A hatvanas évek végén egy népszerű török szám szólt arról, hogy fontold meg a lépéseidet, mielőtt elmész. Még inkább, ha nincs hova menned, mondhatták volna a külföldi török tudósítók, mikor értesültek a magyarországi Atatürk-szobor állításáról.

A legnagyobb jobboldali sajtó orgánumok, mint a Türkiye Gazetesi, illetve a Yeni Şafak, úgy hozták a hírt, mint egy nem megfelelő helyen állított emlék nemzetük atyjának. Leginkább a park mint gyermekek szórakozására szolgáló helyszín, tűnt méltatlannak. Habár a XIX. kerület egyáltalán nem egy homokozóban kívánta elhelyezni a szobrot, a törökök kétségeiről sokat elárul, hogy vállalták a szobor elkészítését. Ám elég, ha az olvasó megnézi Isztambulban, Ankarában, vagy más török városokban, hova helyezik el Mustafa Kemál szobrát. Többségében reprezentatív, talapzattal és kivilágítással rendelkező helyekre.

Ironikus módon a fent említett török újságok nem kötik össze az azeri gyilkos kiadatásával az eseményt, mert abban az esetben elég rosszul festenének a török kifogások. A testvérnépként számon tartott Azerbajdzsán felé tett gesztus (noha a magyar kormány mindvégig csupán a nemzetközi jog maximális betartásaként hivatkozott az esetre) csak a fenti török újságokhoz képest függetlenebb és sokszor kritikusabb Sabahban merült fel.  A szobor leöntésének híre viszont a későbbiekben még itt sem merült fel.

A szomorú az egészben az, hogy az alapvetően politikai megfontolások szerint tudósító jobboldali lapok tudtukon kívül tényszerűebbek voltak. Amennyiben hitelt adunk Burány Sándor szavainak, egyszerűen a kispesti képviselőtestület és a kerületi polgármester közötti „vihar a biliben”-szerű ellentét kapott nemzetközi ellenfényt a gyilkossággal vádolt azeri fiatalember kiadatása nyomán.

Az isztambuli illetőségű Sahar összefüggést kereső újságírói logikát találtak ott, ahol nem volt, és baráti gesztus utáni otromba közeledésként értékelték a magyar önkormányzat tettét. Ennek fényében egy isztambuli értelmiségi, ha követi az európai eseményeket csak arra tud gondolni, ennyire kell a magyaroknak gazdasági segítség, hogy már minket is kinéztek magunknak?

Noha megint csak arról van szó, hogy a baloldali sajtóorgánumok által agyonhangoztatott Fidesz-centralizmus  (az egykori demokratikus centralizmus parafrázisa) pajzsán olyan rések vannak, amelyek még mindig meg tudják cáfolni a hazai baloldal és a török világibb sajtó termékeit.

Éppen ezért a gondolatmenet végére érve nem is tudja pontosan az olvasó, hogy a Mavi Işıklar népszerű dalának "jól gondold meg"-sorát kinek is címezze?