Milyen érvényes üzenete lehet március 15-nek, ami az utóbbi 163 év alatt nem vált elcsépeltté? Talán ha abban az összefüggéseiben vizsgáljuk, hogy bizony a történelem nem áll meg soha, akkor tudunk újat mondani.

Ha csak a 48 után eltelt időt vizsgáljuk, akkor láthatjuk, mivé vált az emlék, és mire használta a napi politikai érdek azt az energiát, ami azon az esős napon felszabadult. Felrémlik a Lebstück Mária úttörőraj ünnepsége a Kádár-rendszerből, ahol a kis kék nyakkendőinkben álltunk, és az volt a legnagyobb töréspont számunkra, hogy ez egy nemzeti ünnep, de nem kapunk az őseink dicsőségéért egy iskolamentes napot sem. A rendszerváltás utáni tizenötödikék, amik másról sem szóltak, mint hogy Demszky a Petőfi-szobornál aggódjon a szélsőségek ellen, vagy az éppen aktuális kormány képviselője igyekezett ráhúzni a negyvennyolcas eseményeket saját hatalmának a legitimálására. Az volt a gyönyörű, hogy ez politikai oldaltól függetlenül megtörtént minden évben reggel 10-kor a Múzeum-kertben. Némi változatosságot talán Ferenc hozott, először a szlovák terrorista parájával, meg azzal, hogy kicsit később már nem is mert a nép elé állni.

Vagy szólhatnánk a 48-as/67-es megosztottságról, mely alapjaiban szelte ketté a magyar közéletet. A nem felejtők és a kompromisszumra hajlamosak ellentétéről. Ez a mai napig indulatos vitákat gerjeszt, ahogy az is, hogy koccintsunk-e sörrel, avagy ne.

Bennünk él az a nap, Petőfistül, Pilvaxostul, mindazzal együtt, amit az éppen az egymást váltó rendszerek, az aktuális hatalom, vagy családi hátterünk meghatároz. A legtisztább érzései a mostani fiatalabb generációnak talán a rendszerváltozás előtti március tizenötödikék megítélésében van. Az akkori ellenzéki erők bátor kiállása, amit az államdiktatúra rendőrsége erőszakkal reagált le. A demokratikus gondolatokat alapvetésként magukévá tevő fiatalok megjelenése, akik később vagy az SZDSZ-ben, vagy a Fideszben vállaltak szerepet. Abban az SZDSZ-ben, amelyről tudjuk, elég hamar eladta a lelkét, mikor összeállt egy diktatúra utódpártjával. És abban a Fideszben, amely az imént említett utódpárt végtelen töketlenkedése miatt kapott óriási felhatalmazást alig 10 hónapja.

Úgy tűnik, hogy ez a nagy reményekkel indult rendszerváltó párt is azt hiszi, vagy elhiteti önmagával, hogy megállt a történelem. Rossz hírem van: nem állt meg. Ha nem lesz meg a kellő alázat a demokrácia és az emberek szabadságvágyának tisztelete iránt, akkor néhány éven belül el fog illanni a nagynak tűnő előny, amit most oly magabiztosan magukénak éreznek.

Fotó: dyslex.hu