Balogh József, egy magyar férfi

2013.05.10. 07:00 komoroczki tunde

Az élettársát feltehetőleg súlyosan bántalmazó, majd az egészet nevetséges érvekkel tagadó Balogh József fideszes országgyűlési képviselő esete erősebben jellemzi társadalmi viszonyainkat, mint hogy kivételként tekintsünk rá. A családon belüli erőszak ugyanis csak a szélsőséges megjelenési formája annak a társadalmi struktúrának, amiben a nemi alapú hierarchizálás nap mint nap újratermelődik. Sajnos látványos pofon kell ahhoz, hogy a nők elnyomásáról beszéljünk, pedig a társadalom legfontosabb szféráiban, a munkahelyen, a közéletben, a politikában és a médiában rendre találkozni a megalázó szerepleosztásokkal. A családon belüli erőszak a jéghegy csúcsa a patriarchális társadalomban. Nem elég elhatárolódni az erőszaktól, a felszín alá kell nézni, oda, ahol a mindennapi gyakorlatban szinte mindenki részese az elnyomásnak.

asszonyverve.jpg

 

Balogh József fideszes parlamenti képviselőről volt felesége és jelenlegi élettársa is azt állítja, hogy a férfi bántalmazta őket. Ex-felesége 25 éven át élt a férfival egy háztartásban annak ellenére, hogy, elmondása szerint már első gyermekükkel való terhessége alatt bántalmazta őt. Mégis az évek során még öt gyermeket vállaltak, pedig a nő nem egyszer nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel menekült el otthonról, de mindannyiszor visszatért, és házasságának végét végül egy új asszony, Terike megjelenése okozta. Terike vasárnap óta orrcsont- és koponyaalapi sérüléssel fekszik kórházban, elmondása szerint Balogh József okozta sérülését, aki őt azóta sem kereste. Marika és Terike esete nem egyedülálló. A KSH 2011-es adatai szerint a regisztrált bűncselekmények közül a párkapcsolati erőszak sértettjeinek száma 3269, de a kutatások szerint hazánkban legalább 400 000 nő és hozzájuk tartozó gyermekeik szenvednek el bántalmazást minden évben. Vagyis minden ötödik nőt veri a partnere, évente pedig 70 nő hal meg férfi társa keze által. A családon belüli erőszak persze nem specifikus magyar jelenség. Évente Európában 35-70 nő hal meg párkapcsolati erőszak miatt, férfiak pedig elenyésző mértékben esnek a fenti agresszió áldozatául.

A magyar modell

Felmerül tehát a kérdés, hogy egy olyan társadalomban, amelyben az együttélés - alaptörvényünk szerinti - alapja a család, mi késztet embereket arra, hogy partnerük felett fizikai erőfölényüket gyakorolják, megleckéztessék, egyáltalán, hogyan lehetséges egy ilyen egyenlőtlen hatalmi helyzet kialakulása két ember egyenrangú viszonyra épülő kapcsolatában? Milyen az a rendszer, amely mikroszinten produkálja és legitimizálja bizonyos emberek gazdasági, fizikai és mentális erőfölényének fitogtatását, illetve produkálja és legitimizálja más emberek alacsonyabb rangúként való elismerését mind a munka világában, mind pedig a családban?

Ma Magyarországon a női-férfi kereseti rés 18%, ami azt jelenti, hogy egy nő ugyanazért az elvégzett munkáért pusztán neme miatt átlagosan 18%-kal keres kevesebbet, mint férfinak született munkatársa. Mindez annak ellenére van így, hogy - azt leszámítva, hogy törvény tiltja az ilyen jellegű megkülönböztetést -, a felmérések szerint a lányok közül arányaiban kevesebb az iskolaelhagyó, míg a középfokú oktatási intézmények közül a lányok 82%-a, addig a fiúk 70%-a választja az érettségit nyújtó középiskolákat. A lányok olvasási teljesítménye magasabb és jobb tanulók, ugyanannyi időt töltenek tájékozódással az internet előtt, mint fiú társaik, és nagyobb arányban vesznek részt a felsőoktatásban is, majd diplomáznak le, mint a férfiak. Ezek után figyelemre méltó, hogy bár a statisztikai adatok szerint minél magasabb egy munkát kereső iskolai végzettsége, annál nagyobb eséllyel kap munkát, a hazai felmérések szerint a magyar nők foglalkoztatottsága - akár az alapfokú, akár a középfokú, akár a felsőfokú képzettségűeket nézzük meg - jóval alacsonyabb a férfiakénál. A törvényhozásban ülő nők aránya minimális, nem beszélve a vezető beosztásúakról a munkaerőpiac egyéb területein.

