"Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Nem a zuhanás számít. A leérkezés." 

 

- gondolhatta Nicolas Sárközy a francia államfő választás közeledte ellenére alsógatyára vetkőzött népszerűsége okán.

Bár művelt olvasóink nyilván tudják, hogy a fenti idézet a Gyűlölet című filmből való, melynek kultfilmmé válásához hozzájárulhatott, hogy a párizsi külvárosokban élő migránsok elkeserítő helyzetét boncolgató film erőszakossága kilépett a vászonról éppen Párizsban, amikor Sárközy úr belügyminiszterként különböző etnikumokban kívánta megtalálni a magyarázatot arra, miért csapnak össze ezek a külvárosi fiatalok rendőrökkel. A Párizs-környéki migránsok által gyújtott tüzek okát, ha tetszik gondolati tűzfészkét rasszizmust súroló magyarázatokkal kereste, mint az a  tűzoltó, aki benzinnel locsolja a tüzet, hogy a tűzfészket könnyebben megtalálja. (Természetesen ilyen tűzoltó nem létezik, viszont hasonló módszerrel dolgozó politikus igen.)

Ez az ambíciózus fiatalember azóta francia államfő lett, el is kezdett öregedni, sőt még el is vált, nagyjából minden attribútumát felszedte a hirtelen népszerűvé váló tévésorozathősök száguldó magánéletének.

De vajon mi történik akkor, ha az Elyséé palota kertjében szerveződik ribillió a jól öltözött francia belvárosi lakosság és ott posztoló rendőrök ellen? A 2005-ös francia szegénylázadás résztvevői ilyen esélyről talán nem is álmodtak. És ki valósította ezt meg? Sáközy tizenöt éves fia két barátjával. Fegyvereik még nem mérhetőek a The Expendables akcióhős gárdájának felszereléséhez, hiszen csak játékpisztollyal, üveggolyóval és paradicsommal voltak felszerelkezve.

Az elbulvárosodó magánéletű címlapsztárok mindig rossz családapáknak vannak beállítva, de itt felmerül a kérdés: vajon a 15 éves Louis nem a Gyűlölet című film hatására döntötte el, hogy meg kéne puccsolni a papa elnökválasztási esélyeit?