"Ezért ilyen szegény ez az ország"

2012.03.12. 07:40 Döry L.

 A jegybank eddigi kamatpolitikája elhibázott volt. Az inflációtól valójában a gazdagok félnek, nem a szegények. A lefelé tartó adóversenynek semmi értelme, el kell indulni fölfelé. Szabadkereskedelmi viszonyok között még senki nem zárkózott föl, nekünk is protekcionistának kell lennünk. Erről beszélt blogunknak Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának docense .

A monetáris tanács legutóbbi döntése a jegybanki alapkamatot hét százalékon tartja. Még régiós összehasonlításban is magas nálunk a kamatszint, amit pangó gazdaságban kellene a reálgazdaságnak visszatermelnie. Eközben a jegybank az inflációs céllal indokolja politikáját. Mennyire értelmes ez a kamatpolitika?

Erről a témáról Phd-dolgozatot lehetne írni. A magas jegybanki alapkamat más tényezőkkel együtt azt okozza, hogy a kisebb vállalkozások hitelkamata is magas lesz, 11 (akár 16) százalékos kamaton finanszírozhatják magukat, eközben eurozónás versenytársaik egy számjegyű kamaton jutnak hitelhez. Nem kis részben ezért is ilyen szegény ez az ország, ezért ilyen a foglalkoztatás, mert ezt lehetetlen kitermelni. Arról vita folyik, hogy miért is ilyen magasak a kamatok. Az, hogy nem emelnek kamatot, már egy új politika, mióta a Fidesznek többsége van a monetáris tanácsban és egyébként helyes politika is. Az én véleményem szerint nem is indokolt emelni, a legutóbbi szinten tartás esetében például nem is szállt el a forint, sőt erősödött, 288-ra gyengült az euró, és az államkötvények hozamszintje is csökkent. Nem volt brutális szétesés. Ez persze nem bizonyíték, de egy jel arra, hogy az eddigi kamatpolitika feltételezései nem voltak megalapozottak. A jegybank elvileg inflációt targetált eddig a kamatemeléssel. A 70-es évektől volt ez a váltás, addig az inflációt nem is tartották akkora problémának, ezt Volcker FED-elnök kezdte csinálni. Azóta van egy nagy közgazdászvita, hogy mi ellen is kellene inkább küzdeni. Ha magas a kamat, az agyonvágja a gazdaságot, ha alacsony a kamat, az ösztönző, de van inflációs hatása. A neoliberálisok szerint a szegények félnek az inflációtól. Ehhez képest én pont az ellenkezőjét gondolom. A szegények az egy számjegyű inflációt nem is érezhetik, mert nincs megtakarításuk, de ha magasabb infláció mellett százezrekkel több a munkahely, az igenis kihat az életükre. De ez azért egy erősen megosztó kérdés nemzetközileg és itthon is. És itt két kérdés van: Magyarországon van egy specifikus probléma, mégpedig az, hogy az infláció megragadt 4-5 százalék magasan, és ennek senki nem tudja az okát.  A jegybank időszakonként kiadott inflációs jelentéseiben nem tudja igazából megmagyarázni a magyar inflációt. A jegybanki politika már itt bukta, mert úgy nem lehet az infláció ellen küzdeni, hogy nem ismerem az okait. Főleg, mert minden valószínűség szerint ez egy öngerjesztő folyamat, maga a magas alapkamat szül inflációs várakozásokat. Nemzetközileg pedig, bár a pénzügyi piacok leszakadnak a reálgazdaságról, ez nem okoz inflációt, éppen mert a központi banki intervenciók lenyomják. És ez nem véletlen: mert pont fordítva van, mint a neolib elmélet állítja, valójában akinek jelentős a megtakarítása, annak rossz az infláció, a jegybankok tehát a befektetési alapok és vagyonosok érdekeit védték. Sőt, az alacsony inflációnak van egy növekedési áldozata is.

Volt-e a hetvenes években paradigmatikus váltás a pénzteremtés folyamatában? Mert a pénz egy kontrolláltan előállított jel kéne, hogy legyen. De az-e, miközben kereskedelmi bankok hitelként teremtik?  Van-e ennek elmélete a mainstreamben? Mit lehet erről tudni?

Persze, tény és való, hogy a tőkeáttétel megnő. Sokkal nagyobb a pénzteremtés. A reálgazdaság növekedését meghaladja a nemzetközi tőkeáramlás. Az új pénz jelentős része hitel. A hitel mindig a jövő generációtól átvett fogyasztás. És ha ez a logikája, akkor államok, cégek, magánszemélyek részére korlátlan lesz a tőkeáramlás.

Ha a hitelt megteremtendő értékhez akarjuk kötni (beruházás), ahogy ezt Silvio Gesell javasolta, az nem lehet jó? Jelenleg azonban a lakosság hitelei formálisan sem beruházásiak, hanem egy vagyontárgy a biztosítéka, meg a munkajövedelem.

