Esznek-e vért a zsidók?
A vérvádat a történelem során mindig a tudatlanság terjesztette, de gyakran konkrét érdekek is álltak a mém forrásánál. A húsvéti vérvád balhé zajának elülése után mégsem a politikai vonallal foglalkoznék, hanem a logikai képtelenségével és a terjedését éltető közeggel.
A jellemzően római, majd keresztény kultúrkörben terjedő vérvád közös alapja a Biblia ismeretének hiánya. A római vérvádaknak a keresztények is célpontjai voltak. Ennek legfőbb oka a kereszténység egyetlen, a kezdetektől előírt ismétlődő szertartásának, az úrvacsorának a félreértése volt. Ebben a résztvevők által ivott bor jelképezi Jézus vérét. Az akkori pletykák persze titokzatos, zárt körű vérivásról szóltak, sőt a szűz lányok vére is itt bukkant fel elsőként. Sok keresztényt öltek meg e tájékozatlanság miatt. A furcsa az, hogy később éppen a keresztények bibliai ismereteinek hiányossága tette lehetővé a zsidókról szóló vérvádak terjedését. Ez a tájékozatlanság nem meglepő, hiszen az 1229-es toulouse-i zsinattól évszázadokig tiltott volt az anyanyelvű Biblia. Tömegek jártak úgy templomba, hogy el voltak tiltva az eredeti forrásból történő tájékozódástól, ami aztán a tiltás feloldásával is csak lassan változott, bár ehhez illik hozzátenni, hogy még 1900-ban is 47% volt az írástudatlanok hazai aránya. Egy időben tesztként magukat kereszténynek valló ismerőseimnek szegeztem az egyszerű kérdést: olvastad a Bibliát? A válaszarány megdöbbentő. Ha az én körbekérdezésem során tapasztaltak szélesebb körben is érvényesek, akkor Magyarországon a magukat kereszténynek valló emberek többsége nem olvasta el, sőt a kérdés feltevése felszínre hozta, hogy sokan azt sem tudják pontosan mit is kell a Biblia szó alatt érteni. Volt aki a nagyitól örökölt zsoltároskönyvét hitte annak, volt aki a gyakran különkötve kiadott Újszövetséget, és sokan a feldolgozó, magyarázó könyveket gondolták Bibliának. Úgy mondom ezt, hogy én is mindhárom fázison átestem mielőtt először elolvastam az igazit.
Ezek után nem meglepő, hogy a Biblia vérrel kapcsolatos tanításait sem ismeri a többség. Kíváncsi lennék, hány keresztény evett már véres hurkát, vagy akár tömény vért disznóvágáson. Én annak idején mindkettőt vallásos rokonoktól kaptam első alkalommal. Vajon a vérvádat újra és újra felmelegítők ismerték az első apostolok azon döntését, ami a nem zsidó keresztényekre nézve feloldotta ugyan a kóser konyha legtöbb szabályát (tehát lehet disznót vágni), de megerősítette az ószövetségben halálos bűnként leírt vérevés tilalmát? Utóbbi így szól: "És ha valaki Izrael házából, vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, aki a vért megette, és kiirtom azt az ő népei közül". Az újszövetségi megerősítés pedig így: "...semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fulvaholt állattól, és a paráznaságtól ". De már a zsidó törvények előtt is minden népnek tilos volt vért fogyasztania a Noénak adott rendelkezés alapján.
