Jászi Oszkár a felbomló hadsereg szerepéről az Őszirózsás forradalomban

A politikusok, publicisták és szakszervezeti vezérek tárgyalásai talán sosem vezettek volna forradalomra, ha az eseményekbe szinte deus ex machina-ként bele nem avatkozik a felbomló és hazafelé áramló front. Ez volt Birnam erdeje, mely a habozó elméleteket és sápadt terveket egyszerre, váratlanul, máról holnapra egyetlen forradalmi tettbe kényszeríttette.

Persze a fehér ellenforradalom azt szokta hirdetni, hogy az októberi forradalom s a Károlyi-kormány által kierőszakolt fegyverletétel züllesztette szét frontunkat, mely odáig bátran, szilárdan és megbízhatóan állott. Ez az állítás azonban tudatos hazugság, a mesterségesen táplált Habsburg-legenda, melyet részint a dinasztikus gloire-jának megmentésére, részint pedig az októberi forradalom diszkreditálására eszeltek ki. Hisz a szándék valóban átlátszó.

A régi rendszer nagy érdeke, hogy úgy tüntesse föl a dolgot, mintha a budapesti skribler-zsidó maffia dezorganizálta volna a még mindig hatalmas frontot, mely játszva védhette volna meg később Magyarország területi integritását.

Ezen rosszhiszemű mese azonban már teljesen összeomlott mindazon tények fényében, melyek az osztrák-magyar front belső, föltartóztathatatlan összeomlását kétségtelenné teszik. Nincs itt terem és nem is vagyok hivatva rá, hogy a katonai összeroskadás irodalmát ismertessem. Elég, ha utalok arra a terjedelmes jelentésre, melyet az osztrák Komission zur Erhebung militiirischer Pflichtverletzungen lm Kriege terjesztett a parlament elé a főszereplő tábornokok és a vezérkari tisztek meghallgatása után. Ebből a jelentésből ellentmondást nem tűrő világossággal kiderül hogy a front október végén már a legteljesebb felbomlás, lázadás vagy fegyelmezetlenség állapotában volt. Hadd idézzek csupán egypár jellemző tünetet ebből a fontos irományból:

„Eddigelé a következő lázadásokat jelentették: A déli fronton a 25-ös gyalogsági ezred és 22-es honvéd gyalogezred. Megtagadták az engedelmességet a 6., 14., 16.,57.,59., 68-as gyalogsági ezred és a 7. és 36. gyalogsági hadosztály részei, a 103., 105., 111., 114., 119., 122-es gyalogsági ezred a 4-es tiroli császárvadászezred, a 24-es tábori vadászezred, a 7., 8., 14., 25., 28., 30. vadászezred, a 2. hegyi lövészezred és a 26. tábori tüzérezred. A 21-es lövészhadosztály és a 30. lövészezred önkényesen hátrafelé vonult. A 26. lövészhadosztály sem mutat harci kedvet. A 26. honvéd gyalogezred a 25. honvéd gyalogezreddel együtt önkényesen elvonult.

Az Ukrajnában a 2. lovassági hadosztály huszárezredei megbízhatatlanok s elszállításukat követelik, éppúgy az V-48., V-78. és V-103. zászlóaljak.

A flottánál a tisztek tökéletesen elveszítették a hatalmat a legénység fölött, a hajókon matrózbizottságok alakultak; állítólag a legénység a hajókat november 1-jén elhagyni készül ."

Ezen fölbomlási folyamatoknak megfelelően számos csapatparancsnok egyre energikusabban sürgeti a fegyverletételt, s többen kijelentették, ha a főparancsnokság még tovább késlekedik, saját felelősségükre fognak eljárni...

De talán mindezeknél döntőbb bizonyíték a hadsereg teljes demoralizációjára és fölbomlására vonatkozólag az a jelentés, melyet József főherceg október hó 26-án Bozenből küldött a hadsereg-főparancsnoksághoz a 27. és 38. hadosztálynál tett inspekciós útjáról.

A főherceg elmondja, hogy 38. honvéd gyalogsági hadosztály, mely eddig rendkívüli bátorsággal küzdött kritikus hangulatba jutott, s "ezen csapatok önkényes elvonulása minden pillanatban várható". Majd így folytatja: "A 27. gyalogsági hadosztálynál a 25. gyalogsági ezredet akartam fölkeresni, hogy ott is az utasítások szerint járjak el. Az ezred el van barikádozva, géppuskák tüzelnek, és a szüntelen kézigránát dobálás a közeledést lehetetlenné teszi ... A hadosztályparancsnok arról biztosit, hogy a holnapi nap bevárása sem hozna változást, s az ezrednél nem tudnék semmit elérni. Ennélfogva oda el sem mentem. A hadosztály többi ezredei a lázadó ezreddel összeköttetésben állanak, és hasonló jelenségeket lehet náluk is észlelni."

Ezután ezen ezredek fegyelmének helyreállítására tévén javaslatokat, ezt a kijelentést teszi: "Ezen csapatoknak fegyveres hatalommal való kényszerítésére hiányoznak az erők, s a kimenetel mindig bizonytalan mivel a harc az ellenséges front előtt az ellenség által mindenesetre kihasználtatnék. Ennélfogva a szükséges fegyelmi rendszabályokat és vizsgálatokat a megfelelő büntetésekkel együtt az elszállítás utáni időre javaslom...”

Jelentését a főherceg, akit tudvalevőleg a katonák atyjának neveztek, ezekkel a szavakkal végzi: "Mindebből kitűnik, hogy valószínűleg, más csapatok ugyanezt fogják tenni a legközelebbi jövőben, miért is a fegyverszünet leggyorsabb megkötése volna az egyetlen radikális megoldás, ha a hadsereg nem akar bolsevizmusban feloszlani."

Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás. Magyar Hírlap könyvek, 1989. 42-45. oldal