Posztsorozatomban kedvenc századfordulós városaimat szeretném bemutatni: Aradot, Szabadkát, Temesvárt, Selmecbányát, Nagyváradot, és Szegedet. Nagyvárosaink a dualizmus éveiben végbement óriási városfejlődés során nyerték el mai arculatukat, ezért szeretném őket a Monarchia korában bemutatni (egyáltalán nem szeretnék viszont Trianonról és a Monarchiáról semmilyen értékítéletet mondani, bízom benne, hogy lehet beszélni régi városaink akkori állapotairól mindenféle politikai töltet nélkül.)

Az aradi városháza ma, éjjeli kivilágításban:

A Monarchiabeli Arad rövid jellemzése után korabeli térkép és fotók alapján ismerhetjük meg a várost. Térjünk vissza együtt a múltba, és képzeljük el, milyen lehetett Arad akkor!

A századfordulós Arad

Arad az Alföld és az erdélyi hegyek találkozásánál fekszik, a mai határtól kb. 50 km-re. A város sokáig a Maros kanyarulatába épült erődített várból és környékéből állt, majd átterpeszkedett a folyó túloldalára, ahol ma nagyobb fele elterül. A város Arad-hegyalja, és a szintén azonos nevű megye mind népességben, mind fejlettségben messze kiemelkedő központja volt.

Arad volt a Monarchiabeli Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő városa. 1804-ben alig 8500 lakosú falusias hangulatú városból 1910-re 63 ezer lakosúra nőtt. A város pénzintézetének vagyona Budapest és Nagyszeben után a legnagyobb volt Pozsony és Zágráb mellett. 1883-ban adták át a Szolnok-Békéscsaba-Arad vasútvonalat, és innen haladt tovább a vasúti fővonal Dél-Erdély felé. A városban 12 km sínen közlekedett lóvasút, melyek mintegy 473 ezer utast szállítottak 1898-ban. Emellett 13 omnibuszvonala is volt a városnak, és HÉV is közlekedett Arad-hegyalja településeire Aradról.

Aradot 1910-ben 73% magyar, 16% román, 7% német, 4% egyéb nemzetiségű lakta. Igaz Arad megye 507 665 lakosának 58%-a volt román, és csak 26%-a magyar, Arad és környéke már nem volt román többségű. Arad városa soha sem tartozott Erdélyhez, Arad, Bihar és Szatmár megye a Partiumot alkotta.

A századfordulón Arad városa a Vasútállomás és Szabadság tér között hosszan elterülő nagy, széles főtér - az Andrássy tér- köré épült. Az Andrássy téren sorakoztak többségében az alább részletesen bemutatott épületek.

Arad térképe, 1898:

Arad korabeli képeken, néhány mai összehasonlítással:

Andrássy tér, Katolikus Nagytemplommal a háttérben:

Andrássy tér, a Pénzügyi Palotával (balra) és a Neumann házzal (jobbra): 

Andrássy tér, Katolikus Nagytemplom, Szentháromság szobor:

Omnibusz az Andrássy téren, háttérben az Evangélikus (Vörös) templom:

Vörös templom:

Andrássy tér ma (a Katolikus Nagytemplommal):

Andrássy tér ma (Dacia Loganekkel):

Városház tér: balra a Csanádi palota, a Városháza középen, a Pénzügyi Palota jobb szélen:

A Csanádi palota és a Városháza ma:

A színház ma, éjszaka, a Szentháromság szoborral:

Víztorony:

Thököly tér, a kéttornyú ortodox székesegyházzal. Ma itt van a piac, a dualizmusban a Szabadság téren tartották hétvégente: 

Kultúrpalota:

Arad a Maros folyó felől:

A Vártemplom a régi várnegyedben:

A Vártemplom ma. A vár ez előtt pár évig lezárt katonai terület volt, tilos volt a belépés, ebből következik az ott található műemlékek brutális állapota:

Szabadság tér a Vértanú-szoborral:

Szabadság tér (ma Avram Iancu). A vértanúk szobrát lebontották, helyére a világháborús hősök szobrát rakták:

Attila tér ma: (Piata Reconcilierii= Megbékélés tere). A teret 2004-ben a román-magyar megbékélésnek szentelték, és a román felkelők emlékművével együtt ide került az 1925-ben lebontott vértanú-emlékmű. (A Vértanú-szobor középen, a román felkelők emlékműve jobbra, balra a háttérben a víztorony.):

Az Aradi 13 emlékműve ma a Megbékélés terén, szökőkúttal, a kéttornyú ortodox székesegyházzal a háttérben:

A képek, azt hiszem, jól szemléltetik Arad azóta eltelt közel egy évszázadát is. Arad, ahogy egész Románia, az utóbbi évtizedben óriási fejlődésnek indult (és itt nem akarnék ennél hosszabb fejtegetésekbe belemenni), de Arad városa azért szebb napokat is megélt már. Egyes részei, mint például a régi vár, tragikusan lepusztultak, elhanyagoltak. De sok pozitív változás is volt, a vértanúk emlékműve méltó helyet kapott a román-magyar megbékélés parkjában.