Egyre gyakrabban merül fel a Budapesten, hogy a kerületi önkormányzatoknak túl nagy a befolyása, nem tud tőlük működni a város, nem lehet megvalósítani nagyobb és komplexebb beruházásokat, mert pitiáner politikai érdekek miatt megfúrják a helyi vezetők. Szükség lenne az önkormányzati törvény mielőbbi megváltoztatására, hogy ezek a kiskirályságok megszűnjenek. Fényes jövő elé nézünk: valakik újra beleírták ezeket a problémákat egy a város jövőjéről szóló hivatalos vitairatba. Budapest jövőképének meghatározása most nem a városházáról indult, hanem a politika oldaláról Szőcs Géza a kultúráért felelős káder államtitkár kezdeményezésére.

Ugyanúgy semmitmondó bevezetővel indul az írás, mint az összes hivatalos doksi mostanában, de az előszó végén azt írja az államtitkár, hogy Makovecz fagerenda Imrére bízná Budapest egy nagyobb területének megtervezését. Majd megígéri, hogy a 68 oldalas írás végére az olvasó számára is tiszta lesz, miért.  Így már igazán nagy érdeklődéssel vetheti magát az ember a  Budapest a Duna Kulturális fővárosa címet viselő vitairat olvasásába. A szerkesztő állítólag megpróbál diskurzust kezdeményezni Budapest jövőjéről, miközben a várost évek óta vizuálisan szennyező Finta írja le, mi maga a város:

Budapest a Duna fővárosa, kulturális főváros, európai térségi központ. A Kárpát-medence és az összmagyarság kulturális és gazdasági centruma, fővárosa, melyet tradicionálisan a befogadás, az értékmegőrző konzervativizmus és a sokszínű polgári progresszió szimbiózisa jellemez. Együttesen van jelen Hamvas Béla öt géniusza: a polgárosodott Nyugat, a mediterrán Dél, a ködös Észak, Kelet sztyeppéi és Erdély. Ez a hely szelleme.

  „Budapestnek Fontos Hellyé (igen, nagybetűvel) kell válnia”.

Ezután sok hasznos és érdekes dolgot olvashatunk a városszerkezet kialakulásáról, közlekedési korridorokról, és az írás sűrűn használja a divatos városszövet szót is. Nincs is baj a dokumentum ezen részével, szaktudást érzékeltetve magyarázza el a laikus olvasónak, hogy miért van szükség zöld területekre, miért jó ha megközelíthetjük a Duna-partot, miért kell csökkentenünk a forgalmat. A gond az, hogy a kiadvány nem laikusoknak szól és a szerzőként felsorolt 33 építésznek ezeket a dolgokat evidenciaként kellene kezelniük, nem most ráébredni és megfogalmazni. De talán minden így kezdődik.
 

Jöjjenek hát a következtetések:

• faszább közigazgatás kell, mert elfolyik a pénz (na ne mondd)
• stratégia kidolgozása. Mindjárt három is: Duna-stratégia, Budapest Világörökség stratégia, Budapest Zöldváros stratégia. (Itt jegyezném meg, hogy a Duna-stratégia kialakításán kb. 5 éve küzdenek a Duna vízgyűjtőjén fekvő országok (18) kormányzatai. Nagy terv volt, hogy EU-elnökként, a Duna évében majd végre megszületik és bejelentjük. Hát nem.)
• Stratégiai Fejlesztő Központ felállítása
• Fővárosi Közmunkák Tanácsa – természetesen kell hozzá a kétharmad, hogy elvegyék a jogköröket az önkormányzatoktól. A jogkörök tekintetében pedig már-már a médiatörvény magasságait súrolóan kapna szabad kezet:

Minden kormány-, és EU-forrást felhasználó közberuházás, PPP-projektek teljes körű tervezése, engedélyeztetése, bonyolítása, megvalósítása. Hatósági jogkörében pedig a meghatározott méret, beruházási volumen feletti vagy városfejlesztési, szépészeti szempont alapján meghatározott projektek ellenőrzése

A Finta-illusztrációk sokasága és  Lágymányosnál tervezett „Dunaplázát” ábrázoló borító a kezdetektől a végéig irányt mutat, hogy hová fog kifutni a füzetke: legyen alátámasztva az úgynevezett „HÍD” (Bolyai-híd) megépítése. De a vitairat ennél jóval tovább megy: azt is elárulja, hogyan tudja ezt megvalósítani az állam, kikerülve kerületi és a fővárosi önkormányzatokat, s az ez idáig igen erőskezűnek mutatkozó főpolgármestert.

Valóban hasznos lehetne egy Közmunkák Tanácshoz hasonló szervezet felállítása, de a fülkeforradalom népének óvó tekintetét nem szabad levenni választott kormányunk szorgos kezéről. Az önkormányzati törvény módosítása évek óta napirenden van. Szükség lenne rá azért, hogy ne tudjon megakadályozni egy kerületi polgármester egy egész város számára hasznos projektet, mint pl. a budai fonódó villamosok. De a kontroll nélküli Finta-Szőcs ámokfutást is vissza kell valahogy fogni. Nem megengedhető, hogy a saját embereikkel, saját szájuk íze szerint alakítsák át Budapestet, olyan szükségtelen és pazarló beruházásokkal, mint ez híd, amely rossz példaként évekre visszafogná Budapest további fejlődését. Mert ki vállalná fel jó helyre építendő gyaloghíd megvalósítását, mikor az ellenzők azt tudják mutatni, hogy ni ott is van egy: senki nem használja, építsünk inkább egy szép aszfaltcsíkot valahová…

Az nem derült ki számomra az írásból, hogy Makovecz miért építhetne negyedet Budapesten, de az igen, hogyan érnék el, hogy megtehesse.

Elképesztő. Jöhet a vita.