Gondolom a vízió olyan politikai tartalom (látomás), ami egy ország jövőjéről szól, pozitíve mozgósít és lelki eredetű cucc. Nem is mondom, hogy nincs keresnivalója. A lelki tartalom fontos mozzanata a politikai közösség öntételezésének is, mint ilyen, szükséges is. Ezt nem csak távolságtartóan megállapítom, úgymond a méltányosság kedvéért - az élet kipróbáltan sivár (egyenesen a halálra emlékeztető), ha csak anyagi metszete van.

De a pártos életben, a szavazóért folyó versenyben, az elnyomást maszkoló, demokráciának hívott nyugati tömeghisztériában a vízió kicsit mást jelent. Főként mást Magyarországon.

Tehát a politika eleve vizionárius dolog. Na de mikor lesz túlnyomóan azzá? Hát például válságban, amikor a materiális bővülés lehetősége nincs meg. Ilyenkor jóféle hamvas bélai értelemben vett kenyőcs kell a politikai működés, főként az állampolgári érdeklődés olajozására. Ezen kenyőcs lesz a vízió. Egy párt tehetetlenségét leplezi csupán a vízióra építő politika.

A politikai vízió a „nép ópiuma”, ami valamilyen mentális redukció és fölfokozott érzelem jegyében a teljes reménytelenségben mégis politikai tettekre sarkall. Ennek az identitáspolitikának, attól tartok, a magyar válságban a legkényelmesebb formája az uszítás. Legyen nemzeti vagy progresszivista a víziód, az igazi funkciója, hogy uszít – és a nép szavaz. Mesterházy modern? – ez azt jelenti, hogy aki nem mesterházysta, azt maradi csökött baromnak kell tartani. Kész az uszulás - gyün a szavazat. És mit értenek a pörgésorvosok (spin doctor?), a kutatásokat lábjegyzetekben sem hivatkozó stratégiai szöveggyárosok vízió alatt? Miféle réti növények főzete ez?

Itt a politikai pártos élet pusztaságában semmi egyebet, mint a történelmi sérelmekre építő politikai mobilizációt (zsidóista, kommunista, horthysta, nyírőista, kádárjánosista etceterista).

Olyasvalami a vízió, amit már megismerhettünk, lánykori nevén érzelmi politizálásként. De ha a tehetetlen politikai pártokat eluralja a víziópolitizálás 2014-ben, akkor én erre a csúcsra járatott uszulásra rendezkednék be.

Márpedig az látható, hogy ezek a kurvára hozzáértő és geci profi pártok arra biztosan teljesen alkalmasak lesznek, hogy egy fenntarthatóan gyarapodó gazdaságot létrehozzanak, úgyhogy mi a túrónak kéne nekik a heccölés. Olyan egy snejdig svájci a mi politikai klímánk, amint a Szalacsi Sándor tökfödője töviről hegyire az - csak a puritán magyar lelkünk kibírja ezt a svájci dőzsölést minden hónap végén.

És ami a pártok lustasága, tehetetlensége és aljassága szülte stratégia, arra mi még alkalmasaknak is tűnünk. Mert akinek nincs Istene, az bálványt talál magának. Akinek nincs lelki élete, az lelkileg fog pártpolitizálni, akinek nincs ép történelmi tudata, az meg éppen a történelmével fog pártpolitizálni.

Zárlat:

A patak kivájja medrét. Csepp a követ. Holló az ember szemét, aki egymásnak farkasa (vö.: az emberek embere, valójában a farkasok farkasa).

Nagymama, miért olyan nagy az orrod? - kérdezte a Piroska és a Farkas a báránybőrbe bújt Gyurcsánytól. Hogy jobban lássam a fától a víziómat, válaszolta amaz, és legott koplalni kezdett.