Ma már elég sokféleképpen eladósodhatsz. De a probléma a kérdéssel az, hogy tudjuk-e, hogy mi az értékteremtés? Addig világos a helyzet, amíg egy relatív szegény ország lakásba, élelmiszeriparba ruház be és emeli a civilizációs színvonalat egy relatíve közepes szintre. De egy komplexebb társadalomban, egy „Affluent Society-ben” nehéz döntést hozni az értelmes beruházásról. Van egy kedvenc példám. A közmunkával kapcsolatban azt szokták mondani, hogy nem értelmes dolog. Nem értelmes egy falu szépítése, árkot pucolni és parkot csinálni. Eközben akik ezt mondják, azok, ha bemennek egy hotelba vagy egy bárba, akkor az ott látható dizájnról meg nem kérdőjeleznék, hogy arra volt-e értelme pénzt kiadni. Ha a magángazdaság tere jól néz ki, az nekik rendben van, hogy a köz hogy néz ki, az nem érdekli őket. Ez tehát elég bizonytalan dolog.

A mostani válság a szereplők rossz döntéseinek a következménye, vagy valami másé? Hogyan viszonyul ehhez a közgazdaságtan racionális cselekvő emberképe?

A klasszikus közgáz központi fogalma a tökéletes információs platform: a piac. Na, ez ezer sebből vérzik, nem csak az emberképe, de minden. Ha ezt a modellt természettudományban használnánk, akkor egy ennyire gyenge magyarázó erejű modellt már rég elvetett volna a fizika, vagy a biológia. Olyan gyenge szinten magyarázza a valóságot, hogy az is világos, hogy ilyen piaci visszajelzésrendszer sincs. Szinte a legfontosabb dolgokat kihagyja a modelljéből. Externalizálja a hatalmat, a környezetet, a pszichológiát. Amit nem tud azonnal kvantifikálni, azzal inkább úgy csinál, mintha nem lenne fontos. Szomorú, hogy egyetemen ezt úgy tanítjuk, mintha valódi magyarázata lenne a világnak.

A Le Monde Diplomatique '97-ben tolta be a köztudatba a spekulatív tőkemozgások tranzakciós adóját, amit akkor kiröhögtek, most meg Sarkozy is zászlajára tűzte a Tobin-adót. Lehet a globális tőkepiacra lokális adókkal hatni, vagy az majd fogja magát és továbbáll?

Érdekes kérdés, hogy európai vezetők miért álltak a Tobin-adó mellé. Az egyik a megértés. Az európai vezetők megértették, hogy milyen ez a válság, még ha kifelé mást is kommunikálnak. A másik, hogy bevételekre kell szert tenni. Minden költségvetés egyensúlyi gondokkal küzd és ez frappáns megoldásnak tűnt. Persze csomó ország még mindig fúrja. Az ezzel szemben felhozott érveket, vagyis, hogy nem lehet helyben megcsinálni, ezt minden új adónál be szokták dobni, ez kiváló módszer arra, hogy valamit aztán ne csináljunk meg. Ne csináljunk semmit, mert meg kell várni a kínaiakat meg Indiát. A kyotoi szén-dioxid kvótarendszerrel kapcsolatban is ez volt az ellenzők érve. Ausztrália mégis meglépte. Ezt a hatást vizionálták a zöld adókkal kapcsolatban - és a németek mégis meglépték. Tele van a  világ ellenpéldával, országokkal, amik jól jártak, ha bevezettek egy adót. Ugyanezt nyomják a kisebb állammal kapcsolatban, hogy csökkenteni kell az államot, mert máshol is kisebb. Sőt, az Unió összes országában működik egy médiagépezet, ami a szomszéd kisebb újraelosztású államára mutogat. Aki viszont kilép ebből a körből és bevezet egy adót, az jól járhat, mint a skandinávok. Skandináviából nem menekült el sem a tőke, sem a munkaerő a relatíve magas adószint miatt. Meg Kyotóra is mondhatta volna Európa, hogy nem tartjuk be, mert versenyhátrányba kerülünk. Pedig egyáltalán nem, csak éppen nem tesszük tönkre a vizeinket és az élőhelyeinket. Hosszú távon tehát nem a kínaiak járnak jól, ahol le kell zárni fél Pekinget, ha olimpia van, mert az atléták nem kapnak levegőt.

És ebben a közép-európai adóversenyben felvállalhatja azt egy állam, hogy magasabb bérszintet csinál egy politikai lépéssel?