Annak ellenére tehát, hogy a nők az egyik legfontosabb munkaerőpiacra kondicionáló intézményben, az oktatási rendszerben jobban teljesítenek és abban nagyobb arányban vesznek részt, mint férfi társaik, mégis a rendszer szisztematikusan a társadalmi hierarchia alacsonyabb fokára juttatja őket: az alacsonyabb foglalkoztatottság, amennyiben mégis munkát kapnak, az alacsonyabb fizetés, alacsonyabb pozíciók betöltése jut osztályrészül. Ráadásul a Népességtudományi Kutatóintézet egy felmérése szerint a magyar nők végzik, foglalkoztatás mellett is, a legtöbb háztartási munkát európai társaikhoz viszonyítva: 3,3-szor annyit, mint férfi partnereik.

Sokak számára kézenfekvő magyarázat, hogy a közszférában azért jut kevésbé megbecsült szerep a nőknek, mert gyermekvállalás esetén a szülés és szoptatás alatt egy anyának minden energiáját gyermeke köti le, és ez alatt az idő alatt kiesik a munkaerőpiacról. De ma Magyarországon egy két szülős családban a csecsemők megszülésén és szoptatásán, illetve a gyeden, gyesen töltött időn túl is minden egyéb teher a gyerekneveléstől a házimunkáig legnagyobb részt az anyára hárul. Ezzel szemben az apának mindenekelőtt a munkahelyén kell megállnia a helyét, aki napi 8-10 óra munka után úgy érzi, otthon kijár neki a pihenés, a házimunkával és gyerekkel járó non-stop feladatok elvégzése elsősorban a párja kötelessége, ha dolgozik emellett a társa, ha nem. Felmerül a kérdés: milyen szerepekre nevel tehát az az iskolarendszer, amelyben nemre való tekintet nélkül a ma dolgozó társadalom minden tagja megfordult legalább 6-16 éves koráig, és amelyben a lányok még nagyobb arányban vettek és vesznek részt a mai napig, mint fiú társaik, mégis a munkaerőpiacon teljesen más szerephez jutnak?

