GeNOrációs problémák
Színikritika
- Vádirat saját magunk ellen? -
Éjszaka három fiatalkorú lány holtestét hozták ki a Nyugati tér előtti placcra, ahol máskor közösségi fitneszedzést, hanukai gyertyagyújtást vagy keresztény hittérítést tartanak. 2011. január 15-én éjjel viszont nagyobb volt ott a tömeg, mint bármilyen más fent említett rendezvényen. Érettségi előtt és után lévő fiatalok fagyoskodtak a West Balkán tánctérének szóló ruháikban, miközben a téren álló szórakozóhely kongott az ürességtől. Az óriási belső tér kihaltsága várta a nyombiztosítókat és rendőröket.
Vajon egy ilyen eset magyarázhat egy egész generációt? A rendszerváltás után született (az első demokráciában felnövő) nemzedéket talán kevéssé lehet a West Balkán tragédiával, mint zsírkrétával megrajzolni. A Bárka Színház 2011. decemberében bemutatott új darabja, az East Balkán mégis ezzel próbálkozik. Tasnádi István drámaíró jegyzi azt a szöveget, amit tizenévesek adnak elő „buli tapasztalataikról”.
Aki sétált már éjszaka közterületen az tudja milyen, amikor a közvilágítás miatt több árnyék sorjázik az ember előtt egyre nagyobb gólyalábakon állva, egyre stilizáltabb alakban ugyanarról az emberről, önmagunkról. Ugyanígy érzek a darab jeleneteivel kapcsolatosan, ahogy az egymást követő egyre deformáltabb és halványabb árnyékok követik egymást az ember lába előtt, ugyanúgy kerülnek távolabb a jelenetek „a téma valóságától”.
A helyzetgyakorlatokként induló epizódok kezdete (valaki feláll egy buli kezdetét mesélni, ahol a megemlített nevek az adott színészre való rámutatással válnak karakterré) sok mindent rejtene magában, ha gyakorlott művészekkel lenne dolgunk. A mára fogalommá lett rudolf péteri improvizációt helyettesíthetné a fiatal színészek témába vágó tapasztalata, de ez egy-két üdítő kivételtől eltekintve nem jön létre. Atesz és Töki karaktere hordozza a legtöbb átélhetővé váló pillanatot.
Az elmesélt „bebaszás történetek” éppen kontextus-nélküliségük miatt állnak árván a színpad vákuumában. Nem tudunk beleszagolni az apró történetekbe, mert hiányoznak az apróságok, a hangulatok. A közhely gyűjtemény első példájaként a Morrison’s 1 és 2, illetve a spanyolos hangzású klubnevek a jelenlegi fiatalság egy rétegét írják le, nem pedig annak egészét, ám ők a színpadon mégis a teljeset képviselik, anélkül, hogy kontextusába helyezné bárki is mi a viszonyuk a többi szubkultúrához. Mert félreértés ne essék a fent említett szórakozóhelyek egyike sem olyan olvasztótégely, mint a Gödör, amely szintén nem fedi le az egész fiatal generáció kedvelt helyét, de talán nagyobb szeletét.
Másfelől a kontextus azért is fontos lenne, mert ebben a formában elég nevetségesen hat Jim Morrison, Janis Joplin, Jimi Hendrix és a többi 27-es klub-tag (mind 27 évesen haltak meg) felelvenítése. A Morrison’s is jól példázza, hogy a szórakozóhelynek a név egyezésen kívül nem sok köze van az egykori ikonhoz, ha csak az nem, hogy egy-két számából készült remix (Back door man) éjjel lemegy „finom utalásféleképpen”.
Ezek után megismerkedünk fiatalokkal, akik között valójában semmilyen különbség sincs sem anyagi, sem előéletüket tekintve. Éppen azok a rejtett különbségek sikkadnak el, amik lehetővé tennék, hogy például egy wannabe (szülei rosszabb társadalmi helyzetét önmegtagadóként jobb anyagi helyzetű barátainak másolásával kompenzálja) szemén keresztül meglássuk a meggondolatlanul meghozott döntések következményeit. Ehelyett képmutató és hazug bártulajdonosok és ártatlan szűzlányok unalomig ismert története elevenedik meg.
