Válságkezelés: élénkítés, megszorítás, vagy spanyolviasz?

2012.05.23. 07:30 Döry L.

 (Cséfalvay) abban egyetértett Jávorral, hogy egy túl erős egyensúlyjavítás recessziót okozhat. De a Jávor által javasolt gazdaságélénkítés sem járható út, mert ugyan rövid távon működhet, de azonnali eladósodást okoz. Különben elsőre az EU is az élénkítéssel próbálkozott, abból lettek aztán a megszorítások. (Index)

Hoppá. Tegnap végre olyan állítások hangoztak el a parlamentben, amelyek a költségvetés előtt álló valódi lehetőségekről szóltak. Cséfalvay és Jávor vitájában két klasszikus európai álláspont jelent meg. Tehát válságkezelés: gazdaságélénkítés, vagy költségvetési szigor kell – esetleg az unortodox spanyolviasz?

Jó válaszkísérlet erre a kérdésre Kovács Árpád és Halmosi Péter tanulmánya. Már az írás kiindulópontja is elgondolkodtató. Ennek nyomán ugyanis látható: a kormány tevékenysége során nem Magyarországot újítja meg, nem is az elmúlt nyolc évre ad választ, hanem egy depresszív gazdasági környezetet kezel, mint Európában mindenütt. Ezek tehát a kihívások, amik mentén a tevékenysége értelmezhető és - bármit is állítana magáról - nem más.

Válságkezelési divatok

Az európai válságkezelést áttekintve annak két szakaszát láthatjuk: az első szakaszban megfékeznék a visszaesést, stimulálnák a gazdaságot (pénzt adnak a bankoknak, egyébként a „balos” társadalmi mondanivaló is ezen a ponton fogalmazódik meg: ez az erőforrástranszfer lesz az ősbűn - miért a válságot okozó bankokat mentik meg, miért nem az állampolgárokat?) A stimuláló szakasz egyébként a békeévek anticiklikus politikájára írt elmélet talaján áll: az állam és a monetáris politika télen fűti, nyáron hűti a gazdaságot. Ebben a paradigmában csupán annyit kell csinálni, hogy fölmérjük, vajon fölmenő vagy leszálló ciklusban vagyunk-e, és alkalmazzuk a megfelelő receptet (kamatok, adók, állami beruházások). Igen ám, de a válság után nem csak a normalitás, a békeévek érnek véget, hanem maga a normális (felívelő) ciklus is a válságba vezető útként, annak okaként értelmeződik újra. Nincs többé normális és abnormális gazdaság. Időben nem lehatárolható a válság egy elegáns dátummal (hmm, ki tudja? lehet, hogy a posztmodern kapitalista elosztási rend maga a diszfunkció). Az első szakasz gazdaságélénkítése tehát nem hoz eredményt, míg a második, megszorítós szakaszban az első szakaszban elköltött milliárdok is tehertételként jelennek meg. Így válik 2011-re a pénzügyi stabilitás (a német hisztéria miatt is) alternatíva nélküli kényszerré. Még akkor is, ha mindenki tudja, hogy satufék a gazdaságnak, a jövedelmeknek, az életszínvonalnak: áldozat akár értelmetlenül is. Mindenesetre ez az IMF-EU (német) összhangzat „A politikai realitás”. Általános értelemben a stabilitás mellett ugyan megjelenik a gazdaság dinamizálása (twin tracks, európai szemeszter) de a valóságban rendre vereséget szenved a két követelmény harmonizálása. Ebből a szempontból a francia elnökválasztás francois hollande-i jelszava (l’austerité pas une fatalité) és hogy Franciaország az EU-n belül is képviselni fogja a gazdaságfejlesztés prioritását – csupán az európai szemeszter eredeti szemléletének a felélesztése.

Technikák

Kiadáscsökkentés, munkaerőpiaci intervenciók, adó, vám, járulék növelése, (szelektív csökkentés), különadók (szektorális különadóink nem voltak egyedülállóak, még ha példaadónak nevezni őket túlzás is volna) bankmentő akciók, államháztartási intézmények átszabása, munkaerő-piaci kedvezmények visszavágása – mindezek nem feltétlenül nagy fantáziájú intézkedések, egy-két „szokatlan” lépéssel tarkítva. Nagy vonalakban a nemzeti költségvetések úgy reagálnak a válságra, ahogyan „békeidőben” is tennék, csupán sokkal feszítettebb környezetben, mozgástér nélkül. 2011-re a válságkezelés visszafogott szakaszába jutott el, a mediterrán országok, Románia és Magyarország kivételével. A görög csődben kulminálódó dél-európai helyzet mellett Románia és Magyarország az, ahol nem konszolidálódott a politika. Ami már csak annál is érdekesebb, mert a románok gazdaságpolitikáját közvetlenül az IMF inspirálja, míg minket éppen az IMF-re való „rugalmas fölzárkózás”. Mindenesetre eredményében mindkettő operatív gazdaságirányítás.

