Belvárosi pionírok
Oké, hogy erősen úgy tűnik: rohad szét körülöttünk az egész világ, de azért vannak jó példák is. Mint amikor egy Hunvald-féle gigahotel építése ellen úgy összekapják magukat egy utca lakói, hogy a végén egy életerős, működőképes közösséggé alakulnak, ráadásul az erre aligha alkalmasnak tűnő környéken, félúton a Blaha és a Keleti pályaudvar között, a Barát utcában. Megszervezik az olcsóbb és egészségesebb termelői zöldségek elosztását, utcabált szerveznek önerőből, és, ha beül egy hajléktalan zenét hallgatni meg kér egy zsíroskenyeret, akkor megkínálják őt is.
Akinek nagyon vágyik még a lelke a szerethető, működőképes jó példákra, az turkáljon a Humusz Nulla Hulladékos oldalán. Egészen brutális bátorságú pionírok vannak: komposztálnak egy belvárosi ház udvarán, mire megjelennek a cinkék, mátyásmadarak és csökkennek a szemétszállítási díjak. Egy iskolában ivókutat építenek, hogy kevesebb cukros üdítő fogyjon; és vannak emberek, akik olcsóbban, egészségesebb tejet vesznek a flakonjukba. Ilyenek. Balpop a gyakorlatban.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Kié itt a tér? 2011.05.19. 02:39:16
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.