Apró bosszúság, de megmutat egy mentalitást. Szerda délután gyalog át a Margit hídon, fúj a szél. Annyira, hogy a gyalogosoknak fenntartott szűk kordon túloldalán lévő festékes vödrök közül hármat is felborít. Speciális korrozióvédő cuccról van szó, spontán rákeresés után azt látni, nem is biztos, hogy Magyarországon lehet kapni. Külföldi online áruházakban a 16 literes festék ára, kb 30.000 forintba kerül.

Na ezekből három tartalma, szépen folyt kifelé a felborult vödrökből a földre. Nyilván fel voltak bontva, de így is mintegy 50-60 ezer forintnyi közpénz illant el másodpercek alatt.

Mit tehet ilyenkor az ember? Egyből odamentem a legközelebbi melóshoz, egy huszonéves sráchoz. A következő beszélgetés zajlott le:

-    Ne haragudj, nézd, ott a szél felborított festékes vödröket a kordonon túl.
-    Majd a festők elintézik.
-    De te vagy itt, nem gondolod, hogy szólni kéne valaki illetékesnek, ha már te nem érzed, hogy oda kéne menni?
-    Nem az én dolgom.
-    Bocs, megmondanád a neved.
-    Nem.

Ennyi történt, mélyen megdöbbentem a pofátlanság és a nemtörödömség láttán. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek után próbálkoztam egy idősebb, bajuszos kollégánál is, aki azt mondta némi tűnődés után, hogy majd szól valakinek.

Persze kétségtelen, hogy a beruházás 30 milliárd forintos összegéhez képest ezek fillérek, és a híd mellett parkoló vadiúj BMW-k és Mercedesek gazdái azok, akik leginkább nyernek a híd felújításán, a srác csak egy kis hal az egészben, akinek nem érdeke, hogy bármit tegyen ilyen esetben.

Cseppben a tenger, Magyarország 2010.