Mit értek magyar sörforradalom alatt? Nem azt, hogy még több Sopronit meg a Drehert iszunk (érdemeik elismerése mellett), hogy a Heinekent vagy a SABMillert támogassuk, hanem a minőségi sörfogyasztás, a hazai kézműves sörök széleskörű megismertetését és elterjedését, a házi sörfőzés legalizálását. (A korrektség kedvéért hozzáteszem, hogy Magyarországon a Heineken gyártja a Gössert, ami a magyar sörkészítést lelkesen dokumentáló és éljenző Folyékony Kenyér blog támogatója.) Míg bort és pálinkát saját használatra otthon is lehet készíteni, a sörfőzés egyelőre nem legális. A legalizációs mozgalom már elindult, a Főzdefeszten ráadásul bejelentés is készül a házi sörfőzés 2012-es szabályozásáról. (Aki szeret a tilosban járni és nem fél a fináncoktól, most is rendelhet sörfőzőkészletet pl. innen.) Médiaoldalról jól áll a dolog, a sörforradalom szinte túlhasznált kifejezéssé vált, számos cikk született a témában az elmúlt időszakban, sörbloggernek lenni pedig menőbb, mint bármilyen más gasztrobloggernek.

 

 Szerencsés helyzetben vagyok a témát illetően, mert már azelőtt szerettem a sört, mielőtt menő lett volna, így tudom értékelni a minőségi váltást. Az alap magyarországi tömegsörökkel kezdtem, fél évig intenzív holland-belga hatások értek, de a kézműves sörökkel kapcsolatos legnagyobb benyomás meglepetésemre az Egyesült Államokban szereztem. Hallottam ezt-azt az amerikai sörforradalomról, de a fejemben mégis csak az amerikai sör=Rolling Rock/Miller/Bud=szar egyenlet élt. Átvitt értelemben letaglózó élmény volt ennyiféle és ennyire jó hazai (ez esetben amerikai) sört inni. Nem csak a fesztiválon, a boltban beszerezhetően is. Azóta ezt az élményt (és azokat a brutális komlós IPA-ket) keresem itthon is, és szerencsére egyre több helyen találkozom vele.

 

A nagy üzletláncokba nehéz bejuttatni egy terméket, mennyiséget kell biztosítani, polcpénzt fizetni, feltöltőembereket alkalmazni. A kis sörfőzdék számára ez nem járható út. Nem mennyiségben és árban, hanem minőségben, ízben, élményben tudnak versenyezni. Különleges ízeket próbálhatnak ki, kísérletezhetnek, a nagyok ezt nem tehetik meg. Ennek köszönhetően eddig leginkább a kisboltokban találkoztam a magyar sörfőzdék termékeivel, itt például a Szögedi Sörfőzde és a Békésszentandrási Serfőzde egy-két sörét lehet beszerezni.

 

A másik lehetőség a kocsmákban téríteni az embereket. A Szimplában csapolják a fóti Keserű Mézet, ami egy érdekes akcióval indult, a Facebookon meghirdetett jelszó bemondásával ingyen lehetett inni a nyári indulás napján a hordó kiürüléséig. Ittuk is. Ha már Fót, készült egy interjú Gyenge Zsolttal, a főzde tulajdonosával, akinek van kocsmája is a budapesti Veres Pálné utcában és persze csapolja a saját söreit. Nekem ezen kívül a vonyarcvashegyi Blonderhez és a Tölgyfa utcai Osterbräu saját söreihez volt szerencsém. Ezek is jók voltak.

 

A harmadik lehetőség és a legjobb alkalom a sörök megismertetésére a sörfesztivál, ahol sokféle főzetet tudunk kóstolni. A Budaváriról sajnos lemaradtam, de a Főzdefeszten ott leszek.

 

A Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének van egy térképe az ország sörfőzdéiről, de fogyasztói szempontból nekem fontosabb, hol juthatok hozzá a kedvenc kézműves söreimhez, legyen az sörfőzde, kocsma vagy bolt. Elkezdem összegyűjteni ezeket a helyeket saját tapasztalat alapján. Segítsetek, hogy minél teljesebb legyen a térkép és adjátok hozzá a lelőhelyeket!

 

A pozitív változás tehát elindult, a kézműves sör kúlságfaktorának emelkedésével és a házi sörfőzés legalizálásával pedig újabb lendületet kaphat. Éljen a forradalom, vegyük és igyuk a hazait!