Mátyássy Áron az egyik legtehetségesebb fiatal filmrendezőnk. Elsőfilmesként megnyerte a 40. Filmszemle fődíját, az Utolsó Idők c. alkotásával, de ő jegyzi az Átok című sorozatot is. Közéleti megszólalásai eleddig nem voltak, a Geréb Ágnes ügy kapcsán mégis úgy érezte, hallatnia kell a hangját. Megrendezte az Ezekben az időtlen órákban – Szül(et)éstörténetek c. darabot, A háborítatlan szülés valódi arca(i) címmel pedig rövidfilmet készített. Őt kérdeztük, úgy is mint kétgyermekes apát, miért tartja fontosnak felvállalni Geréb Ágnes harcos védelmét, valamint, hogy a szülésznő személyes sorsa elfedheti, avagy felszínre hozhatja az igazi kérdéseket a női önrendelkezés kényes témájáról. Nagyinterjú.

Miért foglalkoztat Geréb Ágnes sorsa?

Nem akarom, hogy börtönbe kerüljön. Alapvetően vicces, hogy két férfi beszél erről, hiszen a szülés elsősorban női ügy. Sokszor a férfiak azt hiszik, hogy jobban tudják még ezt is. Az első gyermekünk születése kórházban történt, ahol sok-sok óra vajúdás után azt mondták, hogy most már baj van és császármetszés lett a vége. Mikor a második babánkat várta a feleségem, utána olvasott, hogy feltétlen csak így lehet-e, mivel nem segítette a szülését az a környezet. Akkor jutottunk el a Születésház tanfolyamára, ami egy teljes körű oktatás a szülésről. Nagy benyomást tett ránk a bábák szüléshez való hozzáállása, Geréb Ágnes személyisége, szakmai felkészültsége. Nagyon fontos emberi jogi szempontból is, amit felvállal. A kálváriája üzen, és tükröt mutat társadalmunk felé. Neki bábaként kellene dolgoznia, bábákat tanítani, nem börtönben a helye.

Az otthonszülés ideológiai, vagy pusztán biztonsági kérdés?

Mindenkinek ott kell szülni, ahol biztonságban érzi magát, mondja Geréb Ágnes, ha ez a kórház, akkor ott. Nem az otthonszülésre akar senkit rábeszélni, csak azt szeretné, hogy a nőknek jó szülésük legyen, ne egy traumatikus, halál-közeli élményként maradjon meg bennük, hanem a női mivoltuk egyik legünnepélyesebb megéléseként. Háborítatlan szülésnek hívják a szemléletet, amit ezek a bábák képviselnek világszerte. Statisztikai tény, hogy minden felesleges egészségügyi beavatkozás a szülés menetébe melegágya a további komplikációknak. A szülés egy természetes folyamat, nem pusztán fiziológiai, hanem lélektani is, ami normál keretek között saját magától végbemegy. Michel Odent professzor azt mondja, hogy a szülés folyamán olyan ősi agyterületek lépnek működésbe, amik a civilizáció előtti korból maradtak meg mementóként, de amint közbeszól szülés közben a civilizációs terhelés, blokkolhatja azt. A háborítatlan szülés nem szól másról, minthogy engedik a maga útján folyni a dolgokat, és nem avatkoznak bele. A bábák ezt képviselik, de tegyük hozzá, hogy felelősen, hisz ha kell, akkor két napig is a vajúdó anyával vannak. A bábák a 37. héten ugyanúgy ultrahang segítésével állapítják meg, milyen kockázati besorolás alá esik az adott kismama, és az alapján döntenek, hogy javasolják-e az otthonszülést. A bába végigkíséri a kismamát terhessége alatt, egészen a szülésig, figyel rá. Az ő szerepe magánál a szülésnél kicsit olyan is, mint a kórházban a nőre kötött CTG-készülék, ez a szakmája, hogy észreveszi a külső jelekből, ha valami történik.

Ranschburg Jenő írta, hogy „több mint húsz olyan ország van Európában, ahol a születés óráiban kevesebb baba és kevesebb anya veszti életét, mint Magyarországon, és ezeknek az országoknak a legtöbbjében – például Angliában, Hollandiában, Németországban – az otthonszülés legális és egyre elterjedtebb módja a gyermek világra hozatalának.” Ám például Hollandiában, ahol 30%-os az otthonszülési arány, lényegesen fejlettebb az egészségügyi infrastruktúra. Nem lehet, hogy a várható kockázat nálunk túl nagy ennek hiányában?

Persze, van a szülésben rizikó, komplikációk léphetnek fel, ezért fontos nagyon, hogy megfelelő háttérintézmények legyenek. A bábák és a kórházak együttműködjenek a szülő nők érdekében, és ne presztízsharcot folytassanak a másik kárára. Például, ha egy bába felhívja őket, hogy küldjenek mentőt, akkor ne a rendőrséget küldjék maguk előtt. Az utóbbi húsz év története az, hogy szakmai ellenszélben tudtak a bábák 3500 újszülött világrajövetelénél segíteni, úgy, hogy jobbak az eredményeik a nyugat európai átlagnál, tehát elegendő a hazai infrastruktúra állapota. Bízom benne, hogy egy megfelelő szabályozás rendbe teszi a fejekben ezt is.