Belénk nevelt szerepek

Miután az oktatási rendszer 3-24 éves kor között meghatározó a fiatalok társadalmi feltételekhez való alkalmazkodása tekintetében, így a nemi szerepekről alkotott képük kialakításában és annak internalizálásában is, figyelemre méltó többek között az a tanulmány [Nagy Réka: Nemi szerepek és nemi sztereotípiák az általános iskolai tankönyvekben], amely a magyar közoktatásban használatos általános iskolai tankönyvek 113 olvasmányát vizsgálta nőkhöz, illetve férfiakhoz társított szerepek, tulajdonságok szerint.  A szerző arra jutott, hogy a nők szinte majdnem minden esetben a családi típusú tevékenységek esetében kaptak szerepet: a történetekben hozzájuk kötődött a háztartási munka, a gyereknevelés és a szabadidős foglalkozások, jellemző magatartásuk pedig a követés, gyengédség és a kétségbeesés volt a gondolkodás helyett. A férfi szereplőket ezzel szemben a dominancia, a vezetés, a gondolkodás, a harag, az agresszív emocionális folyamatok, a tagadás és a törekvés jellemezte, illetve intellektuális, véleményalkotást igénylő tevékenységekben és a fizikai munkákban ábrázolták őket. A nőket jellemzően a privát szférából ki nem lépés, míg a férfiakat a közszférában való mozgás, kapcsolatépítés, véleményformálás és abban, azért való tevékenykedés jellemezte. Hasonló eredményre jutott egy későbbi, szintén tankönyvekben ábrázolt nemi szerepekkel foglalkozó kutatás: a magyar diákok iskolai éveik során tendenciózusan szinte kizárólag tradicionális nemi szerepekkel találkoznak. Olyan szerepek ezek, amelyek egy férfiak által dominált társadalom képét mutatják be természetesnek és ehhez kapcsolódó szerepeket internalizáltatnak a kisfiúkkal és kislányokkal. A leosztott szerepből pedig deviánsnak számít kilépni az asszony esetében, aki felemeli szavát férjeura ellen, aki emiatt megregulázhatja nőjét, beszélni a verésről nem ildomos, de ha mégis szóba kerül, az aktus fölött a pár környezete szemet huny. Balogh József korábbi felesége elmondása szerint az egész falu tudta, valahányszor bántotta őt férje, nem egyszer a szomszédhoz menekült az ütések elől. Balogh új élettársa, Terike pedig sokszor jelent meg monoklival a szeme alatt nagyobb társaságban, a rendőrség mégsem értesült erről soha. De deviánsnak számít az is, ha a domináns szerepet nem vállalja fel egy férfi, vagy kimutatja gyengéd érzelmeit, érzékenységét – a köznyelv papucsnak, férfiatlannak/nőiesnek nevezi az ilyen embert.

Ráadásul a családon belüli egyenlőség megteremtését a törvényhozás sem segíti. Az, hogy a honatyák a gyermek gondozása céljából igénybe vehető szabadságot két évről ismét felemelték három évre, jellemzően a gyermeket vállaló nők munkaerőpiacról való három évre történő kiesését szolgálja, pedig a jogszabály szerint akár az apák is elmehetnek gyedre, illetve gyesre. De miután nincsenek olyan ösztönző mechanizmusok beépítve a rendszerbe, amelyek a férfiakat arra késztetnék, hogy ne a hagyományos szerepeket tegyék e tekintetben is magukévá, 2012-ben a gyest igénybe vevők 94%-a volt nő és csak 6%-a férfi. Félreértés ne essék, az elérendő cél semmiképpen sem az, hogy az apukák átvegyék az anyukák szerepét, az anyukák pedig családfenntartóként éjt nappallá téve folytassanak kereső tevékenységet. Ehelyett egy olyan felállásra lenne szükség törvényi ráhatással, amelyben mind az anyuka, mind az apuka érdekelt (nem utolsó sorban anyagilag) abban, hogy időt töltsön gyermekeivel és a háztartási munkából párjához hasonló mértékben kivegye a részét. Történhetne ez például úgy, hogy a szoptatást már nem igénylő 1-1,5 éves kisgyerek felügyeletét gyedre/gyesre menve az apa vállalja fel, és nem az anya tölti ki mindhárom évét otthon. De a hazai szabályozás a nőket ösztönzi az otthonmaradásra azzal a jogszabállyal is, amelyik negyvenéves munkaviszony után kizárólag a nők számára teszi lehetővé a nyugdíjba vonulást, s ezzel további terheket ró a munkavállaló férfiakra: a jellemzően hosszabb ideig élő nők otthonlétét a tipikusan rövidebb ideig élő, nagyobb mértékben foglalkoztatott férfiak fizetik meg – ez pedig Máté Levente nyugdíjszakértő szerint komoly társadalmi feszültségekhez vezethet. A családon belüli erőszak szankcionálására, bár hónapok óta napirenden van, a mai napig nincs törvény. Varga István kormánypárti képviselő elhíresült mondata pedig, miszerint nem lenne családon belüli erőszak, ha a nők négy vagy öt gyereket szülnének, s majd csak azt követően gondolnának az önmegvalósításra az élet egyéb területén, azt a felfogást tükrözi, hogy egy nő legfontosabb szerepe a reprodukció és a gyermek nevelése. „Lássuk be, amelyik férfi ma Magyarországon gyedre megy, arra lúzerként nézünk - fogalmaz egy neve elhallgatását kérő harminc éves bíró, hozzátéve, hogy ártana az önbizalmának, ha a nála három évvel fiatalabb, bírói szakvizsga előtt álló, nála rangosabb jogi egyetemen végzett, vele egy munkahelyen dolgozó felesége jobban keresne nála. Gyedre akkor menne, ha lennének a környezetében gyedre menő apuka ismerősei, de nincsenek. Egy hazai nagyvállalkozás középvezetőjének, egyben három kisgyerekes apának a napokban kilátásba helyezték előléptetését, amivel tudja, hogy minimálisra csökkenne az idő, amit a gyerekeivel otthon tölthetne, áthárítva a gyerekneveléssel járó feladatok még nagyobb részét párjára, megfosztva ezzel barátnőjét annak szakmai tervei megvalósításának lehetőségétől, mégis vállalná. „Jobb egy kiemelkedő karrier, mint két középszerű. Igazságtalan, de egy patriarchális társadalomban ez a férfiaknak adatik meg”- miért menne szembe a rendszerrel, kérdezi.