A szülők a generáció elsatnyulását hirdető megmondó emberek szájából léptek elő a színpadra. Hiszen végtelenül meggondolatlanok, gyerekesek és mindemellett tehetősek. Ha már East Balkán (nem tudom másnak, mint a kapkodásnak betudni a címválasztást, lásd: nem jut eszembe semmi, de legyen valami, amire jönnek a népek) lett a címe, akkor érdemes lett volna a foglalkozással, az anyagi helyzettel összefüggő problémákkal hitelesebbre formázni ezeket a karaktereket. A mindent megengedő anya kétségtelenül csábító abból a dramaturgiai szempontból, hogy a gyermeke rápiríthat, miért enged meg mindent, illetve, hogy egy ilyen vita után elviszi bulizni anyucit. De ezzel éppen azt a generációs szakadékot tünteti el, ami annyira hangsúlyos a mindenkori korábbi helyzet tagadása miatt a második világháború óta felnövő összes generáció esetében. Mert ne ringassuk magunkat álmokba a woodstock-i, és a mai generáció NEM-et mondása nem ugyanarra vonatkozik. Legalábbis, amennyiben a ma lázadói inkább jobban ismerni vélik a világot, mintsem megváltoztatni akarnák (Zabriskie Point versus Brókerarcok).
Mándy Iván azt mondta egy író számára a legnehezebb fiatalabbakról írni, mint a szerző maga. Ezzel szembe állítva lehet Golding Legyek uráját vagy Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regényét említeni, de nem érdemes. Mert ezek önmagukban sokkal inkább példázatok, mint korrajzok. A Legyek urának helyszíne és az ottani fiatalok szerveződése egyértelműen elemelt kritika a modern emberről. Molnár esetében a „korszak rajza” valóban megáll, de mégis amiatt jó, ami miatt ez a darab kudarc. A gittegylet, az üveggolyók einstandolása olyan konkrétum, ami különlegessége okán válhatott általános szimbólummá, míg ebben a darabban éppen ezek a kis színes-szagos gittegyletek, üveggolyók helyett unalomig ismert közhelyek szerepeltek.
A „generáció elcseszetségét” hirdető emberek számára egy újabb igazoló példa gyanánt szolgálhat a darab. A geNOráció fogalma a „genocídiumot követ el önmaga ellen” modellből annyiban táplálkozik, amennyiben a „ge-no” rész első felét a generációval, a másik felét a tagadás univerzális jeléből a NO-ból vezetjük le, hogy végül a rációval zárjuk le. Az önmaga létjogosultságát is tagadó generáció (én személy szerint nem ismerek olyan korombélit, aki a világszellemet véli felfedezni a rendszerváltás után felnőtt társaival együtt önmagában is) a ráció valódi bajnoka, amennyiben a felvilágosodás gyakorlati megvalósulásainak (nácizmus, kommunizmus, béna kacsává váló demokrácia) következményeit a vállán viselve továbbra is ésszerűségre kényszerítve áll. Miközben látszólag/láthatóan nincs olyan racionális út, amit előtte lévő generációk már nem feketítettek be.
Bezsenyi Tamás, egy rendszerváltás idején született egyetemista
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ez a gyakorlatban mit jelent, és mik a következményei?
Ha viszont ezt tagadjuk, mondván a fejlődés hit kiüresedett, akkor a kulturális és egyéb örökségeink védelme, mint megörzés csak rezervációt eredményez, cselekvést akkor, ha azt mondjuk teremtsük meg például az apostoli magyar királyságot. Igaz ennek történeti valóságáról kevés tudásunk van, lehetetlen csak rekonstruálni ezért előre megtervezett, racionális eszközökkel kell átalakításukat végrehajtani. Szóval a tragédiája, hogy még a menekülés is, bármilyen politikai irányban is a menekülést okozó segítségével történhet.
