Senki sem tudja megmondani milyen jövő vár Venezuelára 2013-ban. Ez alapvetően az elnök egészségi állapota miatt van. Pontosabban, hogy nem lehet tudni pontosan, hogy mi van vele. Szinte csak pletykák vannak az egészségi állapotát illetően, hivatalos közlésekben információmorzsák jönnek elő. Ezekből az derül ki, hogy a legutóbbi (december 10-ei) operáció elég rizikós volt.* Maga is tudta, hogy az lesz, és mielőtt elindult volna Kubába, átadta a hatalmat az alelnökének, Nicolás Maduro-nak, szokatlanul nagy döntési szabadságot és hatalmat hagyva rá. Ezzel egy időben sokat sejtetően azt is kérte a néptől, hogy bízzanak Maduróban, mert ő méltó folytatója a forradalomnak, és ha vele (Chávezzel) történne valami, akkor csakis Maduróra szavazzanak (!). A legfrissebb hír, hogy az alelnök Kubába utazott, hogy személyesen informálódjon.

Az operáció után aztán napokig eszméletlen volt az elnök. Amikor már jobban volt, valószínűleg tüdőgyulladást kapott a kórházban, és most megint válságos az állapota. Jellemző, hogy míg az előző operációk után már napokkal telefonon adott utasításokat a kormánynak és hamar a tévében is megjelent élőben, addig most semmi. Még egy vacak twitt sem, pedig azon Chávez imád kommunikálni. A helyzet ott kezd izgalmassá válni, hogy Chávezt újraválasztották októberben a harmadik ciklusára és a hivatalos eskütétele január 10-én én lesz a nemzetgyűlés (parlament) előtt, amire egyre kevesebb esélye van, hogy személyesen el fog tudni menni. A parlament elnöke már elkezdte puhítani a népet egy ideje, hogy ha nem tudna személyesen megjelenni, akkor az alkotmány lehetőséget ad neki, hogy utólag a legfelsőbb bíróság előtt is letehesse az esküt.

Az alkotmány szerint az elnök egy évben maximum 200 napot lehet távol a munkájától, és 2012-ben már 195 napot volt betegszabadságon. Az ellenzék meg is kérdőjelezi, hogy ha ugyan valahogy össze is kalapálják Chávezt az eskütételre, mi lesz 2013-ban? Ha továbbra is ennyire beteg lesz és az év nagy részét betegállományban tölti, akkor miért nem mond le inkább? Sőt, egyáltalán miért indult újraválasztatni magát, amikor már akkor is rákos volt?

Szóval senki nem tudja, hogy milyen év vár Venezuelára. Vajon Chávez túléli-e ezt a betegséget és munkaképes marad-e? Az egyik nagy kérdésre már legalább meglett a válasz: még ha sebtében is, de az elnök kijelölte az utódját a jelenlegi alelnök személyében, aki egyben a külügyminiszter is.

