Bíró Lajos, Orbán Viktor, Molnár B. Tamás

A készülő gasztronómia forradalomnak nem kisebb személyiség áll az élére mint Orbán Viktor! A 2/3 lendületével megújítja a magyar szakácsképzést és a termékek eredetvédelmét. Lássuk, hogy a miniszterelnök konyhai lángszorója milyen előzményekkel és esélyekkel indul. Étkezési kultúránk romokban, eközben egyes éttermek divatba jönnek, a bisztróknak hájpja lesz, szőlőbirtokot vesz és bort készít a yuppie, tanyát újít föl a budapesti gyermekorvos, sajtkészítéssel és sonkaszárítással kísérletezik, a kézműves sör feltámadását ünnepli és persze blogol róla a menedzser vagy éppen a fiatal anyuka. A konyhai menőzés egy elit hobbija, és az osztályazonosítás jelvénye. De mint ilyenről még semmit nem mondtunk el arról, hogy jó-e?

Pedig enni - minden hamvasbélaista vergődés nélkül – fontos. Az „enni” a kultúra lecserélhetetlen eleme. A mit és a hogyan valódi mércéje, a minden társadalom mélyrétegeiben zajló folyamatok éles tükre. A magyar gasztronómiában most zajló folyamatok azért figyelemreméltóak, mert több évszázados társadalmi minták szerint rendeződnek. Melyek ezek?

1. Újítók vs. maradiak: a konzervativizmus lehetetlensége

Az államszocializmus végének dilemmája: aki a posztkádári étkezési kultúra maradványai közepette konzervatív az a tradíció nélküli silányságot őrzi – aki azonban tényleg értékest szeretne annak azt létre kell hozni sőt, annak rombolni kell előbb, így hát nem is lehet konzervatív hiába is szimpatikus stílus a számára.

2. A transzplantáció lehetetlensége

A vita a mértékről: mennyire lehet a nyugati kulináris, technológia know-how-t átvenni? Szervesül-e ez az itteni tudással, vagy zárvány marad (mint a multi zöldmezős beruházása). Elveszítjük a belső fejlődés lehetőségét a külső impulzussal vagy megtermékenyülünk tőle? Figyelem máris a magyar modernizáció szécheny-i dilemmája néz ránk a viaszosvászonra állított lábosból!

3. Fasiszta konyha – Waldorfos konyha

A waldorfos ovónő bioparadicsoma, vagy a jobbikos önkormányzati képviselő kecskesajtja a finomabb? Az LMP- Jobbik koalíció legkézenfekvőbb nyomai a káli-medence hobbitanyáin tapinthatóak ki. Mindegy is melyik a finomabb mert a platform közös: a „bio”, a saját kert, a vegyszermentesség, a nap- és holdtöltéhez igazított szüret. Ezek a mítoszok megmutatják, hogy a fasizmusnak és a humanista ökologizmusnak is ugyanaz a forrásvidéke: a német romantika modernitásellenessége. Pardon my french - ezzel semmi csúnyát nem akartam senkire mondani. (Nota bene: a kertben kapirgálás humanizálja a fasisztát, a humanistát pedig megtanítja értékelni a tulajdonvédelem eszközeit.)

4. Az öngyarmatosító „nemzeti” mitológia

A hungarikum-izmus mítoszteremtésében egy tényektől nem zavartatott magyar önérzet hazugságai: a honfoglalókkal bejött szürkemarha (ami olasz állat), a legjobb csabai kolbász, a Fővám téri piac delikátesz sora, a „bakonyi pulykatokány” az étlapon. Olyan nemzeti mitológia telepszik a rossz minőségű ételekre, ami csak súlyosan sérült lelkű nemzeteknél fordulhat elő.  A nemzet gyomra elhitte magáról a harmincas és hatvanas években a labancok felé idegenforgalmi célból kitalált képet. Már teljesen úgy látja magát, ahogy ők látnak minket. (Ugyanez pepitában: az erdélyi magyar már csak úgy látja magát, ahogyan a Fidesz/Jobbik/pestiliberális turizmus a romlatlan bennszülötteket akarja meglátni – nagy is a pofára esés, ha a határon átjőve ugyanők telibe románozzák)

4.5. Mese a tábornok pocakjáról

A legporosabb oblasztyban élt egyszer egy kormányzó, nyugalmazott tábornok, jó nagy pocakja volt. Reggelente a bricskájával meglátogatta azt a négy versztára eső kedves falut ahol a legjobb pirogot készítették. A kormányzónak hűtött vasúti kocsiban hozták a fekete-tengeri tokhalat és annak ikráját. A kormányzó stockholm-i és párizsi útja során megismerkedett az európai konyhával ezért, úgy döntött, hogy megalapítja a „Tábornoki pocakhoz” címzett gasztronómiai kutatóintézetet és egy Michelin csillag gyanús étterembe is beruházott (vagy megkérte a kliens oligarcháit pölö egy bajszos bankelnököt, de ez most mindegy).

Bár a tábornokot elharapózó nepotizmusa miatt kormányzóság szerte nagyon utálták, egy igen színvonalas fúziós konyhai irányzat lett uralkodó a távoli tartományban.

No most jót mondtam a tábornokról vagy rosszat? Esetleg az élet komplikált?