Következménye? Buda Péter komoly arccal azt mondaná, hogy a prevesztfáliai rendszer visszatérése, vagyis vulgár-vallási küzdelmek és etnicizáló identitás küzdelmek. Ez is szerintem azt mutatja, hogy nem kell jósolni, mert nem tudunk. Hiszen Buda is csak a múltat látja viszont. Mint most sokan a 30-as évek Németországát Magyarország kapcsán. Szegényes a fantáziánk. (jules verne ellenére is). A felvilágosodás kora előtti utópiák a korból indultak ki, ahogy a maiak is.
Romboljuk le a modern világot... (törölt) · http://www.youtube.com/watch?v=9vq63q45qfk 2012.01.31. 17:53:54
"Hogy a felvilágosodás öröksége nem pusztán az emberei jogok és polgári demokrácia..."
Jó, hát ez közismert.
"lehetetlen csak rekonstruálni ezért előre megtervezett, racionális eszközökkel kell átalakításukat végrehajtani."
Ha valaki valamit átalakít, akkor jobban teszi, ha ezt megtervezi és közben az eszét is használja. Akinek ez túl sok a racionalizmusból, az viszont úgysem fog mindenáron "reformokat" követelni.
Kérdés persze, hogy kell-e hogy érdekeljen valakit, hogy pl. királyság van-e vagy emberijogok vannak. Ugyanis ma nem ezek az égető kérdések, de ezt te is sejted, egyes félmondataidból kiderül.
"Szóval a tragédiája, hogy még a menekülés is"
Menekülés? Tehát menekülés a "racionalitás"-tól vagy a "felvilágosodás"-tól, mert mondjuk Rousseau ihlette Robespierre-t?
Persze, bajban van, aki valamilyen okból fél a racionalitástól, ÉS a racionalitást mondjuk Robespierre vagy Lenin politikájában véli megtestesülve látni ÉS a menekülést nagy társadalmi reformként képzeli el, de aki ilyen akadálypályát állított fel magának, az ne csodálkozzon, ha nehezen boldogul.
Azzal együtt megnézném, hány mai fiatal életében jelenik meg valós problémaként, hogy a felvilágosodás öröksége kétes, vagy hogy ma államformát nem lehet "nem racionalista módon" (bármit jelentsen az) csinálni.
"Buda Péter komoly arccal azt mondaná, hogy a prevesztfáliai rendszer visszatérése, vagyis vulgár-vallási küzdelmek és etnicizáló identitás küzdelmek."
Ez egy érdekes téma, csak ahhoz nincs szerintem sok köze, hogy a mai generáció milyen. Kovács János harmadéves bölcsészre hogyan hat a "neomedievalista" nemzetközi rend, és K. J. hogyan hat vissza erre a rendre?
Ha megvizsgálod a korábbi generációkat, hogy mik alakították a létfeltételeiket, akkor láthatod, hogy nem igazán az ideológiák.
"Mint most sokan a 30-as évek Németországát Magyarország kapcsán."
Igen, akiknek fogalmuk sincs a történelemről, vagy csak ezt tettetik valamilyen célból.
"A felvilágosodás kora előtti utópiák a korból indultak ki, ahogy a maiak is."
Én se lennék most az utópisták helyében, de hányan lehetnek ők ma az országban? Ezren?
A mai fiatalok fejében ez nem így testesül meg, hanem ennek a következménye, hogy mindegy, mert a nagy ésszerű kommunákat és szocialista vagy bármilyen alternatív rendszereket a megvalósulásukkal erodálták. Ettől még vannak, akik újra kommunákat hoznak létre és alternatív világmegváltáson agyalnak, de ezeknek folyamatosan reagálniuk kell a múlt hibáira és ez teszi hiteltelenné a fiatalok számára, hogy racionális alternatív jövőt lássanak.
A szövege második feléven nem tudok mit kezdeni, mert szétszedett valami olyat, ami egyben mást jelent.
Erre gondolok:"Buda Péter komoly arccal azt mondaná, hogy a prevesztfáliai rendszer visszatérése, vagyis vulgár-vallási küzdelmek és etnicizáló identitás küzdelmek."
