Le az utcára, ki a térre!
Az utcán való politikai megnyilvánulásoknak megvan a maga sajátságos története. Abban talán egyetértés van, vagy kellene lennie, hogy a rendszerváltás egyik tényleg pozitív hozadéka volt, hogy boldog-boldogtalan kifejezheti véleményét ilyetén formán. A nemzeti minimum egyik alappillérének gondolom az állampolgári önkifejezésnek ezen intézményét, és elvárom a mindenkori demokratikusan megválasztott hatalomtól, hogy ezt a jogunkat tiszteletben tartsa.
Szerencsére bennem úgy alakultak ki a dolgok, hogy nem szavakban, hanem hozzáállásban vagyok demokrata. Valahol belül mindig örömfények gyúlnak, ha látom polgártársaimat, amint fontosnak tartják, hogy részt vegyenek különböző demonstrációkon, mivel ez azt jelenti, hogy egyfelől megtehetik, másfelől pedig nem közönyösek, van véleményük, és ennek hangot is akarnak adni. Ebből a szempontból tökéletesen mindegy, hogy sajtreszelők betiltása ellen, a Békemenet részeként, a Klub-rádió mellett vagy Budaházy György domborműve érdekében mennek-e ki.
Szörnyű pillanatokat okozva tolul fel az emlékekből, a fénykorát élő Lendvai Ildikó csilingelő hangján mondott szavai 2006 körülről, mikor is azt fejtegette, hogy miért nem szabad az utcán politizálni. Nagyon nem értettem egyet vele. Szimpatikus volt az akkori ellenzék legnagyobb erejének, a Fidesznek a hozzáállása a témához, és mivel rendszerváltó pártról volt szó, reménykedni lehetett benne, hogy hatalmi pozíciótól függetlenül ehhez tartják magukat.
Kommunikációban, szavakban immár kormányzati erőként is minden alkalommal kijelentik, hogy mindenkinek joga van az utcán is megjelentetni a véleményét, ha úgy tartja kedve. Tulajdonképpen kormányzásuk első másfél évéről ki is lehet jelenteni, hogy az ellenzéki megmozdulások hatalmi szinten megfelelően voltak biztosítva, sőt, valamelyik Millás tudósításunkban még viccelődtünk is vele, hogy milyen jó így félteni a demokráciát, hogy nem kell attól tartani, hogy a rendőrök kilövik a szemünket.
Mostanában viszont vagy a tét lett nagyobb, vagy kettős játékot kezdett el játszani a hatalom. Az idei március 15-ei várható kormányellenes tüntetései kapcsán látunk aggasztó jeleket. Az előzetes területfoglalási játék, vagy most a Millás szervezők adóhatóság általi vegzálása véleményessé teszi, hogy olyan egyértelmű a hatalmi elképzelés e demokratikus alapjogunk iránt. Az biztos, hogy nyilvánosan képviselniük kell az utcai politizálás melletti elkötelezettségüket, ellenkezője óriási hitelvesztéssel járna, és saját híveikben is megütközést keltene. Abban viszont csak reménykedhetünk, hogy túlvezérelt csinovnyikok magánakcióiról van szó, és nem egy taktikai fogásról, ami a háttérből akarja ellehetetleníteni a nekik nem tetsző vélemények artikulálását köztereinken.
Képek forrása: demonstration, tüntetős
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Le az utcára, ki a térre! 2012.03.02. 09:45:04
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.