A másik nagy kérdés az infláció. Az országban mesterséges devizaátváltási rátát használnak, ezzel is a népet védve a „kapitalista métely” szabadpiac ellen. Elvileg az ember, ha utazik, kap egy keretet, amit olcsón átválthat és így kiskirálynak érezheti magát külföldön. A kereskedők is bőven válthatnak olcsón pénzt és így az import is olcsó lesz. Az exportot meg úgy is szinte csak a kőolaj jelenti. Viszont pár napja már az Igazságos Árak Minisztere is elismerte, hogy „akadozik” a szabad devizaellátás az országban. A feketepiaci árak Chávez októberi újraválasztása óta a háromszorosukra szöktek nagyon rövid idő alatt, jelezve, hogyan veszti el a külvilág a bizalmat Venezuelában, amióta ennyire bizonytalan lett a politikai jövője, és középtávon elveszett a remény, hogy piacbarát elnöke lesz. A különbség jelenleg a dollár venezuelai hivatalos és a reális feketepiaci ár között több, mint négyszeres! Ez elképzelhetetlen korrupciós lehetőségeket teremt. Nemrég derült fény egy csalássorozatra, amiben több mint százezer (!) hétköznapi ember is úgy váltott devizát olcsón, hogy nem is utazott külföldre, ami a feltétele a keretigénylésnek. Az ország hétköznapi kereskedelmi igényeihez képest még a feketepiacon sincs elég deviza. A feketepiac is be van fagyva, és ez már kezd ellátási gondokat kelteni. Gyakorlatilag a kontrollált devizaváltási rendszer fenntartása mára már leginkább az ügyeskedők érdekeit szolgálja, akik egyre többen vannak. Ironikusan úgy is mondhatjuk, hogy az ígéret, hogy minden venezuelait megillet az ország kőolajbevételéből a ráeső igazságos hányad, részben ezen a csatornán keresztül teljesül, sajnos csöppet sem igazságosan. A másik következménye a venezuelai valuta nem hivatalos elértéktelenedésének az, hogy nagyon erős inflációs várakozást kelt hivatalos szinten is. A már említett Igazságos Árak Minisztere nem győzi hangsúlyozni, hogy a kormány nem tervez igazítani az átváltási rátákon, magyarul nem vesz tudomást a realitásról, és továbbra stagnálásra ítéli a magánszektor legálisan működni próbáló részét. Az ország tradicionálisan is feketén működő nagy része boldogan csencsel tovább.  Így az importált termékeken (ami a termékek döntő hányada, beleértve az élelmiszert is(!)) keresztül beszivárognak az országba a valós árak. Sőt, sokszor még annál is magasabbra mennek. 2012-ben volt 25%-os a hivatalos infláció. A Chávez újraválasztása miatt szédítő magasságokba ugró gyakorlati infláció biztosan drasztikusan fogja éreztetni magát a hivatalos dráguláson is.

Mindezek ellenére az ország lelkesen továbbra is a Bolivári Forradalomra szavaz. Ebben a fent leírt mechanizmus az egyik ok, egy másik pedig az, hogy akik nem elég ügyesek a zavarosban halászni, azokat az állam a gazdasági és politikai alapú juttatásokon keresztül többé-kevésbé igazságosan kárpótolja. Lassan pedig teljesen leszoktatja az embereket az öngondoskodásról, ami kulturálisan eddig sem volt az erősségük. A harmadik ok, ami miatt nemcsak személyesen Chávezt választották újra, hanem az azóta lezajlott kormányzóválasztásokon is minden eddiginél elsöprőbb győzelmet aratott a kormánypárt (igaz, az elnökválasztással ellentétben már nagyon alacsony részvétel mellett), hogy az öntudatára ébredt barriók (nyomornegyedek) népe még mindig tart attól, hogy „azok” visszajöjjenek. A „meritokrácia” (ahogy itt mondják) emléke, ahol például a dolgos európai bevándorlók éltek meg jól, vagy a multinacionális olajvállalatok emberei, még mindig él az emberek emlékében. Ez a világ valóban sokszor nagyon igazságtalan és ignoráns volt a szegényekkel, így ennek a kornak az emlékét tartja életben Chávez propagandagépezete, és ezzel el is éri a célját.

Adalékként: a Venezuelai Erőszakot Vizsgáló Intézet jelentése szerint a közbiztonság egy találóan „vörös rekordot” döntött. Minden eddiginél magasabb a 2012-es kalkulált emberölések száma az országban: körülbelül 21 és fél ezer. A 29 milliós lakossággal számolva ez 72 emberölés 100 ezer lakosra vetítve. Hivatalos statiszika nincs, azért a hisztériakeltés vádját is felróják ennek az intézetnek, amiben van is valami, ha megnézzük a honlapját.

Mindeközben érzelmi összefogás is van Chávezért. A világ különböző országaiból küldenek képeket, ahol a kép készítője egy táblával látható, amin azt mondja: „Yo Soy Chávez”, azaz Én vagyok Chávez. Egy dramatikus video.

 -----

* Az egyik legkomolyabban vehető pletyka szerint fibroszarkómája van, ami miatt ki kellett venni az egyik csigolyáját. Már elég előrehaladott állapotban van áttételekkel, úgyhogy most már csak gyakorlatilag az operáció és az áttételek következményeit kezelik, mivel magát a rákot már nem sikerült megállítani. A forrás egy orvos, szerinte ez azért is van, mert a kubai orvosoknak kicsi az esetszámuk ezzel a ráktípussal és így a tapasztalatuk is kevés. Ez az orvos áprilisig ad időt az elnöknek.