Pedig milyen szépen indult. Civilek összeálltak annak reményében, hogy valós alternatívát mutassanak a teljes politikai paletta ellenében. „Hé emberek! Van ám máshol is kurázsi, itt ni, mi vagyunk azok.” A nép meg kajálta, több tízezren a megmozdulásokon. Ez valami tiszta, ez valami más.

Tavaly már közel ötvenezren. Felüdülés volt, hogy a szervezők nem hagyták magukra épülni azokat, akiket nem volt szabad. Volt szdsz-es zombikat, rettegő chartásokat, sőt még a Szolidaritás képviselőjét sem engedték színpadra. Ami, mint utólag kiderült igen helyes döntés volt, mivel a szimpatizánsként részt vevő ’daritásosok a tünti után átvonultak a Szabadság-térre megkoszorúzni a 2006-os rendőráldozatok emlékét. Tényleg!

2011 október 23-án volt zenitjén a Milla. Tán ez volt sok Juhász Péter főkoordinátornak, mikor is a nagy tömeg előtt bejelentette, hogy alternatív köztársasági elnököt fognak választani. Ismerjük az érzést, milyen jó flesselgetés közben ötletelni, vagy ötletelés közben flesselgetni. Nyilván tízezrek előtt még jobb. Szerencsésebb lett volna ezt akkor mégiscsak kihagyni valahogy.

Struktúra nélkül, tagság nélkül, majd lesz valami - gondolták. Hát lett. Dopeman. Innen kezdve a Milla ki is írta magát a komolyan vehető kezdeményezések közül. Tegyük hozzá, hogy sajnos, mert igény lenne egy hasonló összefogásra. A Kétfarkú Kutya és Mogács legalább tényleg vicces volt, de nekik sem sikerült.

Most úgy érezzük magunkat, mint kisgyerekként, mikor a távoli nagynéni által hozott és reménykedve megbontott csillogó csomagolás alatt, igazi csokoládé helyett nugát lapult.

Nugát! Dopeman a neved! (nem mintha Bartussal beljebb lettünk volna)

Kép forrása itt.