A magyar út

Lássuk tehát a sajátos magyar észjárásunknak megfelelő utat. Ha a technikákat vesszük számba, több az azonosság, mint a különbség Európával. Eredményoldalon persze van különbség, mert Európa nem gyengült, legfeljebb az országai közötti feszültségek növekedtek, míg Magyarország a lejtő alján is jeget kap a szánkója alá. A magyar politika eszközeinek az európai eszközökkel való összevetését mutatja a poszt elején szereplő táblázat. Olyan beszédes, hogy ezt nem is kell tovább cifrázni. Magyarország csupán annyit csinált, hogy a létező összes európai válságkezelő hozzávalót és fűszert beleöntötte a kondérba, fölcsavarta a gázt, kontya alá ütött a gőz, és föltálalta az ételt, mint matolcsysta spanyolviaszt. A kérdés már csak az, hogy milyen eredménnyel? Számtalan releváns mérőszáma lehet a gazdaságnak. Csak példálózva nézzünk párat (nagyobb teoretikus vitát nem lefolytatva arról, hogy értelmesek-e ezek a mérőszámok): a magyar növekedés gyenge, idén az első negyedévben csökkenés az a növekedés. Érdekes módon azonban a hagyományosan rossz magyar munkaerő-piaci szerkezet nem omlik magába, sőt, az aktivitás nő (miközben elmarad az európaitól) A szociális transzfer átalakítása az, ami ennek a hátterében áll – miközben a kormány munkaerő-piaci kínálatot hoz létre az inaktívak visszavezénylésével, a munkaerő-kereslet előteremtésében (munkahelyek) már nem teljesít olyan fényesen. Külső egyensúlyi többlet is évtizedek óta először áll elő, és úgy látszik, nem csak a szavak szintjén ér véget a hitelből finanszírozott növekedés: évek óta először növekedett a lakosság megtakarítása is. Amit egyelőre látunk: egy gyenge szerkezetű gazdaság egyes területeken trendfordulatot jelző, de ellentmondásosan értékelhető számai.

Ha tehát arról kell ítéletet mondanunk, hogy a spanyolviaszt találta-e föl a magyar kormány, akkor azt kell mondjuk, hogy nem, csupán talált eszközöket álcázott politikának. És az is lehet, hogy rövidesen nem Cséfalvay szólaltatja meg a domináns európai nyelvet a parlamentben, hanem egy összeurópai hollande-ista fordulat nyomán Jávor.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr144530002

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Orbán Viktor életrajza 2012.05.23. 17:20:54

Egy évnyi szociológus szakmai gyakorlata van, 24 éve agresszív, gátlástalan megélhetési politikus, aki 1990 óta ki se tette a lábát a Parlamentből, hogy körbenézzen a magyar valóságban. Szónoki képességei rendkívüliek, a politikai marketing és a tömegm...

Trackback: Matolcsy György életrajza 2012.05.23. 17:17:50

Unortodox nemzetromboló gazdaságpolitikusunk soha nem dolgozott a versenyszférában, ám MSZMP-s és “demokrata” múltja alatt is sokat igazgatott, elnökölt, kurátorkodott. Hogyan irányíthatja egy ország gazdaságát az, akinek egyetlen nap munka...

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.05.23. 09:21:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"úgy látszik, nem csak a szavak szintjén ér véget a hitelből finanszírozott növekedés: évek óta először növekedett a lakosság megtakarítása is."

