Részlet a Politikai ABC új machiavelliánusoknak című műből

Narancsidő (fn): Olyan időpont, amikor kevés választópolgár figyel a kormányzat cselekedeteire.

• A napi parlamenti munka szempontjából narancsidőnek számít az éjszaka. Az éjszakai és hajnali ülésezéssel korlátozható a rázósabb ügyek körül kialakuló parlamenti vita és bizonyos mértékben annak médiabeli megjelenése is.
• Az éves politikai ciklust tekintve narancsidőnek számít például december közepe, amikor a választópolgárok már a karácsonyi bevásárlással vannak elfoglalva, és az ünnep közeledte miatt amúgy sincs kedvük egész nap híreket olvasgatni. A karácsony előtti narancsidő ideális új nyugdíjpénzek lenyúlására.
• Narancsidő képezhető úgy, hogy a kormány vagy a kormányzó párt frakciója egy-két napra időzít sok, a választópolgárok nagy része számára felháborító döntést. Ebben az esetben a választópolgár véges információ-feldolgozóképességére apellál a kormányzat. A polgárok ugyanis egységnyi idő alatt véges mennyiségű időt tudnak politikai tájékozódással tölteni. Például, ha a már említett új nyugdíjpénz-lenyúlás napján némi alkotmánybíróságos machináció is végrehajtásra kerül, illetve ha mindezt egy nappal a jegybank függetlenségét súlyosan sértő törvény benyújtása után teszik, akkor jogosan számít arra az ország vezetése, hogy a polgárok lassabban kapkodják a fejüket, mint ahogy a sokak számára katasztrofális döntések születnek.

Figyelmeztetés: a narancsidő nem csodafegyver! Még egy szigorú médiatörvény esetében is maradnak olyan kommunikációs csatornák, amelyeken keresztül a sajtó figyelmeztetheti a narancsidő gyakori kormányzati használatára az állampolgárokat, akik ezután csakazértis megszerzik az előlük a narancsidő módszerével eltitkolni kívánt információkat. Ilyen lebukás esetén az ún. --> szíjjártópéterezést tudjuk ajánlani.