Szegény hülye Magyarország - ekképpen sikolt fel bennem a jóízlés és a jövőbe vetett megkopott fényességű hit. Tudom persze, hogy az én génjeimben is ott sóhajtozik, nyög, túrva tenni tör az egész Magyarország, tehát, ha nyavalyája miatt elátkozom, akkor először magamból kellene a sejteket lecserélni, mint a levegőt hasító repülőgépen az alkatrészeket – szóval nem lehet. De mégis: Szegény Magyarország! - kiáltom az égbe, mint valami hímzett irredenta falikendő. Elvándorolnak a fiatalok, rohad szét az egész - zsémbelek, mint egy büdös nyugger.

A harmadik köztársaság egy egészen használhatatlanságig kopott Zsiguli volt, ékszíjas, dőlt belőle az olaj. De ez volt. Ez volt a családi kocsi. Ezt vette át örökül a Fidesz. És ahelyett, hogy megjavítaná, vagy elcserélné egy modernebb, kisebb kategóriásra, kiviszi a szántóföldre a hétvégén és szétralizza a belét. Mert azon a hétvégén még akkor legalább bulizunk egyet, úgyis csak ötvenér' lehetne eladni. Széttaposott belű csotrogány száguldozik a határban a szántóföldön és bepiázott suttyók bömböltetik benne a ricsét. Ez most a haza. Hol a mélyben, hol a magasban, ahogy az alkalmi kolinmekré megtalálja a huppanókat.

Ez így persze gyász, de mi az a plusz, amitől az ember bezárkózik öt napra, lehúzza a redőnyt és a Meditative Music Selection Vol. 7-t rakja be végtelenítve? Amikor ebből az amúgy is nyomasztó káoszból, véreres szemekkel előmászik a híres magyar identitáspolitika és bedrogozva elkezd őrjöngeni a búcsúban. És mindenki annyira készen van, hogy nem tűnik föl. Nem tűnik föl, hogy bazdmeg:

az NORMÁLIS, hogy Moldova György a proletárszent(?) Kádár Jánosnak mobil (contradictio in adiecto) mellszobrot avat?

Hogy NORMÁLIS, hogy a román barátaink útzárakkal keresik egy középszerű magyar író hamvait az államtitkár sifonérjában, a házelnök bundabugyijában?

Hogy a festékkel leöntött ellentengernagyi faszobrot tényleg csak szobrászattörténeti kiválósága miatt ne keverjem ide.

Na ugye, hogy két hullával való bábozás fejezi ki itten az igazi problémákat! Vagy ez csak valami nagyon komplex metafora, amit én nem értek? Nyírő hamvai jelentik az egykulcsos adórendszer reformját, Kádár mellszobra pedig azt fejezi ki, hogy részvételi költségvetést kellene bevezetni? Aki érti ezeket a törökgáborosan „szimbólumoknak” nevezett pol-trippeket, az legyen kedves és írja meg.

Hírös magyar identitáspolitika nekifeszül, beleszív a zacskóba és megbicskázza a cirkuszi tevét, vagy rigót, vagy díványt.