A különböző pártállású trollokban meglepően sok a hasonlóság. A legfontosabb tulajdonságuk az, hogy kizárólag a jó és a rossz örök harcának a zsoldosai ők. Természetesen ebben a fekete-fehér felosztásban maguk képviselik a pozitív értékeket. Ha van egy adott témáról véleményük, mégpedig olyan véleményük, amelyeket nyájon belül alapvetésnek fogad el a többség, akkor azt képviselik. Mindig mindent tudnak, sőt jobban tudnak. Ennek az alapja a feltétlen hit, és a saját magukba vetett kisebbségi érzés. Általában csak a címig jutnak, a cikkeket, posztokat nem olvassák, kizárólag azért vannak ott, hogy kinyilatkoztassák, hogy mit gondol arról pártjuk. Esetleg az ellenoldal szidása, és más trollok személyének sértegetése fér bele a diskurzusba. Ha nagyon egymásra talál két ellenkező oldalon álló troll, akkor órákig képesek egymást szidni, a vége felé külön kitérve a másik felmenőinek ócsárolásába, de akár a fizikai fenyegetőzéshez is eljutnak.

Rendkívül fontos az is, hogy ne engedjenek be önálló saját gondolatokat a rendszerbe, ezért aztán nem is gondolkodnak. És amennyiben, ha nekik nincs átgondolt, kialakított, árnyalt világlátásuk, attól még lehet egy világképük. Új szempontokat, más megközelítéseket nem engednek magukhoz közel. Ebből fakad a relativizálásra való nagyfokú hajlamuk. A mi kutyánk kölyke, ha ugyanazt a csintalanságot követi el, amit a másik oldal egy szereplője, akkor az megbocsátható, mert nyilván egy magasabb rendű cél vezette a megtévedettet, míg a másik oldalon álló pedig egy utolsó hazaáruló.

Közéletünkben vannak hivatásos trollok. A politikában ugyanúgy, mint a véleményformálók között. A troll alapeleme az is, hogy hajlandó legyen ugyanarról az ügyről kis idő elteltével a tökéletesen ellenkezőjét gondolni. Szijjártó Péter egyszer a tandíj ellen, most meg a tandíj mellett teszi le a garast. 2006-ban Gyurcsány elutasította az utcai politizálást, de azóta rájött, hogy az tulajdonképpen demokrata szokás. Lendvai Ildikó, ha úgy alakult cenzorkodott csöppet, majd élesen kiállt a sajtószabadság mellett. Demszky Gábor liberális volt, a liberális értékek zászlóshajója, mégis kitüntette a tömegbe lövető Gergényit. A Fidesz kiállt Tibet szabadságjogai mellett, majd egy kínai smúzban bízva már kifejezetten büdösnek érezte azokat a himalájai zavargókat. Százszámra sorolhatnánk még a hasonló példákat, de minek.

A trollság ezernyi, sőt milliónyi módon képes materializálódni. Nincsenek szabályok. Az egyszerű troll, mint egy jó közkatonaa arra képes, hogy előkapva a dobtárast, jó kis paneleket mantrázzon. Nézzünk néhány alappéldát.

Fideszes troll: 2008-ban munkahelyen, családban, barátok között erősen kampányolt a tandíj ellen, viszont most a keretszámok szűkítésével nagyon is egyet ért. Átkozza a balliberális megmondó embereket, hogy nem értik miért fontos ez a lépés az ország jövője szempontjából. Balliberális az, aki nem képviseli a Fidesz álláspontját, aki párton belül nem ért egyet valamiben, az csak beépített ügynök lehet.

MSZP-s troll: a kezdeti sápadtság követően megnyugodott, hogy az okos emberek (Vágó István, Debreczeni József) azt mondják, hogy Gyurcsány őszödi beszéde nem volt más, mint egy szenvedélyes igazságbeszéd. Csak miután Feri lelépett a pártból revidiálja álláspontját, és hisz az igazi baloldali értékekben.

Jobbikos troll: úgy utálja a zsidókat, hogy ő maga még nem találkozott eggyel sem. Emellett egyszerre hisz a keresztény értékekben és az ősmagyarság pogány eszméiben. Ez némileg homályos még számára is, amit egy kiadós cigányozással és zsidózással nyom el magában.

LMP-s troll: mindig is az Szdsz-re szavazott, de megszűnésük után kénytelen volt váltani. Hisz valami meghatározhatatlan liberális eszmében, ami addig alap, míg egy másként gondolkodót ki nem kell rekeszteni. Ők annyira sutyerákok, hogy észre sem veszik, hogy az LMP-t alapjaiban egyáltalán nem lehet összehasonlítani az Szdsz-szel. Egy kis bringa, egy kis zöld elég máznak. Az, hogy az egyik párt a liberális gazdaságpolitikában hitt, míg másik azt mélyen megveti, az már nem jut el hozzá. Nem értik, hogy mi a baj Bajnaival.

DK-s troll: meggyőződéssel állítják, hogy Gyurcsánynál nagyobb államférfi még a világon nem létezett. Az MSZP akadályozta meg az összes reformját, amit végre ki lehet mondani, mivel kiváltak a pártból. Furcsasága a dk-s trolloknak, hogy anyagilag nincsenek jól eleresztve, mégis arra cuppantak rá, aki, ha jobban megnézzük, mindent képvisel, csak nem az ő érdeküket. Különben is, akinek Molnár Csaba szimpatikus fiatalember, az csak troll lehet.

Millás troll: Ők azok, akik hisznek a társadalmi párbeszédben és az összefogás erejében. Meg civilek is. Nem értik, hogy úgy nem lehet újjáépíteni egy ország közéletét, hogy pajzsra emelnek egy oligarchát.

Zárásként csak egy tanács: trollokkal egyáltalán nem érdemes vitába bonyolódni.

Lehet kommentelni!