Az Újlipótváros mellett húzódó Carl Lutz rakpart (régi Pesti alsó) szinte minden Dunához vezető utcájának végén szépen kiépített, két oldalra is levezető kőlépcső található. A lépcsőnek viszont egyik végén sincsen zebra, melyen a Duna-parthoz le lehetne jutni. Márpedig a zebra felfestésének költsége igencsak eltörpülhet a sok lépcső megépítéséé mellett... De tegyük fel, hogy a bátor, Duna-partra kiülni szándékozó pesti lakos szabályszegésre szánja magát, bevállalja az élet-halál harcot, és átverekszi magát a két irányból folyamatosan áramló autósforgalmon: nyilván egy szalagkorláttal találja magát szembe, hogy amíg azt is átmássza, a nagy sebességgel érkező autó, melyet nagy nehezen leküzdött, még nagyobb eséllyel üsse el, mint addig:

Mint azt korábbi cikkünkben már megállapítottuk: Budapest (ahogy egyébként a legtöbb nagyváros) az autósoké. De oké, ezt fogadjuk el a modernizáció következményének!  A rakparti autóút és a Duna-part közti nem is kicsi teret nyilván egyáltalán nem lehetne semmilyen más módon felhasználni, csak autó-és buszparkolónak. Ez természetes, sétánynak, füves területnek, kerékpárútnak nyilván nincs helye a folyópartokon:

Na de: az autós békésen megáll, otthagyja az autóját a parkolóban, és elindul újlipótvárosi munkahelyére. És hogy is jut el szabályosan a lépcsőhöz?