Az ügynökkérdés látványosan képes megjeleníteni a múltról szóló eltérő beszédeket. Ez a látványosság persze nem véletlen.

Az ügynöközés, immár jogállamunkban szükségtelenül fenntartott titkosságával és fontoskodó leleplezőivel együtt akkor kerül napirendre, amikor valakinek érdeke lehet, hogy erről szóljunk és ne másról.

Ez sem véletlen persze, ez ezért van így, mert az ügynökkérdés minderre mégiscsak alkalmas.

Alkalmas, mert a megoldatlanság miatt a titkosszolgálati személyekben továbbélve  hatékony hatalmat fejt ki az államszocialista diktatúra (aminek csak a diktatórikus jellegzetességeire figyelünk, társadalom- és gazdaságtörténeti összefüggéseire egy globális kontextusban alig) - a jelenben. És ez a hatékony erő, gazdagság, hatalom, pina, autók, business, civilkedés, alapítványkodás, sportegyesülgetés a morálisan megalapozatlan, egykori politikai rendszert piszkos módszerekkel fenntartók kezében megkérdőjelezi a "demokratikus jogállam" önmagáról sugárzott képét, identitását.

Erre következik rá, hogy ezzel az ovisan hatásvadász megjelenésű, de kevés új tényt föltáró listával bárki lehet leleplező. Checklist: Születés évszáma, él-e még, ismerős-e a név valahonnan, szakmából? És aztán usgyi a guglira.

Így lehet az, hogy rájövünk, hogy az egykori finnországi elhárító, majd a Gyurcsány-adminisztráció külügyminisztériumi főosztályvezetője, Lovró Csaba, Martonyi Jánosnak is tökéletesen megfelel ciprusi, rendkívüli és meghatalmazott nagykövetként. Ami, valljuk be, inkább jutalom. A diplomata életpályamodell reklámfüzetébe illő befejezés.

Izgatottan várjuk Martonyi minisztériumának válaszát, miért vállalható számára Lovró és miért nem akkor az összes „ügynök”, "besúgó"," "SZT tiszt"? Végülis Lovró is egy diktatúrát tartott fenn. Csak ha már így a Bérczes Robit lemondattuk.