Az emberáldozat bemutatása hasonlóképpen távol állt a kereszténységtől és a zsidóságtól is. Persze mindkét vallás esetén van ürügye a felszínes ismeretekkel rendelkezőknek a vádaskodásra. Jézus valóban a bűnösök személye helyetti áldozat, de az Újszövetség leszögezi, hogy ez a helyettesítés egyszeri, megismételhetetlen és végérvényes. Ábrahám pedig a fiát lett volna hajlandó feláldozni, de éppen ebből a helyzetből lett végül a kereszténység lényegének tekinthető helyettesítő áldozat legszemléletesebb ószövetségi bemutatása. Ráadásul más ószövetségi könyvekben is tiltások sora olvasható az emberáldozatról. Tehát az Ó- és Újszövetség alapján is teljes képtelenség, hogy bármely keresztény vagy zsidó éppen vallási célzattal igyon vért, vagy áldozzon embert. Ahogy ezt megtenné, kiiratkozna a vallásából, így még ha elméletben ez meg is történhetne, a többiek bármilyen módon való elítélése rá hivatkozva már lehetetlenné válik. Ez egyszerű logikai érvelés, nem hinném hogy bármilyen fogás található rajta.
Annál inkább található fogás a keresztényként felvett antiszemitizmuson. Ez nagyjából ugyanolyan kiiratkozás a kereszténység alól, amilyen a vallásos célú vérevés lenne egy zsidónak. Az, hogy egy keresztény antiszemita legyen, épp annyira elképzelhetetlen, mint hogy egy Újpest drukker fradista. Tűz és víz. Lehetetlen a kereszténység zsidó gyökerei miatt, az Ószövetség nélkül értelmezhetetlen megváltás miatt, de ha ezekben az illető nem járatos, hát a nagyon konkrétan és hosszan megfogalmazott újszövetségi intések miatt is. Tudom, hogy ezek az állítások sokak számára elfogadhatatlanok, de mielőtt állást foglalnak az ügyben, javaslom, olvassák el Pál apostolnak a zsidósághoz való viszonyról keresztényeknek írt intelmeit. Ha minden keresztény jobban hinne neki, mint szomszédjának, barátjának, kedvenc politikusának, akkor a kereszténység és antiszemitizmus örökre összeegyeztethetetlenné válna.
Lehetne persze antiszemita valaki ezután is, csak már nem keresztény alapokon.
(a kép forrása)
Update!
Mai cikk: Erdő Péter: a kereszténység nem fér össze az antiszemitizmussal
----------------------------------------------------------------
Az írásomnak itt vége, de tudom, sokan nem nyitják meg a fent említett, Pál apostoltól származó idézetet. A kedvükért legalább pár sorát idemásolom:
"Rómaiakhoz 11:16-21
...ha a gyökér (zsidók) szent, az ágak (nem zsidó keresztények) is azok. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez."
...tovább is van, olvasd még.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
"Tehát az Ó- és Újszövetség alapján is teljes képtelenség, hogy bármely keresztény vagy zsidó éppen vallási célzattal igyon vért, vagy áldozzon embert. Ahogy ezt megtenné, kiiratkozna a vallásából, így még ha elméletben ez meg is történhetne, a többiek bármilyen módon való elítélése rá hivatkozva már lehetetlenné válik."
(sidenote: nem véletlen volt tiltva az ószövetség olvasgatása.. ha felnőtt fejjel beleolvasol, és alaposan átrágod magad rajta vannak hajmeresztő dolgai, amik megzavarhatják a kedves hívőt. úgyhogy inkább ne is olvasgassák....)
A vérvádas dologhoz pedig inkább a mágikus hagyományt kéne alaposan megvizsgálni. Az ugye mindenkinek ismerős, hogy a grimoárokban rendesen folyik a vér ha éppen arról van szó, és az áldozati állat/ember egyáltalán nem idegen a mágikus módszerektől. Azt hogy aztán valóban történt-e valaha ember/gyerek áldozat akár a "boszorkány" hagyományban, akár kóbor praktizálók, akár más részéről, így utólag k*va nehéz lenne kideríteni. Valszeg 5-10 év kutatómunkával esetleg, márha bármilyen fenmaradt irott forrás megbizhatónak tekinthető ebben a témában....
