Ha az ember gyermeke Bécsbe, Prágába, vagy Csíkszeredába menne, összevetni az összes égtáj felé igaz regionális elmaradottságunkat, vagy éppen a nálunk ritka regionális kíváncsiság vezeti az ismeretlen szomszédságba, logikus választás, hogy a magyar tulajdonú, de európai színvonalú és adott esetben pofátlanul olcsó narancsutas busztársaságot válassza.

A korábban Kókával is összefüggésbe hozott (akkori szóhasználat szerint még tekintélyes magyar tőkés) narancsutas busztársaság ugyanis – minden tulajdonosváltás ellenére - patrióta tőkésnek minősül, akit érzelmileg is könnyebb támogatni. A patrióta tőkés narancsút annyira patrióta, hogy hajlandó a közösbe – persze megfelelő reklámértékkel bíró – felajánlást tenni, ha  a magyar válogatott ellenfelét kell a stadionig fuvarozni, ezzel is segítve a nagyonpatrióta nagyontőkés Csányi Sándor elnökölte MLSZ-t (bár azért kirakhatták volna a patrióta elakadásjelzőt, hátha nem csúszunk nyálon négy nullig).

Az ember gyermeke tehát elindul a patrióta tőkés buszjárattal világot látni és narancsvilág hirtelen a Lajtán túlra tágul. Egészen addig narancsország narancsligetei illatoznak, ameddig a légkondicionált busz anyaméhe őrzi a nemzeti együttműködés rendjébe betagolt állampolgárt.

Ugyanis? Ugyanis a stewardess olvasnivalót szétosztva, csak a, khm, kormánypárti Magyar Nemzettel kínálja az unatkozó utast, míg egészen elhalkulásig az egyetlen hallgatható rádiócsatorna a Fidesz-médiabirodalom Class FM-je.

Emlékszem, hogy mintegy tíz évvel ezelőtt balatoni nyaralóhelyünkön azért kellett nagyapámnak vitatkoznia, hogy a helyi felfújható gyermeköröm-boltban lehessen polgári sajtót kapni. Emlékszem, hogy Döbrentei Kornél azért vált mártírrá, mert a ferihegyi légikikötő standjáról hiányolta a polgári napilapot. Nagyot fordult a világ - és a patrióta tőkések talán jobban tennék, ha nem az egykori diszkriminációt alkalmaznák az eltérő véleményű (bár éppolyan érdektelen) sajtóval szemben.

Azon is érdekes elgondolkodni, hogy az állam, mint szabályozó veszélyezteti-e inkább az elérhető médiatartalmak sokszínűségét, vagy a tőke. A tőke, amely a saját szempontjait tükrözteti a sajtóban, betagolva azt valamelyik pártos agitprop gépezetbe. Amelyik épp most nemzeti tőkés, korábban ballib haveri hálóban, csak egyféle tartalmat terjeszt. Amely sajtó ezért húsz évig szervilisen, minden szabadságvágy és sajtóetikai megfontolás nélkül volt politikai holdingok és oligarchák pártsajtója, és most még a védelmére szervezett tüntetést sem volt képes minimális tisztességgel közvetíteni.

És hogy a narancsutas busztársaság mennyire nemzeti, arról azok a tönkrement székely buszvállalkozók tudnának mesélni, akik kivénhedt Setrával és Ikarussal álltak rá a székelyföldi ingázók szállítására, és akiket tőrőlmetszett „idegen multiként" préselt szét egy árversenyben az Orangeways, egészen addig a pontig, hogy a megélhetésüket vesztők kövekkel dobálják a narancsflotta buszait.

És mennyire nemzeti, ha nem itthon fizetett adót (vö.:offshore-éllovag)?

De annyira azért csak-csak nemzeti (és haveri), hogy megnyerhesse a BKV midibusztenderét.

Amikor a stewardess előzékenyen „Nemzettel” kínált, tüntetőleg kihajtottam az A3-as, nyomtatott heti Fent és Lentemet. Kösz nem. Van másik.

--

Update: A BKV-tender érvénytelen és Közbeszerzési Döntőbizottság előtt van.