Ez egy érdekes téma, csak ahhoz nincs szerintem sok köze, hogy a mai generáció milyen. Kovács János harmadéves bölcsészre hogyan hat a "neomedievalista" nemzetközi rend, és K. J. hogyan hat vissza erre a rendre?
Ha megvizsgálod a korábbi generációkat, hogy mik alakították a létfeltételeiket, akkor láthatod, hogy nem igazán az ideológiák.
"Mint most sokan a 30-as évek Németországát Magyarország kapcsán."
Igen, akiknek fogalmuk sincs a történelemről, vagy csak ezt tettetik valamilyen célból.
"A felvilágosodás kora előtti utópiák a korból indultak ki, ahogy a maiak is."
Én se lennék most az utópisták helyében, de hányan lehetnek ők ma az országban? Ezren?
Itt pusztán azt akartam érzékeltetni, hogy amikor azt kérdezi mik a következmények, akkor nem lehet jót mondani, mert aki jósolni próbál, szerintem másként nem lehet, az a múltból építi fel a jóslatát és ez nem sokat segít egy ilyen kérdésben.
" az észelvében való hit bicsaklott meg a XX. század folyamán"
"Ettől még lehet használni, sőt mindenki ezt használja"
Értem, szóval használták az észt és használják most is. Csak közben megbicsaklott valami hit állítólag. De mit jelent ez konkrétan? Mit jelent ez aprópénzre váltva? Nem 200 példányos folyóiratok lila cikkeiben, hanem az életben?
"reagálniuk kell a múlt hibáira és ez teszi hiteltelenné a fiatalok számára, hogy racionális alternatív jövőt lássanak"
Az, hogy a múlt hibáira reagálni kell, a fiatalok számára hiteltelenné teszi, HOGY rac. alt. jövőt lássanak? Bocs, ez értelmetlenségnek hangzik.
Amúgy továbbra sem gondolom, hogy a mai fiatalokat az utópizmus esélyei vagy a racionalizmus kérdésköre foglalkoztatja. Ennél 100 sürgősebb problémája van egy átlagos mai fiatalnak. Elképzelhető, hogy egy kis részük utópiákat gyárt, de érettségi után ezt ők is kinövik. Persze akik ideológiai szakokra mennek egyetemre, majd bent maradnak vagy megcsípnek egy jó kis ideológusi állást, ők maradhatnak az entellektüell szócséplésnél, de ők nagyon kevesen vannak. Egy generációt nem lehet a hozzá tartozó kis számú értelmisi helyzete alapján jellemezni. Ráadásul az értelmisi számára sohasem probléma, ha kérdésekkel szembesül. Ha nem szembesülne állandóan intellektuális problémákkal, akkor nem tudna elég cikket írni és elvesztené az ideológusi pozícióját.
"amikor azt kérdezi mik a következmények, akkor nem lehet jót mondani, mert aki jósolni próbál, szerintem másként nem lehet, az a múltból építi fel a jóslatát"
Egy teljesen új cucc következményeit nem lehet múlt alapján jósolni, mert ugye új. Egy nem teljesen új, vagy ne adj'Isten lejárt szavatosságú, másodlagos frisseségű cucc esetében pedig a múlt alapján jósolunk. Tehát ami nem működött 500-szor (mondjuk hippikommuna), az 501. alkalommal sem fog működni stb.
Kérem azt nem tudom jobban érthetővé tenni, hogy az a fiatal, aki azt mondja, hogy jobban kéne csinálni a demokráciát, az állandóan a tömegmanipulációval találja szembe magát a baráti beszélgetésekben, az aki diktatúrát akar jobb oldalról, az franco és hitler felől mossa magát és nézeteit, aki balról annak pedig a létező szocializmussal kell birkóznia. Erről van fogalmuk, még akkor is ha nem társadalomtörténészi mélységben, és ezek a viták ott vannak az egyetemisták, de a cukrász tanulók hétvégi sörözései között is. Nem nekem higgye el, hanem beszéljen ilyen emberekkel. Én köztük nőttem fel és véletlenül a nyolc és a kilencedik kerületben. Szóval a belvárosi értelmiségi lilaködben úszásra sajnos nem volt lehetőségem.
