Nem kell mindig mindenről rohadtul gondolni valamit. Nem kell mindig előítéleteink és rutinjaink publicisztikáit bronzba vésni. Vélemények és összeesküvés-elméletek tűzijátéka fogadta az IMF-ről szóló bejelentést. Közben alig tudunk bármit is igazán.

A szabadságharc képeskönyve

A Fidesz gazdaságpolitikája számos ponton kontár, improvizatív és kapkodó látszatú – mindez a társadalom biztonságérzetét és a közbizalmat is károsítja. Ennek lehet számos oka. Az egyik oka lehet a valóban turbulens módon változó helyzet. A másik ok a pénzhatalom által szabott kemény feltételekhez való alkalmazkodási kényszer, az eredeti tervektől (ha voltak ilyenek) való eltérés a kormányzás kezdetétől. Emlékezzünk arra, hogy a magyar gazdaságnak, euró híján is a növekedés lehetőségét fölszámoló maastrichti kritériumok páncéljában kell menüetteznie, miközben majd’ minden európai ország rég fölmentést kapott alóluk. A kapkodásszerű döntéshozatalnak lehet oka a balekság mellett a szándékosság is. Jelesül az, hogy a pénzhatalommal vívott „gazdasági szabadságharcban” az ellenfelet taktikailag meg kell téveszteni, hagyományos információs csatornáit szét kell zilálni, annak érdekében, hogy a kormány lépéseire ne tudjon idő előtt ellenlépést tenni. A gazdasági szabadságharc számos, a magyar társadalmat is súlyosan megviselő jellegzetességei közül jó néhányat tehát a politikai-hatalmi helyzet magyarázhat. És az intézkedések tartalma?

1. Szakítás az IMF-el: IMF híján a piacról finanszírozzuk magunkat, amely hitelminősítői révén éppolyan fegyelmező hatalmat képes érvényesíteni, mint az IMF. A függés tehát nem szűnt meg, csupán más közvetítő intézmények útján érvényesül. Nem belátható, hogy a kormány miért számított arra, hogy a piaci államadósság-finanszírozás nem lesz drágább is. Az államadósság elleni küzdelem és az IMF elüldözése, rövid távon biztosan ellentétben áll egymással.

2. Egykulcsos adó: A felső osztályok jövedelemnövelése mellett voltak értelmes érvek. Például, hogy a legális munkát jutalmazza a feketével szemben – amely érv, lássuk be, csak Magyarországon érv. De emellett alig valami. A fogyasztási szerkezet miatt gazdasági növekedést nem képes okozni. És ami rövid távon a legfontosabb, a maastrichti megszorítási kényszer mellett egy új önként bevezetett kényszerelemmel növelte a magyar költségvetést, amelynek így négy- ötszáz milliárd forintos hiányt kell kigazdálkodnia.

3. A „harc” az államadósság ellen: Az államadósság elleni harc a Fidesz gyakorlatában ténylegesen semmi egyebet nem jelent, mint jó adósnak lenni. Visszafizetni.  Ráadásul ezt az egyébként helytelen célt sem képes teljesíteni a magyar kormány – a konfrontatív gazdaságpolitika miatt ugyanis az államadósságfinanszírozás terhei nőttek –, és a magyar államadósság is ismét nőtt.

A politikai válság

A gazdasági szabadságharc egyes elemei sem feltétlenül sikeresek, de a képlet egésze teljesen lehangoló. A gazdasági szabadságharc nem teremtett prosperitást, sem ennek tendenciáját nem jelezte előre, az állam finanszírozása nem lett önállóbb. Az okok, mint már említettem - és egy klasszikus szabadságharc ezt az értelmezést engedi meg - lehettek belsők és külsők is. A finanszírozási krízissel vagy Orbán (belső), vagy a pénzhatalom (külső) olyan helyzetet teremtett, amelyben Orbánnak a jobboldali törzsszavazók hűségének teljes elárulásával, a teljes jobboldali mitológia arculcsapásával lehet csak cselekednie. A Fidesz ráadásul a megfutamodáskor szokásos "bölcs államférfiúi döntésért" járó vigaszpontokat sem söpörheti be. Orbán jelen krízise tehát teljesen más, mint az eddigiek, most saját leghűségesebb támogatóinak lelkesedését megszégyenítve egyezik ki. Ha ezt az egészet a ránk berágott hitelezők orkesztrálták, akkor sem lehetne tökéletesebb: visszaterelni az IMF-hez és egyszerre megroppantani Orbán belső támogatottságát. Orbánnak azonban még van tartaléka, ha ő maga el is akad az első sárban, és meg is indul a politikai felmorzsolódás, és előrehozott vagy rendes választások lesznek. A Fidesz perspektivikusan intézményeket alkotott: egy új alkotmányszöveggel és egy sereg kinevezettel befolyásolhatják az ország következő nyolc-kilenc évét. Orbán csak a parlamentet veszítheti el. Hinterlandként még ott van egy egész rendszer és annak alkotmánya.

Folytatása következik