Halassy Olivér teret minden városba!

2012.08.04. 07:30 Tékás Lacika

Halassy - első kép.jpgLátványosan tombolt az identitáspolitika az országban mostanában. Sok utcát, teret nevezett át a kormányzat, illetve tovább folytatódott a szoborharc a különböző oldalon álló politikai mozgalmárok között: kipázósdi, leöntögetősdi, firkálósdi. A Fent és Lent blog sem maradt ki ebből az össznépi szimbolikus politikai tevékenykedésből, Kükü kollégánk az Újpesti rakparton lévő holokauszt-emlékművet tisztította meg a firkáktól.

Szóval volt itt elnevezős-szobor állítós őrület mostanában bőven. Ha én most valamilyen névadó- vagy szoborállító bizottságban tag lennék bármilyen magyar településen, és épp nem lenne kedvem olyan történelmi személyt választani, akitől a fél ország kivan, akkor biztos bedobnám Halassy Olivér nevét. 

A blogunk Facebook oldalára mi is posztoltuk azt a Nyáry Krisztiántól származó szöveget (képpel együtt), ami Halassy életét mutatja be. Itt közlünk két részletet belőle:

Halassy Olivér.jpg

„A képen az 1932-es Los Angeles-i olimpia aranyérmes magyar vízilabda csapatát látjuk: Ivády, Bródy, Vértesy, Németh, Homonnai, Keserű és Halassy. Csak a második pillantásra vesszük észre, hogy a sor végén álló 23 éves Halassy Olivér bal lába térd alatt hiányzik. Kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros Európa-bajnok vízilabdázó, Európa-bajnok gyorsúszó, mindkét sportágban többszörös magyar bajnok. Nem volt még paralimpia, mégis ő a világ első mozgássérült olimpikonja. Amerikában már filmet csináltak volna róla."

"Az EB-n a magyar csapat a belgák ellen játszott, Halassy mindent beleadva küzdötte végig a meccset. Új volt a válogatottban, de neki is köszönhető, hogy a magyarok megvédték európa-bajnoki címüket. A többiek a győzelmet ünnepelték, amikor Olivér szólt, hogy neki mennie kell, még van egy kis dolga. Kezdődött az 1500 méteres gyorsúszás döntője. Ebben a számban a francia Jean Taris és az olasz Paolo Costolli számított favoritnak, mindenki arra számított, hogy a verseny köztük dől el. Végül semmi sem papírforma szerint történt. Nemcsak azért, mert a verseny alatt jégeső zúdult az uszodára, és a bírók alig tudták követni, ki hol tart, hanem azért is, mert a magyar mozgássérült úszó csodát művelt. Halassy minden hossz végén rávert a társaira, de a fordulókat fél lába miatt rosszul vette, így mindig újra behozták. Végül mégis maga mögé utasította a két esélyest, és egy másik olasszal Giuseppe Perentin-nel küzdött az első helyért. Egy métert vert rá, és elhozta az aranyérmet. 

A teljesen kimerült Halassyt Bárány István úszóbajnok húzta ki a vízből. Járni már mankóval sem tudott, úgy kellett az öltözőbe vinni. Ott cukrozott teát kanalaztak a szájába, amíg magához nem tért. Megköszönte a segítséget, felállt és visszatért a medencéhez, ahol a vízipóló bronzmérkőzés zajlott. A meccset félbe kellett szakítani, ugyanis a közönség csak a fiatal magyar versenyzőre figyelt. Az egész nézőtér zúgott: Halasszi! Halasszi! Végül a zsűri és a bíró is neki tapsoltak.”

A Nemzeti Sport Halassyra emlékező cikkében ezt olvashatjuk a sportember haláláról:

„Azt viszont sajnos nem tudjuk egészen pontosan, hogy miként is halt meg a népszerű sportember. A kiindulópont az, hogy 1946. szeptember 10-én Angyalföldről Újpestre menet egy orosz katonai járőr vágott eléjük.

Nem akartak semmit, sem tőle, sem a sofőrtől, csak az autó kellett nekik (vagy egy taxi volt, vagy az apósa kocsija, a források ellentmondóak), amelyet el próbáltak kobozni, s amikor Halassy Olivér nem volt hajlandó átadni a járművet, egyszerűen lelőtték mindkettejüket. Ő maga még csak 37 múlt, míg a legkisebbik lánya épp 4 hónapos volt akkor...

Van olyan vélemény, hogy nem lehet egyértelműen a szovjet csapatok egyik különítményét vádolni a történtekért, mert a háború utáni zavaros időkben sok volt az úgynevezett vetkőztető, akik útonállóként rabolták ki az embereket, s ezt olykor a felszabadítók-megszállók egyenruháját felöltve tették, de lássuk be, ez azért az elkövetők számára is fokozottan veszélyes vállalkozás lehetett (volna), ha igazi katonákkal futnak össze, pláne hogy maguk is motorizáltan közlekedtek.

Annyi bizonyos, hogy a kocsit később az abroncsai nélkül találták meg a Külső-Andrássy úton, a korabeli sajtó pedig nem említette a nagy felháborodást kiváltó rablógyilkosság kapcsán, hogy az elkövetők szovjet katonák voltak, a tetteseket nem (túlzottan) kereste az akkori rendszer. Az eset így évtizedekig elkenve, meghamisítva élt a köztudatban...

Természetesen nemcsak szülővárosa, hanem az egész magyar sporttársadalom megdöbbenéssel fogadta a hírt, a temetésre is több mint ötezren mentek el. Csendes tüntetés volt ez a hatalommal szemben, hiszen nemhogy felkutatni nem lehetett a lelketlen „kivégzőosztagot", még beszélni sem volt szabad nyíltan a gaztettről.”

Halassy egyértelműen nemzeti hősünk, és ehhez képest csak elszórva viselik utcák, terek, intézmények a nevét az országban, szobra sincs sok. Halassy Olivér tereket, utcákat, szobrokat a népnek!

 

(Kép: innen meg  innen)

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr434694938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Egyetértek.

Lehetne Kabos Endre utca is. Meg Petschauer Attila tér. Vagy Gerde Oszkár köz.
Kurvajó poszt. Kösz!
A Wass Albert tér és a Prohászka Ottokár utca a Nyirö Gyula újratemetéssel az nektek smafu? :-) Igenis kellene Halassy Olivérről, Petschauer Attiláról, és a hasonló nagy sportemberekről is közterületet elnevezni. A Wass Albertekkel, és Nyirö Gyulákkal ellentétben az igazi sport eredmények azok valószínűleg hatalom és ideológia semlegesek.
A poszt egyébként kurva jó volt. Ami megjelent a facebookon, azt én is megosztottam.
@Vitéz félázsiai The Lonewolf (nem Dr.): Az a Nyirő, az egy József. A Gyula, az minden tekintetben tiszteletreméltó orvos volt.
@Intizar: Bocsánat, igazad van. Elnézést kérek Nyírő Gyula minden rokonától, de azt írtam azt fenntartom.
süti beállítások módosítása