Ez nekem elég egyszerű: a lefelé való versenyzésnek ugyanis nincs vége, olcsóbb kétszáz másik ország is bír lenni. Ha mindenhol azt mondják, hogy olcsóak akarnak lenni, ha ez a primitív adóverseny működne, azt már rég megnyerte volna Zimbabwe, és odament volna az összes tőke. De nem ez történik, több a tőkeáramlás a magasabb adóztatású országokban. Ami  Szlovákiában 19% az Romániában 16%, Bulgáriában 10%, Észtországban pedig 0%, azt az adóversenyt Észtország tehát megnyerte, az alá senki nem tud menni, ilyen adószinttel viszont soha  nem lehet jó oktatást és állami szolgáltatást csinálni. Ha evidens, hogy lefelé nem érdemes menni, akkor az a kérdés, hogy hogyan lehet fölfelé elindulni. A magyar bérek ráadásul elmaradnak a termelékenységünktől, van tehát egy komoly mozgástér béreket emelni. Erre való a skandináv modell. Differenciáltan kell csinálni, nem egyszerre mindenkinek megemelni, hanem kétévente a szakszervezetek és a munkaadók iparáganként, álláshelyenként, a  termelékenység növekedésével arányosan növelik a béreket. Ahol tehát nálunk magas a termelékenység, ott béreket kéne emelni, ahol meg alacsony, ott legalább tudnánk azonosítani, hogy valami baj van, mik a gyenge pontok a magyar gazdaságban. Sőt, vannak kutatások, amik kimutatják, hogy még az Orbán- és Medgyessy-féle minimálbéremeléseknek sem volt komoly negatív foglalkoztatási hatása.

A rendszerváltás után Szalai Erzsébet,  mostanában pedig Róna Péter beszélnek arról, hogy a rendszerváltásnak nem csak az ész nélküli privatizáció volt kártéteménye, hanem az is, hogy eközben nem mértük föl, hogy a világgazdaságba milyen profillal fogunk beilleszkedni, nem mértük föl komparatív előnyeinket és nem volt tudatos gazdaságfejlesztés. Vannak-e kitörési lehetőségeink?

A privatizáció nyugati, állami cégek bevásárlását jelentette, ezt adták el privatizációnak. OECD-tanulmányok szólnak arról, hogy egyébként egy jól vezetett állami cég hogyan tud jól működni. A komparatív előnyök meg azt jelentenék, hogy iparágakat kellene megtalálni, amelyekben versenyképesek vagyunk, csakhogy a komparatív előnyök tana addig működik, amíg nincsen tényezőmobilitás, tőke- és munkaerőmobilitás. De ha egy portugál munkás dolgozik egy angol gyárban, vagy egy brit cég megveszi a portugál céget, onnantól az egésznek semmi értelme. A transznacionális vállalatok túlsúlyával az egész elmélet értelmetlenné válik. A verseny innentől a transznacionális cégeken belül folyik a magasabb hozzáadott értékű termelési fázisokért.  Ezzel szemben én elég szkeptikus vagyok, mert azt mindig az anyaállam cége tartja meg, Ingolstadtban és Eindhovenben marad a kutatás-fejlesztés, a design, a reverz logisztika. Néha persze átengednek egyet-egyet a mi térségünknek is, de azért azt látni kell, hogy ez globális összehasonlításban töredék. A multin belül tehát eleve kevés az esély a felzárkózásra, bár inkább back office-t csináljanak a magyarok, mint álljanak a futószalag mellett. Azt szokták mondani, hogy a lefelé versenyző magyar út Kína felé visz, de Kína már rég nem ezt csinálja. Van kínai mobil, laptop, Bulgáriában már kínai autógyár, ezeket a cégeket húsz- harminc éve alapították és ugyanazt az utat járják be, mint korábban a japánok, egy ideig ezekkel a cégekkel az anyaállam protekcionista, majd ráengedi a cégeit a nemzetközi piacokra. Szabadkereskedelmi feltételek között még soha nem zárkózott fel ország. Ennek komoly irodalma van, Erik Reinert, Ha-Joon Chang, stb., hogy senki még nem zárkózott fel állami versenykorlátozás nélkül, a  britek a flamandokhoz, az amerikaiak és a németek a britekhez, a távol-keletiek, stb.

Térségünkben a szocializmus óriási társadalmi áldozatokkal, a nyugattól elzárva, de mégiscsak modernizált. Nálunk a felzárkózás nem jelenti, azt, hogy elnyomó és tekintélyelvű lesz a kormányzás? Megpróbálhat egyáltalán egy ekkora méretű ország protekcionizmust?

Feltétlenül, az egyetlen amit tehet. A szocializmusban meg számtalan fenntartható, de még több fenntarthatatlan elem volt, de a Tungsram, a  Transelektro, a Rába, a Taurus azért fenntarthatóak lettek volna, de volt benne idióta eocén program is, amit jó, hogy nem viszünk tovább. De a felzárkózáshoz nem méret kell, kis országok, mint a skandinávok, az írek, Szingapúr is fölzárkóztak. És az sem következik ebből, hogy diktatúra kellene hozzá. Skandinávia elég demokratikus.

