Orbán Viktor nemrégiben jól öltözött diákokkal fényképezkedett, akik még véletlenül sem tűntek romkocsmatöltelékeknek - milyen véletlen, hogy mindezt mégis egy romkocsmában tette. Micsoda horrorisztikus vízió: a miniszterelnök és néhány Fidelitasos mintagyerek terrorelhárítók kíséretében végre bemerészkedik a romkocsmák sötét világába. Félelmetes. Azt azért jó lett volna már az elején tudni, mégis kinek a nevében, milyen felhatalmazással egyeztettek ezek a diákok egy hangsúlyozottan pártfüggetlen megmozdulássorozat idején. Mert hogy egyeztetésről volt szó, ami különböző véleményeket, vagy legalábbis észrevételeket feltételez, ehhez képest a sajtónyilatkozatokból mindössze annyi derült ki, hogy Orbán Viktor megvilágosodott, minden bizonnyal a példátlan tüntetéssorozatnak, és nem a díszdiákoknak köszönhetően. Ebből csak az vonható le tanulságként, hogy a Fidesz még mindig egyfejű sárkány, Orbán Viktor nem engedhette át Balognak a megváltó szerepét.

Azt persze csak később tudtuk meg, hogy ezek a gyerekek a kormányzó párt ifjúsági szervezetének tagjai voltak. Nevük, toborzásuk módja, véleményük a vezető politikai erő számára lényegtelen, a rájuk bízott szerepnek tökéletesen megfeleltek. Ez a névtelen, arctalan tömeg az, amely bármikor a kormányzó párt rendelkezésére áll, amelyből bármikor előszedhető egy-egy választási kampányplakátra fényképezhető nyugdíjas, diák, vagy éppen sokgyerekes család. És pont ettől olyan veszélyesek. Nekik nem kell félniük attól, hogy országos napilap a címlapon hozza, hány éve járnak egyetemre, vagy hány egyest kaptak matematikából. De az ő nevüket nem is fogja senki megjegyezni, ellentétben például a szerdai tüntetésről bevitt diákokéval, akikre hajnali kettőig vártak a kitartó tüntetők, és érkezésükkor hősként ünnepelték őket:

Úgy tűnik, az ifjúság végre öntudatra ébredt. A több mint húsz éve regnáló politikai csoportosulások eddig nem véletlenül nem számítottak a fiatalabb generációra, hiszen akik a rendszerváltás környékén voltak huszon-, illetve harmincvalahány évesek, még legalább 10-20 éven át a politikai elit tagjai akarnak maradni. Nekik nem volt érdekük a generációváltás, de most már valószínűleg nem lesz más választásuk, mint hogy elfogadják, hogy hamarosan elkerülhetetlenül bekövetkezik.

A fiatalabb generáció eddigi passzivitásának oka főleg az volt, hogy ugyan látszólag jóval nagyobb szabadsággal rendelkezik (gondoljunk csak az információ áramlására, az internetre, na meg arra, hogy “el is lehet menni”), mégis sokkal kötöttebb életpálya előtt áll, mint korábban egy hasonló korú fiatal. Mintha a felsőoktatás tervezett átalakítása is ezt célozta volna meg - a társadalmi különbségek maradjanak csak áthidalhatatlanok, akinek nincs pénze, ne tanulhasson, csak ha vállalja a meghatározott időre történő “röghöz kötést”, vagy a megemelt összegű diákhitelt (nem is beszélve arról, hogy a közélet és az állam működése szempontjából stratégiai jelentőségű jogászképzés állami finanszírozását teljesen megszüntetik). Így a fiataloknak viszonylag korán kell olyan döntést hozniuk, ami - különösen a nagy összegű kölcsön felvétele esetén - 10, 15, vagy még több évre előre meghatározhatja az életüket.Az egyetemre, főiskolára történő bejutás után pedig egyébként sem lehet elkerülni a specializáció követelményét, amely nagyon fiatalon sorsdöntő választás elé állítja a fiatalokat, és ami többnyire nagy fokú tájékozatlansághoz, az általános műveltség és a közéleti ismeretek csaknem teljes hiányához, valamint ahhoz vezet, hogy legtöbben még a saját tudományterületükről sem rendelkeznek majd átfogó ismeretekkel. Így születik meg a csak és kizárólag mások által meghatározott feladatát végző, az irodai asztalára fektetett papírokból soha fel nem pillantó “mintapolgár”, aki legfeljebb azért tűnik önállónak, mert soha nem kell döntéseket hoznia, és még véletlenül sem jut eszébe tüntetni, vagy egyáltalán, bármilyen politikai jellegű nyilatkozatot tenni.

