Rémhírként járta be a sajtót, hogy hatvan forintba kerül majd egy darab tojás húsvétra. Az informátorok tudni vélték, hogy ennek valamilyen közelebbről meg nem határozott uniós szabvány az oka.

Mi igaz ebből? Arról nyilván senkit nem kell bővebben felvilágosítani, hogy a tojótyúktartásnak elképesztő példái is vannak a világban, ahol beteg, tátongó sebekkel borított, teleantibiotikumozott tyúkok vannak összezsúfolva kevés négyzetméteren. Az Unió a tyúktartás különböző sztenderdjeit ismeri, amelyek a tyúktartás feltételeit határozzák meg.

Ezek a tudatos vásárló által bogarászott tojáskódok, úgymint 0-organikus, 1-szabad tartás, 2-istálló, mélyalom, 3-ketreces. A hivatkozott EU előírás ez utóbbira, a legállatkínzóbb, ketreces tartásra vonatkozik, amennyiben előírja, hogy 45 cm magas, 750 cm2 alapterületű, ebből 600 cm2 hasznos alapterületű ketrecben kell (csak) nyomorgatni az állatot. El lehet képzelni, hogy az előző szabályozás szerint 550 cm2 alapterület milyen boldogságot jelenthetett a tyúknak. Az új előírást tartalmazó jogszabály (1999/74/EC Irányelv) implementálására, az ahhoz való alkalmazkodásra, mint azt az irányelv száma is mutatja, a tagállamoknak 12 évük volt. Idén januárban elégelte meg a dolgot a Bizottság és szólított föl 13 tagállamot, köztük Magyarországot is a teljesítésre.

Az olcsó élelmiszer intenzív tartást, rossz minőséget, boldogtalan állatot, iparszerű természetkizsákmányolást jelent. A hatvan forintos ár, amit az egyszeri beruházás költségei okoznak pedig legalább közelíti a 30-35 forintos ipari-gagyi tojás árát a jobb gazdálkodásból származó tojás árához, feltéve persze, hogy az egész ellenőrzött tartási mód rendszer faszán működik az egész EU-ban.

kép:innen