Mire elég ötvenezer euró?

2012.10.15. 07:30 volankombi

szocsmoricz.jpg

Arra biztosan, hogy jó nagyot égjünk vele: éppen ennyi jár a szerényen "új költészeti Nobel-díjnak" becézett Janus Pannonius-nagydíjjal, melyet magyar állami- és magánpénzből finanszíroz a közkedvelt Szőcs Géza által vezetett Magyar PEN Club. Lawrence Ferlinghetti, az első díjazott azonban visszautasította a díjat a fehérvári huszárok antidemokratikus kormányzására hivatkozva.

Ferlinghettit egyébként érdemes olvasni, magyarul is kapható, itt például 495 forintért, nem sajnálnám én tőle a díjazást. Szóval ne legyünk demagógok, ne is emlékeztessünk arra, hogy ebből a pénzből hány forrongó borsodi kistelepülést lehetne lenyugtatni, sőt, tekintsünk el most attól is, hogy efféle díjakkal olyan nagyszerű vezetők szoktak országimázst építeni, mint például a szép emlékű Kadhafi - elvégre talán túlzás is volna az összehasonlítás. Vessük tekintetünket inkább a pénzre: mire költsük ezt az ötvenezer eurót, ha már így rajtunk ragadt?

Tegyük fel, hogy mégiscsak kultúrára, ad absurdum irodalomra kéne fordítani ezt a csinos kis összeget, ami testvérek közt (275 forintos árfolyamon) is 13.750.000 forintot tesz ki. Itt van például a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj, amit minden évben 13 fiatal magyar író és irodalmár kap, és amire hát sajnos nincs pénz, mert ugye az elmúlt nyolc év és a költségvetési szigor - az a hír is járja, hogy az államháztartási törvénnyel van a gond, amivel éppen egyáltalán nem lehet ösztöndíjat kiírni. A Móricz-ösztöndíjjal egy évig havi bruttó (!) 80.000 forint jár, ez tehát összesen 12.480.000 forinttal terhelte a közös kasszát. A kuratórium tavasszal szokott dönteni a díjazottakról - most október közepe van, és még mindig nem biztos, hogy idén lesz-e egyáltalán pályázati kiírás. E sorok írója szerencsés volt: épp a tavalyi (reméljük, nem az utolsó) kiíráson nyerte el az ösztöndíjat, ami igen hasznos volt számára - ugyanakkor jó néhány olyan fiatal író-költő még nem, akiket magánál egyébként jobbnak tart, és akik biztosan pályáznának rá.

Persze mondhatjuk, hogy luxus ez a Móricz-ösztöndíj, minek nekünk pénzelni a hülye firkászokat, de ha már a fociban is az megy, hogy nem drága külföldieket kéne venni meg nevenincs edzőket hozni innen-onnan, hanem az utánpótlásba kell befektetni meg magyarmagyar válogatott játékosokat nevelni a pénzt mágnesként vonzó felcsúti Makovecz-csodában, és ha már az állam nem tud kiírni művészeti ösztöndíjat, akkor Szőcs egyesülete az elbaltázott sztárigazolási kísérlet után igazán tehetne egy nemes gesztust, és felajánlhatna a Petőfi Irodalmi Múzeumnak tizenkét és fél millát ösztöndíjosztásra - még maradna is az ötvenezer euróból.

Ami persze nem oldaná meg a többi művészeti ösztöndíj ügyét, melyeket szintén befagyasztottak.

(kép forrásai: innen és innen)

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr254847873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Most akkor az a bajod, hogy egy(több)magán/állami cég alakított egy díjat, amit nem kell kifizetnie, egy másikat az állam és az meg nem akarja kiírni arra a pályázatot? Pont jól jönne az a suska mi?
Esetleg el is mehetsz dolgozni....

Mondom ezt volt Kazinczy ösztöndíjasként, amit volt "alkalmam" felajánlani kedves iskolámnak. (Nem mostanában, hanem még az átkosban.)
Hát Frady Endre mikor kap már valami zsíros ösztöndíjat, he?! :)))
Vagy legalább hadd legyek érettségi tétellé!

Frady Endre:
Érettségi tétellé válásom

Segítség kell nekem, Égi,
Úgyhogy máris száll fel imám:
„Legyek tétel, érettségi,
S büszke lesz majd mindenkim ám!
Hoffman Rózsa kedves nénis
Mosolyával nevezzen ki,
S alaptanterv leszek én is,
Költő, ki már nem egy senki!”

Vizsga. Nem röpködnek sziá!-k,
Száraz a száj, reng a térd és
Fohászkodik minden diák:
„Frady legyen ma a kérdés!”
S lőn, mert tényleg engem kapnak,
Elemzik a „Fesztiváldal”-t,
S örömére eme napnak
Dicsér szoprán, tenor s áld alt.

Frady Endre (ex-Széll Kálmán)
Téren áll majd* szobrom s lova.
Őrködvén a környék álmán
Bronzszem mereng hovatova.
Nem bronzszempár, mert a másik
Folyton olajspray alatt van.
Minden rozsdáll, mállik, vásik…

*Budapest, 2060

ILLUSZTRÁLVA:
fradyendre.blogspot.hu/2012/07/erettsegi-tetelle-valasom.html

A fent említett Fesztiváldal:
fradyendre.blogspot.hu/2012/05/fesztivaldal.html
:)
süti beállítások módosítása