Nálunk a foglalkoztatás marad el a legjobban a nyugati mutatóktól. A Fidesz kényszerítő eszközzel, a segélyek feltételhez kötésével támaszt mesterséges munkaerőpiaci kínálatot, ami le is értékelheti a már dolgozók munkáját. Esetleg még mindig ez a legjobb módja annak, hogy pacifikáljuk a leszakadókat és megakadályozzuk az éhséglázadásokat?

Ellenzékben a Fidesz a neoliberalizmust erősen tagadta, ehhez képest a munkaerő-politikája klasszikusan neoliberális. A neoliberális társadalomkép szerint az emberek lusták és nem akarnak dolgozni, ennek ikonja az USA-ban a „welfare queen”, egy dagadt fekete nő, aki csak társadalmi juttatásokon él. Magyarországon ennek hátterében mindig ott lebeg a „cigány” fogalma. De ha nincs munka a piacon, akkor ezek az eszközök nem érnek sokat, és ha ebben a helyzetben lebontjuk a szociális juttatásokat, azzal csak azt érjük el, hogy széles társadalmi csoportokat küldünk nyomorba.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr194298512

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az igazi diktatúra 2012.03.16. 07:48:50

Mostanában az internetes kultúra egyik legnépszerűbb témája az Invisible Children mozgalom filmje Konyról, az afrikai terror egyik leghírhedtebb alakjáról.  A film készítőinek célja, hogy támogatókat szerezzenek kampányukhoz, és ezzel életben tart...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A kyotói egyezményre és a pekingi olimpiára vonatkozó megjegyzés pontatlan. A kyotói egyezmény a szén-dioxid kibocsátásra vonatkozik, ami az üvegházhatás miatt jelent globális problémát. Pekingben az olimpia alatt pedig a szmog miatt kellett korlátozásokat bevezetni, amit főleg a járművek által kibocsátott gázok (nitrózus gázok és CO) okoznak.A szmog kialakulásához pedig ezenkívül jelentősen járulnak hozzá éghajlati hatások is (magas páratartalom, kis légmozgás). Ezt a kettőt nem szabad összetéveszteni. Kínában pl. az egy főre eső CO2 kibocsátás 2008-ban 5,31 tonna/fő volt, míg Németországban 9,58 tonna/fő. Persze ez az arány Pekingben nyilván sokkal magasabb, de a szmogért nem a szén-dioxid kibocsátás a felelős.
Pont az EU, és azt azt irányító gazdasági körök nem engedik meg, hogy protekcionista rendelkezéseket hozzon, és a pénzrendszere felett maga rendelkezzen ez az ország. Nem mintha bármelyik kormány komolyan ezt akarta volna tenni. A külföldi Magyarországon lévő tőke is ezerrel teper, hogy ne kelljen itthon adóznia, a magyar burzsujokról már nem is beszélve, akik még a mostani szabályok szerint is adót csalnak, pénzt menekítenek (pl az MNB elnöke), és brutális tőkeexportot hajtottak végre pl. a Balkán felé (Csányi, stb.). Aki ezt a status quo-t fel akarja rúgni, annak a külhoni, és itthoni bandával is össze kell rúgni a port, és összefogni azokkal az elemekkel, akik a régióban hasonló cipőben járnak.

Erre képtelen a jobb oldal, mert minden környező ország állítólag a miénk, a piros festékbe lépett liberálisok pedig lassan bazilikát építenek az euroatlanti vallás hatékonyabb műveléséhez.

A magyar úgynevezett elit 99%-nak fogalma sincsen semmiről, vagy érdeke nincs hogy a fentieket meghaladjuk.
Előbb elmélyülök a mainstream közgazdaságtanban, aztán minősítgetem. (százszor a táblára!)
Talán nem véletlen, hogy valamilyen nevenincs egyetemen ragadt meg ez a Pogácsa...
Hogy tudott ennyi baromságot összehordani ez az ember, dzsizisz. Már látom amint a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának tanítványait bízzák meg jobb munkákkal, mert annyira jó tanáraik voltak.
"Ha mindenhol azt mondják, hogy olcsóak akarnak lenni, ha ez a primitív adóverseny működne, azt már rég megnyerte volna Zimbabwe, és odament volna az összes tőke."

Azért nem lehet, hogy itt egyéb szempontok is szerepet játszanak, infrastruktúra, gazdasági környezet, képzett munkaerő, korrupciómentesség, politikai stabilitás? Az említett Románia és Bulgária nem igazi élharcosai ezekbek... Hiába olcsóbb az útszéli fogatlan qrva, az elit escortra akkor is lesz kereslet.
Innentől pedig kicsit erős következtetés az evidencia, hogy lefelé nem érdemes mozdulni.
süti beállítások módosítása