Kína-barát thatcherizmus Angliában? David Cameron egy Fock Jenőbe oltott Jack Aubrey? Ha privatizálni szeretnél egy közszolgáltatást, hogyan teszed föl a szónoki kérdést a választóidnak? Angliában úgy, hogy: ha a vízszolgáltatást már a privát szféra üzemelteti, akkor az úthálózat mi a francért van még mindig állami kézben?!

David Cameron brit miniszterelnök fenti retorikai fölvezetője is jól mutatja, hogy Nagy-Britannia egészen máshol tart az állam lebontásában, mint a többi európai ország. Thatcher tíz éves regnálása masszív privatizációt jelentett, amit a konzervatív kormány még 2012-ben is tökéletesíthetőnek vél. Cameron helyzetelemezése a többi privatizációs szituációhoz hasonló: szerinte az állam forrásai nem elegendőek arra, hogy versenyképes közútszolgáltatást nyújtson, kapacitásokat bővítsen – érvelése szerint ezért elengedhetetlen, hogy megtörténjen a (figyelem, ismerős fordulat következik) „magántőke bevonása”. Ezt jól ismerjük, a gyakorlatban a következőt jelenti: az állam eladja vagy koncesszióba adja egy tulajdonát. Az új magántulajdonos profitábilisan szeretné azt üzemeltetni: vagy fizetőssé teszi és fejleszt, vagy hagyja az egészet lerohadni és szedi a pénzt.

A fenti eseményekből ugye az nem következik, hogy „hatékonyabban” működne a szolgáltatás, csak annyi, hogy az állampolgárok közvetlenül fizetik meg a szolgáltatás árát plusz a vállalkozó profitját - és nem pedig a jövedelmeikkel arányos adóikon keresztül.

Ennyit a gazdasági liberalizmus ismerős szemfényvesztéséről. De miben más a 2012-es Anglia, mint a nyolcvanas években? Hát hogy a magántőke, amit Cameron be szeretne vonni, az valójában a kínai állam pénze! Cameron javaslata külföldi államok befektetési- és nyugdíjalapjai számára tenné lehetővé az angol úthálózat üzemeltetését - kiemelten kínaiaknak. Ezek szerint ilyen méretekben bevonható tőkére a magánszférától már nem is lehet számítani. Ez a „magántőke” valójában a kínai lakosságnak a kínai állam által kezelt megtakarításait jelenti. Csupán érdekességként: az Orbán-kormány, bár nem mondta, hogy privatizálni szeretne, infrastruktúrafejlesztési reményekkel is udvarolt a kínai kormánynak, de ferihegyi gyorsvasútból, kínai tulajdonú Malévból (R.I.P.), MÁV-ból és kínai napkollektorokból eddig nem sokat lehetett látni.

A thatcherista privatizációnak igazából mindegy, hogy az új tulajdonos valójában a (csak hivatalosan, de mégis kommunista) kínai állami befektető. Cameron az egész gigantikus ötletet egy olyan egyszerre hazafias és a technológiai haladást istenítő, modernista beszéddel adja el, amit egy Fock Jenőbe oltott Captain Jack Aubrey lenne csak képes utána csinálni:

The truth is, we are falling behind … our competitors. And falling behind the great, world-beating, pioneering tradition set by those who came before us. There is now an urgent need to repair the decades-long degradation of our national infrastructure and to build for the future with as much confidence and ambition as the Victorians once did.

Infrastructure. (...) gets power to our lights, water to our taps, workers to their jobs, and food to our shops. It enables factories, offices, warehouses, workshops to function, to trade, to grow. But infrastructure isn't just about business. (...). It is an all-pervasive force in society too. It's the network that powers smart phones, allows us to log on to Facebook, (...) It is the platform for active citizenship. And its value lie in its ability to make things possible tomorrow that we cannot even begin to imagine today.”

 

Az az igazság, hogy versenytársainkhoz képest lemaradunk. És a nagy, világelső, úttörő hagyományhoz képest is lemaradunk, amit elődeink jártak. Most sürgősen az évtizedeken át romló nemzeti infrastruktúránk megjavítására van szükség, önbizalommal és ambícióval, mint egykor a viktoriánus Anglia tette.

Az infrastruktúra (...) ad áramot a világításhoz, vizet a csapjainkba, ez viszi a munkást a munkahelyére és az ételt a boltokba. Ez teszi lehetővé a gyáraknak, irodáknak, boltoknak, műhelyeknek, hogy működjenek, üzleteljenek, növekedjenek. De az infrastruktúra nem csupán üzlet, hanem a társadalmat mindenhol átható erő: a hálózat, ami az okostelefonokat működteti, ami lehetővé teszi, hogy belépjünk a Facebook-ra (...), ez az aktív állampolgári részvétel platformja. És értéke abban a képességében rejlik, hogy olyan dolgokat tesz lehetővé holnap, amit ma még elképzelni sem tudunk.

 Oh Captain, my Captain...