Kettős könyvitelről hallott már a kedves író? Mi a túró áll a banki könyvekben az eszköz oldalon? Megsúgom: főleg hitelek, állampapír és központi banki pénz. A megtakarítás (banki passzíva) egyben tartozás is, vagyis tartozás nélkül nincs megtakarítás. Az most hogy éppen melyik szektor mennyivel tartozik az kb. lényegtelen. Hitel, vagyis pénz nélkül nem lehet növekedni. Vicces, hogy ezt Széchenyi már leírta több mint száz éve, és még mindig nem fogjuk fel. Az a nem mindegy, hogy mire költjük a hitelt, ha LCD TV-re, azzal csak az inflációt növeljük, ha beruházunk, akkor a reál GDP-t. A fő gond az, hogy a hitelek nagy része improduktív fogyasztásra és ingatlanvásárlásra ment el, nem pedig beruházásra, mint Kínában.
@olap: nem látom, hogy ha mindenki beuházásra költené megtakarítását, az önmagában miképp húzná ki a gazdaságot a gödörböl. Ugyanis valakinek a megtermelt javakat meg is kell vennie.A jó az, ha a termelés és a fogyasztás országon belül marad, akkor lehet önfenntartó. Ha a világba megy ki, akkor globálisan kell egyensúlynak létrejönnie az egyes országok által megtermelt és megevett javak között, nehogy valaki vészesen hiányba essen, különben borul az egész rendszer ilyen-olyan formában.
S a termelés mellé a keresletnek is fenn kell maradnia, legalább a megtérülés mértékéig, idejéig. Ha nem teszi, akkor megint lett beruházás értlemetlenül.
Az egyensulyjavitasnak ket utja is van: bevetelnoveles es kiadascsokekntes.
A masodikkal probalkoztak mar? Hat, lassan kellene...
Arrol hallottak mekkora nalunk az allami burokracia? Esetleg csokkenthetnek.
Meg hogy a kiszamithato jogi kornyezet hianya mennyibe is faj nekunk?
Meg hogy a foglalkoztatottsag novelese mar rovid tavon is megterulne? Es hogy erre ezer eszkozzuk lenne - ha nem uj adokon tornek a fejuket, talan kiprobalhatnanak egyet-kettot.
Es ha az egykulcsos adot nem vezettek volna be, ami scak az uj arisztokracianak kedvez, akkor most nem kellene egyonadoztatni a kozeposztalyt?

Hat, menjenek a fenebe inkabb. Ott a helyuk.
@Kopi3.14: Nem a megtakarítást költöd beruházásra, hanem a kereskedelmi bank endogén módon pénzt teremt. Hitelezéskor nő a pénzügyi szektor mérlegfőösszege, hitelvisszafizetéskor csökken. (A bank lekönyvel egy aktívát, a hitelszerződést és egy passzivát, folyószámlapénzt. A központi bank utólag mindig biztosítja a rendszer stabilitását és a központi banki pénzt.)

Ha beruházásokkal munkahelyet teremtesz a kis és középvállalati szférában, már meg is van az a tömeg, amelyik felszívja a megtermelt szolgáltatásokat és termékeket.

A jelenlegi negatív spirál helyett ez egy pozitív visszacsatolás lenne.
@olap: nem bankokról beszéltem. A kis és középvállalat tartósan kinek adja el a termékeit? Teszem azt elkezdek gyártani széket. kinek fog kelleni állandóan szék?
Normális esetben meg a nemzeti bank sem teremt csak úgy pénzt a semmiböl, ahogy a bank is csak a betétesei pénzének erelyéig hitelezhet. Ami betét esetlegesen a fogyasztás helyett van benn, ergo ennyivel csökken a piacon a kereslet.
Tüntetés a rokkantak és elesettek jogaiért

Petíció a Magyarország Kormányához: VISSZA AZ ELVETT JOGAINKAT!

Önök 2012.01.01-től olyan törvényt hoztak, amivel ellehetetlenítették a korhatár alatti rokkantak életét:

1. Elvették a rokkantnyugdíj jogosultságot.

2. Az Alaptörvény a családokat kötelezi a rokkantak eltartására.

3. Csökkentett összegű rehabilitációs- és rokkantellátást folyósítanak.

4. Rehabilitációs ellátás mellett nem engedélyezik a munkavégzést.

5. Kötelezővé tették az „önkéntes” felülvizsgálatra való jelentkezést.

6. A komplex felülvizsgálati rendszer szigorítása miatt a súlyos betegek kerülnek ki az ellátásból.

7. A szociális- és rehabilitációs szakértők szempontrendszerei súlyos diszkriminációt eredményeznek.

8. Életkor szerinti súlyos diszkrimináció érvényesül.

9. Pénzintézeti hitelképességét elvesztette a rokkantnyugdíjas.

10. Az utazási és egyéb nyugdíjas kedvezményeket csorbították.

Tisztelt Magyarország Kormánya!

A 2011. évi CXCI. Törvény és az új komplex felülvizsgálati rendszer rendkívül rossz tartalommal van megtöltve, ezért ennek komoly következményei lesznek. A rokkantak számára súlyosan csorbulnak az Európai Emberjogi, Szociális és Betegjogi Chartában foglaltak.

