A Fent és Lent irodalmi rovata jelentkezik

Kertész Ákos nyilt levele Kanadából - először a Fent és Lenten

"...de addig ez a banda nem bír fölemelkedni, ezek is kanadaiak. Percemberkék. A jelenben élnek, akár az állatok. A valóságos állatokra gondolok, vagyis ez nem erkölcsi ítélet, egyszerű ténymegállapítás " Kertész Ákos politikai emigrációba vonulása óta hallgatásba burkolózott, most először blogunkat tisztelte meg egy nyílt levéllel Kanadából. Kertész Ákost már nem érdekli milyenek a kanadaiak, de annyi megállapítható, hogy genetikusan alattvalók, ebsorsot akarnak - hát akarják. A kanadai népért szenvedélyesen aggódó levelet szerkesztve közöljük.

Kedves Döry L.!

Ez látszólag magánlevél, de én író vagyok, a magánleveleim (nagyon kevés kivétellel) is mind nyílt levelek, az én életformám az, hogy hangosan gondolkodom. Nem léptem be a Helyzet Műhelybe, és a tagdíjaimmal nem járultam hozzá – anyagilag is – a Fent és Lent online fennmaradásához; azt hittem elég, ha cikkeimet ingyen küldöm el a lapnak. Tévedtem. Ma már tudom, belátom, és igyekszem jóvátenni.

Aki egy kicsit is odafigyelt a publicisztikámra, tudja, hogy nem-igen foglalkozom a Wildrose Alliance Party-val, egyszerűen nem érdekel. Unom, mert tudom. Két-három éve tudom, és hiába ordítoztam, hogy vigyázat, közeledik, figyelmeztetésem hatásfoka minimális volt.

Már az se nagyon érdekel, milyen a kanadai. Egy ideig kerestem a mentségeket, de föladtam: nincs mentség. „Ezért a népért úgyis mindegy. Ebsorsot akar, hát akarja!”

Ezen a jobboldal röhög, a baloldal elereszti a füle mellett, mert pillanatnyi érdeke, hogy ne hallja meg. Amúgy persze létérdeke volna, hogy odafigyeljen, de addig ez a banda nem bír fölemelkedni, ezek is kanadaiak. Percemberkék. A jelenben élnek, akár az állatok. A valóságos állatokra gondolok, vagyis ez nem erkölcsi ítélet, egyszerű ténymegállapítás.

Én nem vagyok a kapitalizmus híve, de azt tudom, hogy olyan üzenetet kár föltenni a társdalom kommunikációs csatorna hálózatára, ami senki érdeklődését nem bírja fölkelteni. Amire semmilyen kereslet nincs. (Ettől még nem abszolutizálom a piacot.) De kétségbeesve látom, hogy be vagyok zárva az anyanyelv börtönébe, és amit én tudok, az nem kell senkinek, arra nincs vevő. Itt, ebben az országban, semmi nem történik, ha megjelenek, és akkor sem történik semmi, ha nem jelenek meg.

Szabad országokban a szabad embereket pedig meg sem érinti az a problémakör, amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök.

A kanadai genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a kanadai a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni.

Ha azt látom, hogy fontos még nektek, hogy valahol elmondjam az igazságot a nép züllött erkölcsi életéről, erősítsetek meg, hogy tovább álljak, mert itt semmi keresnivalója az Észnek. Gyakran azon kapom magam, hogy paraguay-i haciendákat nézegetek az interneten. Lehet, hogy adok még egy esélyt az emberiségnek - elvégre: il faut cultiver notre jardin.