A Holt Költők Társasága egy érzelgős, agyonhypeolt film, érettségi előtt láttam utoljára, amikor könnyeket csalt filozófia tanárunk szemébe. A filmben Keating tanár úr, egy régi tabló fényképeihez vezeti diákjait, ahol szembesülhetnek az előttük az iskola padjait koptatók reményt és önbizalmat sugárzó arcaival. Ha a rendszerváltás óta eltelt húsz év oktatáspolitikusait szembesíteni lehetne, az elmúlt évtizedeink tablóképeivel, vajon mit látnának? És amit látnak az átértékeli-e doktriner vakságukat? Hogyan fordulhatott elő, hogy a  rendszerváltást követően nagyon egyenlőtlen minőségű, iszonyú korán szelektáló és igazságtalan iskolarendszert hoztunk létre, miközben az oktatás megálmodói egyfelől profi oktatáspolitikusok voltak, másfelől SZDSZ-es szakpolitikusok, akik láthatták a következményeket. A posztszocialista magyar oktatás tévelygéseiről beszélt Neumann Eszter a Helyzet Műhelyben

Magyar iskola: gyerek- és óraszámháború

A rendszerváltás az országot a kísérletező eufória hangulatával oltotta be. Így volt lehetséges, hogy a szubszidiaritás értéke és az önigazgató önkormányzati modell az állam  reformja során a gyakorlati szempontok háttérbe szorításával vált egyeduralkodó elvvé. Ennek a történetnek a része a magyar közoktatás önkormányzati kezelésbe adása – és az ebből folyó számtalan feszültség. A rendszerváltás előtti oktatáspolitikát tantervi központosítás és egyneműség jellemezte, de már a hetvenes évek végén belépnek a nyelvi/ zenei tagozatos iskolák, amik az elit gyerekeinek nyújtanak elkülönülési lehetőséget; az igazi fordulat persze a rendszerváltás: az iskolafenntartók az eltérő anyagi lehetőséggel bíró települési önkormányzatok lettek és alapelvi szinten deklaráltuk az iskolaválasztás szabadságát. Miközben az egyenlőtlen oktatás magva itt már el volt vetve a kilencvenes évek oktatáspolitikai vitája csupán a Nemzeti Alaptanterv tartalma körül forgott, konzervatív (MDF) liberális (SZDSZ) harcként. Eközben kiépül egy szelektív, elkülönítő és igazságtalanul eltérő minőségű tudásokat átadó iskola. (Hogy ez miért rossz, abba most nem mennénk bele, csak annyit, hogy nem a szereplők gonoszsága az ami az elkülönítő oktatást okozza, hanem társadalmi csoportok vágyai és a rendszer engedékenysége). A mindennapi beszéd része lett az iskolák közötti verseny az ún. „jó képességű” gyerekekért miközben a cigány, vagy hátrányos helyzetűektől az iskolák szabadulni akarnak. Eközben iskola bezárásokat, összevonásokat, az  óraszámokat, a gyerekszámokat, a nem kívánatos cigány gyerekek iskolai elhelyezését iskolaigazgatók és polgármesterek átláthatatlan várospolitikai alkuja alakítja.

A nagy sokk: a PISA felmérés

A kétezres évek OECD vizsgálata nyomán kiderül, hogy a nyugati országokhoz képest a magyar iskola bizonyos képességeket nem ad át hatékonyan. A felmérés visszhangja itthon: pánik és kapkodás, a katedra rendszerű és lexikális iskola kiátkozása – a képességfejlesztés előtérbe állítása.  A PISA másik állítása a magyar oktatási rendszer szelektív jellegét állapítja meg – erre azonban egyedülálló válasz születik: Egyedül Magyarország értelmezi úgy ezt a megállapítást, hogy ezzel kapcsolatosan neki feladata van, a térségbeli országok például egyáltalán nem.  És az az SZDSZ, aki kilencvenben megszülte a szabad magyar iskola modelljét, most adminisztratív eszközökkel annak korrekciójába kezd. A deszegregációs központi akarat azonban a helyi iskolai, városi ellenállásokon általában megbukik.

Az előadás végén két város iskolai integrációját összehasonlító kutatásból kiderül, hogy míg egy szocialista iparváros nem volt képes integráló módon átalakítani az iskoláit a nagy deszegregációs divat során, addig egy alföldi, református mezőváros - stabil politikai élettel és erős helyi szövésű társadalommal úgy tűnik sikerrel kísérelhette meg, hogy minden iskolájában legyenek cigány gyerekek. A decentralizált oktatás mérlege, egy egyenlőségelvű megközelítés számára nem túlságosan szívderítő, de amit a Fidesz 2013-ban csinálni szeretne az fantázia híján nem egyéb, mint a decentralizált oktatás ellentétének homályos emlékek és nosztalgiák alapján való újraálmodása.