Demokraták legyünk VAGY liberálisok?

2011.08.30. 08:06 napon tamas

A demokrácia egyik fenntartó elve az a hit, hogy a köz ügyeit befolyásolhatjuk a döntéseinkkel. Szükségszerű, hogy a demokráciának ezt az elvét gyengíti minden olyan jelenség, amely a demokratikus döntés köréből kivon bizonyos tárgyköröket. Ha a politikusok azzal állnak a választók elé, hogy hát sajnos, de bizonyos társadalmi elvárásokat nem tudnak teljesíteni, mert valamilyen tőlük független hatalom hatókörébe tartozik az adott probléma – legyen ez a hatalom egy jegybank, alkotmánybíróság, Brüsszel, a konjunkturális viszonyok, világgazdaság etc. -  akkor az állampolgár a demokratikus akaratképzésből kiábrándul és nem demokratikus hatalmi formák után néz, mert úgy érzi, a demokráciában nem elégítik ki politikai igényeit. És valóban, a demokratikus hatalom korlátozott voltára való rádöbbenés megrázó élmény.

Pedig ez a jelenség nem a demokrácia (néphatalom) sajátja, hanem a liberális államé. A liberális állam és a demokrácia a kezdetektől a nyugati politikai képlet ellentmondása.

Ami ugyanis a kormánytól független és ellenhatalmi (contre pouvoir) és fék vagy éppen ellensúly (checks&balances), vagy a "beavatkozástól mentes" piac, az a népnek nem felelős, nem elszámoltatható (accountability) és a nép várakozásai által nem alakítható. A liberális állam „független” (vagyis nem demokratikus) hatalmi centrumainak persze megvan a maguk legitimáló ideológiája (az állam inflációt gerjeszt a pénzkibocsátással, az állam elvonná az egyes ember korlátozhatatlan jogait, a piac hatékonyabban szervezi a gazdaságot stb.) de krízishelyzetben mindegyik elv gyengébbnek mutatkozik a néphatalom elvénél. Ez is megmutatja, hogy a demokrácia elvéhez képest ezek másodlagos elvek és hogy valójában a demokráciával szemben, azt korlátozva jöttek létre.

A Fidesz nem a szükségszerűségekre és a „független” intézmények hatalmi korlátaira hivatkozik a választók felé (csak kivételesen), hanem a népakaratot értelmezi a független intézményekkel szemben. Ez persze a liberalizmust rombolja –, ami liberálisaink által is megállapítva - egyelőre nem fáj a népnek. Ez a csel jól rezonál a közvélekedés szerint létező „erős állam” iránti kádárista igényre.  A Fidesz politikai-technikai értelemben a nyugat európai elit- és demokráciaellenes kiábrándulást előzi meg egy periférikus ország „populista” erőjeként.

De könyörgöm lássunk itt mélyebbre! Néphatalmista Fideszen és liberális posztkomcsikon túl erre az egészre azért van lehetőség, mert a magyar társadalom nem kötelezte el magát, hogy a liberalizmus korlátozott intézményei vagy a közvetlen/közvetett néphatalom formái közül melyikben kíván élni. Sem a régi, sem az új alkotmányunk, sem annak hivatott értelmezői nem vállalják annak ódiumát, hogy kimondják: demokrácia és liberalizmus ellenétes elvek, rangsorukról általában és konkrét esetekben is a politikai közösségnek döntenie szükséges.

Magyarországon ez a vita eddig álruhában folyt. Egyik fél sem vallotta be, hogy ha kormányon a problémákra mindenható választ ígér, akkor az ellenhatalmi garanciákat kell lerombolnia, ha pedig a kormánnyal szembeni garanciákban hisz, akkor a népakarat korlátozásában is hisz. Annál nehezebb lesz a demokratikus és liberális retorikájú politikai erők harca a jövőben, mert az új alkotmány (amely szintén nem rendezi megnyugtatóan ezt a viszonyt,) nincsen a nép által közvetlenül és bármikor egyértelműen hivatkozhatóan szentesítve. 

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr273185547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A liberálisok is demokraták. Te két - bizonyos értelemben - egymásnak feszülő ideáról írsz, nem a köznapi értelemben vett liberálisokról és demokratákról. A cím így torz, persze cserébe sűrű és provokatív. :) De Magyarország (még) liberális demokrácia. hu.wikipedia.org/wiki/Liber%C3%A1lis_demokr%C3%A1cia
ó well, ha a wikker szerint libdemokrácia agyunk az azért elég megnyugtató.

az idézett szócikked a demokrácia azon korrigált formájáról szól, ahol a többségi döntésnek vannak értékelvű korlátai. A demokrácia tiszta formájában azon a bizalmon alapul, hogy elég a többségi elv formális procedurális szabálya. Eközben a történelmi tapasztalat az, hogy ez a bizalom néha nem megalapozott és a nép képes totalitárius tendenciájú politikát csinálni demokratikusan (elvonhatja a kisebbség jogait). mindazonáltal míg a demokrácia csak a döntéshozatal módjában értékelvű - egyébként értékmentes, addig a liberalizmus szerint vannak a nem a többségi döntésből, hanem a liberális politikai metafizikából forrásozó értékek.
"A demokrácia tiszta formájában"

De a demokrácia "tiszta formája" a demokráciának egy alesete (mondjuk bázisdemokrácia), nem arról van szó, hogy bármi, ami nem felel meg ennek, az már nem demokratikus. Mint ahogy például az arányos versus többségi választási rendszerek példája mutatja, sokféleképpen lehet demokráciát csinálni.

Az is valahol liberális elem a demokráciánkban, hogy alkotmányunk (alaptörvényünk) van. Szokás ezt a "tiszta" demokrácia korlátozásának értelmezni, és így persze bizonyos szempontból ez tényleg korlátozás, de attól még lehet demokratikus valami, hogy nem "tisztán" demokratikus. Hozzám képest te nagyon maximalista vagy. Vagy nagyon normatív.
Meg nem csak procedurális, hanem például szubsztantív demokráciafelfogás is van (ráadásul ezeket sokkal jobban ismered mint én), de elrontom a pop-jellegét a kommentes résznek. Nem értek egyet a bejegyzéssel, de mint látható, nálam tök jól működött problémafelvetésként.:)
Témafüggő, melyik a helyes modell. Két biztosan vitatható példával élve, az oktatásban a liberalizmus jó modell, az egyetemi autonómiák és pedagógusi munkaközösségek kreativitásának halála a belepofázás, míg a primer szektorban a demokrácia, ezesetben a szövetkezés a nyerőbb, az egyéni gazdálkodás egy halálra ítélt dolog
A poszt megállapításaival nagyjából egyetértek, egy valamin akadtam fenn:
"a demokráciával szemben, azt korlátozva"
Szerintem nem a DEMOKRÁCIÁVAL, hanem a KÖZHATALOMMAL szemben. Amely közhatalom lehet demokratikus vagy diktatórikus.
Vannak diktatúrák, amelyek bizonyos elkülönített döntési terrénumokat tiszteletben tartanak, más diktatúrák nem (pl. Kínában a nőket második terhességükkel már abortuszra kötelezi a törvény).
Fordítva igaz: demokrácia nem működhet bizonyos liberalizmus hiányában.
süti beállítások módosítása