MI EZT NEM AKARJUK! TÁRGYALNI VISZONT IGEN!

Követeljük a 2011.évi CXCI. Törvény visszavonását és az „új komplex minősítő” felülvizsgálati rendszer felfüggesztését.

„Bűnös, vagy áldozat a rokkant?” című melléklet csatolva.

A magyar rokkanttársadalom nevében:

Magyar Szociális Fórum,

„Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport.
@Kopi3.14: "nem bankokról beszéltem. A kis és középvállalat tartósan kinek adja el a termékeit? Teszem azt elkezdek gyártani széket. Kinek fog kelleni állandóan szék?"

Henry Ford úgy gondolta, hogy tisztességesen meg kell fizetni a munkásokat, és akkor lesz aki megveszi a termékeket. Az IKEA egész jól megél többek között székgyártásból, de egy soproni ismerős srác pl. egyéni bútorokat gyárt és jól megy az is. Természetesen piacképes beruházásokba kell befektetni, ócskaságot senki nem vesz meg.

"Normális esetben meg a nemzeti bank sem teremt csak úgy pénzt a semmiböl, ahogy a bank is csak a betétesei pénzének erelyéig hitelezhet."

A nemzeti bankok természetesen a semmiből teremtenek pénzt, mint ahogy a kereskedelmi bankok is. Ben Bernanke kb. a kétszeresére emelte USA-ban az M0-t a válságot követően.

A kereskedelmi bankok is a semmiből hoznak létre pénzt, amikor hitelt nyújtanak, jóváirnak a számládon x forintot, ami korábban nem volt sehol a rendszerben, betét keletkezik. Ha érdekel bővebben: neweconomics.org/publications/where-does-money-come-from
www.econom.hu/endogen-penzteremtes/

"Ami betét esetlegesen a fogyasztás helyett van benn, ergo ennyivel csökken a piacon a kereslet."

A betétek folyamatosan forognak, a látra szóló gyorsabban a többi lassabban.
A magyar politikai elit már akkor elkezdte a megszorítást, amikor a többi ország még nem, és amikor beállt a válság, akkor még keményebb ciklikus gazdaságpolitikát folytatott. Pusztán azért, mert leívelő ágból ment át zuhanóba. Ennyi a magyar specialitás.

A felcsúti maradona annyival tud többet, hogy úgy támogatja gazdagékat, hogy csak egy részüket támogatja, aki neki tetszik. Így nem csak a prolik rágnak be rá, hanem itthoni, és külhoni uraink is. Ezt lehet gazdaságpolitikának nevezni, de én nem tenném. A félig átgondolt terveiket próbálják egy fiktív világban alkalmazni, aztán kiderül, hogy van igazi. Olyan ez mint a párhuzamos világok, ahol a Matolcsy miden nap egy új világban ébred fel, és próbál adaptálódni.

A matolcsyzmusról többet beszélni is kár.

A pénzgyártás mikéntje van most soron. Hogyan gyártsunk úgy pénzt a gazdaság élénkítéséhez, amit elfogadnak az urak? Erre találták ki az euró kötvényt. Nem direkt pénzt gyártunk, és pörgetünk bele a gazdaságba, hanem kitaláljuk ezt a kötvényesdit, eladjuk, és abból élénkítünk.

Nyilván ejrópa gazdag államai ezt nem komálják, mert nekik így drága a finanszírozás. Hiszen a kötvény kamata a teljes eurózóna kockázatát árazza be, nem Németországét.

Más út (országok egyenként adósodnak el kurva magas kamat mellett, vagy megszorítanak mindhalálig) viszont nincs, ezért lesz eurókötvény. Ez lesz az új aranyközépút, amiben a Merkel és a Hollande megállapodik. Így adósítja el magát még jobban az EU, hogy megőrizze az európai exportpiacát többek között Németország is. De a befolyó összeg felett megint csak a központ fog rendelkezni, és onnan pitizteti majd a többieket, ha kér még egy infúziós tasakot.

Természetesen arról szó sem lehet, hogy ne szívják ki a vérét a félperifériának (köztük Magyarországnak), ne folyjon be 100 milliárd euró évente Németországba a félperiféria országaiból, onnan meg tovább Svájcba, meg a Csatorna szigetekre.

Röviden: a Simor András tovább csalhatja az adót, az eladósodáshoz meg találtunk egy új eszközt az armageddon (a végső nagy elinflálás)előtt.
süti beállítások módosítása