Talán nem köztudomású, hogy Geréb Ágnes igen régóta feszegeti a határokat. 1977-től támogatja az apás szülést, és hálapénzt sem fogadott el soha. Az ő pellengérre állítása lehet egyfajta bosszú az anyagilag érdekelt orvostársadalomtól?

Nem akarok negatív képet festeni az orvosokról, mert meggyőződésem, hogy mindegyikük a legjobbat próbálja nyújtani. Az igazi probléma abban áll, hogy beléjük van kódolva a képzésük során, hogy onnan indul a biztonság, ha bekerülsz a kórházba. Nehéz ezt a világképet revideálni és újragondolni, azt elfogadni, hogy vannak olyan területek, ahol ez máshogy van. Az önrevízió személyes felelősségük, de a kórházi protokoll is egy túl merev rendszer, ami traumákat okozhat a szüléskor, és ez kihathat az esetleges későbbi szülésekre is. Ha sikerül átlépni a beléjük szocializált gátakat és elfogadni, hogy a szülés egy természetes folyamat, akkor ezek a félelmeik elmúlnak, és egy sikeres szülés után nem azt mondják a kismamának, hogy na, túl vagyunk rajta.

Szét lehet választani Geréb ítéletét az otthonszülés kérdésétől?

Nehezen, hiszen műhibaper soha ennyi indulatot nem váltott ki Magyarországon. Teszem hozzá: sajnos, mert ezzel a társadalom nem azt a 3500 gyereket látja szaladgálni, akik otthon születtek, hanem azt az egyet, aki elszenvedte ezt a szörnyű tragédiát. Az intézeten kívüli szülésnek nem kellene országos problémának lennie. Mindenhol, ahol engedélyezik, egy kisebbség ügye, itthon sem fog tömegjelenséggé válni. Úgy látom, hogy három dolog keveredik. Az első egy minoritás ügye, azoké, akik kórházon kívül érzik biztonságban, hogy szüljenek. 20 évig az állam ezzel nem foglalkozott. A második ebből fakad, amennyiben korábban is lett volna szabályozás, akkor lehet, hogy el sem jut büntetőperig Geréb Ágnes. Lett volna egy orvosi kollégiumhoz hasonló bába testület, akik eldöntik, hogy történt-e műhiba, avagy sem. A harmadik pedig, amit az előbbiek implikálnak, az a reform, aminek előbb-utóbb be kell következnie a szülészeti ellátásban. A WHO ajánlásában a császármetszéses szülések arányát ideálisan 10-15% közé teszi, ehhez képest Magyarországon van olyan kórház, ahol ez 45%. Felmerül a kérdés, hogy tényleg ilyen rosszul szülnek a magyar anyák, vagy valahol máshol van a baj.

Az Orvosi Kamara érdekelt volt egy negatív szakvéleményben?

Az az orvos-szakértő, aki évtizedeken keresztül abban él, hogy a szülés arról szól, hogy jó, bejön a kismama, ha egy nappal terminus után van, akkor burkot repesztek, tágítok, induljon be, nehogy túl öreg legyen a baba, satöbbi - nyilván kórházi protokoll alapján látja a folyamatot, tehát óhatatlanul is előítéletes, ráadásul az orvosi kollégium állásfoglalása is ellenzi az otthonszülést. Sokkal komolyabb probléma az, hogy nem volt tisztességes a bírósági eljárás, ugyanis a védelem nem gyakorolhatta azt az alapjogát, hogy saját szakértői bizonyítékait személyesen előadhassa. Nagyon sok álságos indokot és magyarázatot adott a bíróság, hogy nem az otthonszülésről alkot véleményt, miközben ordít, hogy mégiscsak ez van a háttérben. Szinte sugallja, hogy ha ezekkel vagy, akkor egy felelőtlen társasághoz csatlakoztál. Csak érdekességként említem, hogy másodfokon a vád részéről Scherné Bagi Edit ügyésznő támadta Geréb Ágnest, aki annak idején Kaiser Edét is sikeresen elmeszeltette a móri ügy kapcsán, ami, mint később kiderült, hamis vád volt.

Geréb ártatlan, vagy csak súlyos a büntetés?

Ártatlan, a kórházi perekhez képest meg súlyos a büntetés. Elgondolkodtató, hogy mindkét bíróság az engedetlenségére hivatkozva súlyosbította a büntetését. Amikor 2007-ben eltiltották, szerzett egy szülésznői diplomát, és tovább dolgozott. Azt gondolom, ha akkor abbahagyja, az olyan állapotot konzervált volna, ami a progressziónak megy ellene. Kicsit olyan, mintha Gandhit számon kérnénk, hogy miért csinálta, amit csinált. Nehéz szívvel mondom, hogy az úttörőknek úgy tűnik ez a sorsuk, de az idő Geréb Ágnest fogja igazolni, hiszen semmi mást nem csinál, csak a nők önrendelkezési jogáért küzd. Egyedül azt lehet felhozni ellene, hogy nem a Szülészorvosi Kamara által elvárt protokoll alapján kísérte a szülést, egyébiránt semmi olyat nem csinált, amivel veszélyeztette volna a gyermeket. A tragédia ugyanúgy a kórházban is bekövetkezhetett volna. Abban is biztos vagyok megismerve Geréb Ágnest, hogy ha hibázott volna, akkor annak minden felelősségét is vállalja.

Képek forrásai: Mátyássy Áron-Vass Teréz, Geréb Ágnes, tüntetés.