Ronald Reagen szobráról lecsusszan a lepel, dísszakasz ’gyázz, dísszakasz pihenj.

Nagyszüleim mindig jóleső elégtétellel a hangjukban jegyezték meg, hogy na a Reagan az már döfi, az kivéreztette a szovjetet.

Semjén Zsolt méltató beszéde is ezt a retorikát szólaltatja meg. Reagannek mit is köszönhetünk? Hát a szabadságunkat. Ez így elég egyszerű. Annak a szabadságnak a kivívásában bizonyára elévülhetetlen érdemeket szerzett, amely azt jelentette, hogy a szovjet birodalom végül visszavonult a térségből. Hogy aztán ez a  szabadság milyen furcsaságokkal, neadjisten újabb függőséggel, leszakadásra ítélt pályával ajándékozott meg minket, nos az legyen a mi bajunk. A magyar köztéri szobrászat legszebb, fényesre simogatható orrú/ujjú emberábrázolásának hagyományait követő alkotás ott áll a Szabadság téren.

Hogy éppen melyik testrésze legyen a legfényesebb abban egyértelmű az álláspontom: az orra. Az amerikai méltató beszédnek is sikerült ugyanis az egyik reagani füllentést megismételni, jelesül, hogy Reagan harcolt volna  a II. világháborúban, nos nem, nem tette ezt, legfeljebb nagyon élénken átélte az egyik háborús filmben játszott szerepét.

Ez persze a legkevesebb. Van-e baj Reagannel? Az ami az egyik oldalról a tiszta, morális reageni hozzáállás: a Szovjetunió a „gonosz birodalma” az a másik oldalról szemlélve a reálpolitikában nem hasznos differenciálatlan gondolkodás. Most már azt is tudjuk, hogy általában a hadviselő Amerika beszél így, például a kisebbik Bush terrorellenes háborúja egyszerűsítette ide a politikai világképet. Az ami a szabadság értékének újrafelfedezése, a másik oldalról egy kemény republikánus államtalanítás. Amerikában ennyi idővel egy elnökség után már konszenzus övezi, hogy a filmsztárból lett nagy kommunikátor szeretetreméltó elnöke volt országának. Hogy nálunk ilyen konszenzus lenne a térségben játszott szerepéről azt megsaccolni sem merem. A szabadság tér szimbolúmai ugyanakkor nem sok jót ígérnek. Idővel ugyanis sokfelé olvasható szimbóleumok ezek, más irányú szabadítóknak is van ottan emlékoszlopa. Csak a  jövő fényében tudjuk majd meg, helyes dolog volt-e Reaganről nekünk is megemlékeznünk.