Az elmúlt húsz év megmerevedett politikai erőviszonyai szintén demotiválták a fiatalok politikai szerepvállalási törekvéseit. Nagyfokú passzivitásuk hosszú idő után végre megtörni látszik, sőt, a hazai helyzeten túl már a nemzetközi eseményekre is reagálnak: jelzésértékű lehet, hogy már a diákok februári tüntetésén is többen jelentek meg az Occupy-tüntetések védjegyévé vált Guy Fawkes-maszkban, és a mostani első megmozduláson is használták az Occupy ismert kézjeleit. A magyar diákok tehát tájékozottak, képesek arra, hogy felhasználják a nemzetközi események tapasztalatait, vagy adott esetben utaljanak rájuk, kapcsolódjanak hozzájuk. Talán egyedül ezek a nyelveket beszélő, érdeklődő fiatalok lehetnek képesek arra, hogy külföldi sajtóorgánumok által szolgáltatott információkon keresztül, hitelesen tájékoztassák a közvéleményt.

Az internet is jelentősen erősíti a huszon-, illetve harmincegynéhány éves generáció közéleti aktivitását, hiszen a közösségi oldalak szervező ereje komoly hatást gyakorol a politikai folyamatok alakulására. A híradások szerint a mostani tüntetés megszervezésében is jelentős szerepet játszottak a közösségi oldalak és a mobiltelefonos toborzás. Ugyanakkor az internetes tér az ellentétes hatás kiváltására is alkalmas lehet: sokszor látszattevékenységeket eredményez, sokan azt hiszik, elég egy lájk, és már tettek is valamit.

Persze azért elvétve már korábban is volt arra példa a fiatalok politikai célzatú cselekedeteire. Az Anonymous hackercsoport magyarországi szervezetének szeptemberben elfogott tagja például mindössze 16 éves. Érdekes megfigyelni, a különböző médiaorgánumok hogy reagáltak a hacker életkorára. Egy részük megpróbálta a cselekményt egyszerű diákcsínnyé, jópofa heccé bagatellizálni, mintha csak az iskola honlapját törte volna fel és tett volna fel a címlapra meztelen nőket, mintha nem húzódna politikailag értékelhető tudatos véleménynyilvánítás az akció mögött. Mások a 16 éves fiút a valódinál sokkal jelentősebb szerepben tüntetik fel, és úgy említik, mint a magyarországi Anonymous vezetőjét, ezzel is hangsúlyozva, hogy tulajdonképpen gyerekes, komolytalan szerveződésről van szó, akikre a hatóságok könnyen lecsapnak. A Szent Korona Rádió honlapján például ez szerepel: elfogták a magyar Anonymous szánalmas tagjait. Más orgánumok viszont határozottan kriminalizálják a cselekményt, bűnözőként említik a fiatal fiút.

A szerdai tüntetésen a gyülekezési joggal való visszaélés szabálysértésének elkövetése miatt előállított diákok esetében a széles társadalmi támogatottság miatt valószínűleg nem merik majd ugyanezt megtenni, bár Rogán Antal már tett egy nem túl okos nyilatkozatot, mellyel eszünkbe juttatta a Fidesz legszebb napjait idéző nagyképű arroganciát, amit a párt fénykorában szokhattunk meg politikusaitól és szóvivőitől.

A média torzító hatása azonban máshol is megnyilvánul. Az egyik jobboldali lap a szerdai tüntetésről szóló tudósításában bőszen sorolja fel a megmozduláson megjelenő ellenzéki képviselők neveit, nem feledkezve meg arról, hogy Vadai Ágnes tudta meg, hogy valójában Újpestre vitték az előállított diákokat. Azt már persze nem teszi hozzá, hogy a diákok határozottan elzárkóztak az együttműködéstől - még a jogi segítséget is elutasították -, sőt, távozásra szólították fel a politikusokat.

Ezzel végérvényesen eldőlt, hogy a fiatalabb generáció nem kér a rendszerváltás óta eltelt több mint két évtizedet meghatározó, kétpólusú politikai rendszer egyik korábbi résztvevőjéből sem.

Végre eljött az igazi változás ideje. Bayer Zsolt közben egy másik jobboldali sajtóorgánum hasábjain farkast kiált, a '68-as párizsi diáklázadáshoz hasonlítja a mostanit, és nem veszi észre, hogy ezzel csak a tüntetéssorozat jelentőségét hangsúlyozza. Mert az erkölcsi győzelem már most a diákoké: hiába sejt az újságíró ellenzéki uszítást a megmozdulások mögött, az elmúlt időszak bebizonyította, hogy feleslegesen próbáltak az egyes politikai csoportosulások a diákokhoz dörgölőzni, egyiknek sem sikerült célt érnie - az összefogás pártfüggetlen és tiszta maradt. Nem biztos, hogy véletlen, hogy a második világháború végéhez képest 1968 ugyanúgy 23 évvel később volt, mint 1989-hez képest a 2012-es megmozdulások.

Bayer Zsolt eddig magyar vagy éppen szlovák rendszámú autója volánja mögött ülve nyugodtan tekergethette a fejét jobbra vagy balra, előre sohasem kellett néznie. Ennek most vége. Végre feldereng előttünk a jövő.