BREAKING! Szőcs Géza a Mikulás
Géza ej tuhlü imkotta !
A kép nem illusztráció!
Kevés magyar államtitkár-költő fénye ragyoghat is és ragyogtathatja is saját magát. Egyszerre ön-Nap, ön-Hold és ön-csillagok. A kozmosszá tágult szubjektum, a világot inkorporálni képes ön-én. Egyszerre fénylik az államtitkár a vátesz magasra emelt fáklyájának fényében, miközben a költőt maga az államtitkár fogja kézen és vezeti körbe Vergiliusként az ön-test és ön-lélek bélbolyhai és mentális csalitosai kellős szélén!
Jogos a kérdés, hogy az ön-Mikulásra kísértetiesen hasonlító Szőcs-Mikulás mit nem adhatott oda ajándékba (a magyar kultúra oltárára/csizmájába), meg, hogy mit nem kaphatott meg az ön-gyermek Szőcs, az ön-Mikulás Gézától? A kérdés válaszának magvát a felnőttnek tekintett olvasóra bízzuk.
Egy vers 1979-ből az ön-ismeretről, a jövőről, önmagunk korholó megszeretgetéséről.
Szőcs Géza
Vörös folt távolodik a hómezőn
szuronyos Mikulás vágtat, hull a hó,
hajszolja nagy lovát csákánnyal, puskatussal
énekel mély Mikulás-hangon, önkívületben:
munkh lenhöj, ilme, ilme gutböl
mituhlü mek, Géza, ej, tuhlü imkotta
liszpangu mölmeg, méseltu Mikulás!
Az ösvénynél leteszi a nála maradt holmikat. Ezt
sem adhattam oda neked, ezt sem, ezt sem! így
beszél magában. Hajnalban, mikor ezt olvasod, a
Mikulás már ló nélkül, vas talpú, hideg csizmában,
gyalog kapaszkodik fölfelé egy járatlan csapáson a
sziklás részek felé, ahol vörös, de már elfakult
szövetdarabok közt rengeteg Mikulás-csontváz fek-
szik a felhőtlen ég alatt. A Mikulások temetője
van itt, és ez a Mikulás, akiről mi beszéltünk, már
a közelben kapaszkodik. Ez a Mikulás én vagyok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.