Ez egy tévhit. Az alapja ez: biblia.hu/biblia_k/k_1_38.htm
Itt egyáltalán nem a fogamzásgátlás volt a gond, hanem az, hogy a kötelező sógorházasság szabályát azért nem tartotta be, hogy a rivális örökösödési ág megszakadjon, és így nagyobb legyen a saját ági öröksége.
A Biblia nem szabályozza a fogamzásgátlás tényét, legfeljebb a egyes megtermékenyülés után alkalmazott módjai ütköznek más, a házasság területénél magasabb szintű törvényeibe.
Házasságon belüli szexnek technikai megkötései sincsenek, leszámítva a bármilyen kényszer kizárását.
De biztos, hogy ez itt témába vág? :)
Teljesen mindegy, hogy a zsidók és keresztények miként szimpatizálnak egymással. Sőt, éppen ezt az unszimpátiát láttatta előre Pál. Nagyon pontos leírást adott a következő 2 évezred viszonyairól.
Jézus megölésére hivatkozni is egy zsákutca. Egyrészt Jézus áldozatnak jött, tehát eleve ez volt a terv. Másrészt persze felvethető a felelősség, de semmiképpen sem etnikai alapon, mert mindkét fél zsidó volt. Ilyen alapon minden nép bűnös, aki saját a vérét ölte. És tényleg... :)
Az idézett Pál levél pontosan arra utal, hogy Isten keze van abban, hogy a zsidók behúzták a kéziféket, de abban nem, ha a keresztények ellenségesek velük szemben.
Az Ószövetség egyáltalán nem összezavaró könyv. Sokkal inkább zavarba hozó, ha összeveted az Újszövetséggel. Az Újszövetség többszörösen el van rejtve az Óban. József történetében például, vagy több prófétai könyvben.
@Kuku: Ez a te értelmezésed, mások meg pont Onán példáját hozzák föl, amikor az általam említett huncutságok bűnös voltát szeretnék igazolni.
@Sinistre: Olvasgathatod az Ószövetséget, csak ebben az esetben feltétlenül olvasd el a hozzáértők magyarázataid, amiben megmondják, hogy mit kell gondolni az összezavaró részekről. Enélkül könnyen olyan gondolataid támadhatnak, amik nem ajánlottak egy jó keresztény / zsidó / muszlim számára.
@Csiken Disztroly:
Speciel nem vagyok hívő, úgyhogy engem kevéssé zavar össze, viszont volt szerencsém pár évig egyetemi szinten foglalkozni a témakörrel. Az összes rabbinak, keresztény teológusnak kemény fejtörést okozott hogy a problémás részeket hogyan magyarázzák meg a hívőknek. Mert ugye amit ezer éve még bevett a gyomor, azt késöbb már kevésbe volt elfogadható.
Azért valahol mókás, ha nem szabad csak úgy olvasgatni egy szent könyvet mert "esetleg" kapásból félreérted. (Vagy esetleg - ó micsoda bűn! - tényleg azt érted, és úgy, amit odaírtak, mégha nem túl szép is az) Tehát mindenképpen kell egy papi réteg, aki majd jól elmagyarázza neked a tutit. És akkor tulajdonképpen melyik rabbi,vagy egyházatya szentírás értelmezését fogadjam el ? Mi a biztosíték arra, hogy az adott írásmagyarázó nem érti félre? Ki dönti el, hogy éppen melyik magyarázat a "hiteles" ?
Szóval csak arra akartam rávilágitani, hogyha nem hívőként nézi az ember, akkor elég bonyolult kérdések ezek, amiket nem lehet egy-egy retorikai állítással elintézni.
Miközben eredetileg ezek az írások olyan jellegű használatra lettek készítve, ahol a nebuló hosszadalmas beavatáson megy keresztül, hogy be tudja fogadni az írás értelmét. Nem arról van szó ugyanis, hogy a könyv az amiből megtanulják az igazságot, a könyv csak szavakba önti azt, ami valós tapasztalat.
