Pörzse Sándor a Barikád nevű jobbikos sajtóorgánumban illetve Mark Zuckerberg közösségi oldalán publikált egy keményet. Nevét ugyan nem írta le, de Szegedi Csanádot minősítette. Összeállt számára a kép: Szegedi lepaktált az ellenséggel. Vagyis Pörzse Sándor immár hivatalosan is kimondta önmagáról, hogy antiszemita. A zsidók – kortól, nemtől és emberi minőségüktől függetlenül - az ellenségei. Megszoktuk már a jobbikos arcoktól, hogy saját frusztráltságuk mindenféle gyűlöletben materializálódik, de egy hasonló komplex önkórkép még tőlük is ritka. Át is adjuk a szót a mesternek, utána tükörfordításban leírjuk burkolt üzeneteit.

„Ha megtudtam volna, hogy valamelyik nagyszülőm török, biztosan nem ajánlottam volna föl kardom a szultánnak, és biztos, hogy nem ordítottam volna a müezzinnel Allah dicsőségét. Mert onnan már csak egy lépés lett volna, hogy meggyalázzak mindent, ami a többi várvédőnek szent, és szent volt nekem is egykoron. Mert az esküm valaha úgy kezdődött, hogy »az ellenséggel soha, semmilyen körülmények között…”

Nem tudjuk, hogy Szegedi milyen megfontolásból néz szembe genetikai állományával, a jelen Pörzse publi szempontjából igazából persze nem is érdekes. Pörzse végtelenül leegyszerűsített, felületes és romlott elképzelése szerint azzal, hogy Szegedi szóba áll zsidókkal, egyben el is elárulta harcostársait: a Jobbikot, a Gárdát és személy szerint a nemzetmentő Pörzse Sándort is. A párhuzam attól döbbenetes, hogy a jobbikos parlamenti képviselő párhuzamot von a török leigázó csapatok és a magyarországi zsidók között. Nyíltan kimondja, hogy a magyarországi zsidók a magyarság ellenségei.

„Van a magyar lélekben egyfajta megmagyarázhatatlan, és az én eszközeimmel leírhatatlan valami, amit jómagam a gárdisták arcán láttam pár évvel ezelőtt. Ez az a valami, amitől a magyar lesz a világ egyik legjobb katonája vagy például sportolója. És csak reménykedem benne, hogy ez a valami nem tűnik el ebben a korcs világban, nem zabálja föl az úgynevezett tolerancia, amely mint tudjuk, az újkori időkben nem a mi népünk találmánya. (Most már csak arra jó, hogy az immunrendszerünket megroppantsa.)”

Abban egyetérthetünk, hogy van a gárdisták tekintetében valami leírhatatlan, de a viccet félretéve ez a néhány sor igen tanulságos. A gárdista tekintet, nyilván az elszántság miatt az igaz magyarok tekintete. Ebből fakad, hogy a magyarok a világ legjobb katonái és sportolói. Ebbe csak a korcs tolerancia baszhat bele, ami nem népünkből fakad, hanem a tudjukkik hozták ide az újkori időkben. Azt is írhatta volna, hogy tök fasza náci nép lennénk, spártai fegyelemmel, ha nem lennénk annyira lojálisak. A beszűkült világképbe nehezen szűrödnek be olyan dilemmák, hogy akkor most mi a helyzet azokkal a magyar sportolókkal, akik nyertek ugyan olimpiát, de zsidó származásúak, vagy hogy ebben a fene nagy toleranciában a nyáron Londonban vajon mitől voltunk mégis sikeresek.

„Például könnyű annak a férfinak hűnek maradni, akinek egyetlen félrelépési lehetősége a zöldséges ápolatlan felesége, és bizony az legyen erkölcslovag a talpán, aki Pamela Andersonnak is nemet tudna mondani, például úgy, hogy soha nem derülne ki.”

A Jobbik ugye mindig a tiszta és szent erkölcsiséget állítja alapmértékegységként. Legyen szó akár a hithű keresztény jobbikosról, az ősmagyarság mellett zászlót bontó sámánhívőről, vagy azokról, akik valami furcsa mód mindkét iskolában egyszerre hisznek. Pörzse Sándor ezen szavaival is a morális tisztaság mellett teszi le a voksát. Az még feldolgozás alatt van, hogy Széles Gábor anno az Echo TV-n egy zöldséges ápolatlan felesége volt, vagy maga Pamela Anderson. Csak azt a romlott toleranciát, azt tudná feledni Sándorunk.