A társadalom a család tükre

Pedig „a társadalom a család tükre” - fogalmazott Bengt Westerberg, egykori svéd miniszterelnök-helyettes 1994-ben, mikor a svéd törvényhozás bevezette, hogy a gyed egy részét csak apák vehessék igénybe, különben a család elesik a szabadidő és anyagi juttatás megfelelő részétől. A politikus szerint ahhoz, hogy egy társadalomban megvalósuljon a (nemek közötti és gazdasági) egyenlőség, el kell érni, hogy a családon belül egyenlőség legyen, és ebben az első lépés a gyermek otthoni gondozásának, illetve a házimunkának az egyenlő mértékben való megosztása a párok között. Svédországban a törvény hatására jelentősen csökkenni kezdett a válások száma, a férfi-női kereseti rés 2011-re 8%-ra mérséklődött. Mindez annak a jele, hogy miután mindkét nemet ugyanúgy érinti a családalapítás és családfenntartás, a férfiak és nők között eloszlik az azokra fordítandó idő és energia kockázata, ahelyett, hogy az kizárólag a nőkre hárulna. A munkaadónak pedig ezáltal irrelevánssá vált a gyermekvállalás előtt álló, illetve kisgyermekes munkavállalója neme. Így többek között elfogadottá vált, hogy az apuka a nap végén a gyerekéért iskolába menjen úgy, hogy ezzel nem a munkaideje rövidült le, hanem átstrukturálódott családbarát rugalmas időbeosztássá: adott esetben gyerekfektetés után otthonról folytatja a munkát. A svéd tankönyvekben állatfigurákhoz társítanak különböző tulajdonságokat ahelyett, hogy a sztereotipizált nemi szerepeket biológiai adottságokhoz kapcsolnák, és a reklámok is ügyelnek arra, hogy a nők ne a háztartási munka kizárólagos felelőseiként jelenjenek meg. Ebben a modellben visszaszorulnak tehát azok a hagyományosan egyik vagy másik nemhez társított egyenlőtlen gazdasági felállást eredményező szerepek, amelyek a családban is kiegyensúlyozottabb feladat-megosztást eredményeznek. Bár a svéd társadalom sem mentes a családon belüli erőszaktól, a nők egyenlő gazdasági szerephez jutásával nem csak a családon belüli érdekérvényesítés és partneri viszony erősödött meg, hanem a magánszférából kikerült a közszférába a hagyományosan háztartásban és ahhoz kapcsolódó tevékenységekben mozgó nőket sújtó családon belüli erőszak problematikája. Stockholm tudatosan reflektál az otthonokban jelentkező erőszakra mind az oktatásban, mind a törvényhozásban, ennek eredményeként pedig a lakosság jelentős része komoly problémának tarja a családon belüli agressziót és jóval alacsonyabb az áldozatok aránya, mint bárhol máshol Európában (Svédországban évente 16 nő hal meg, a lakosság száma 9,453 millió).

Ezzel szemben áll az a hazai felfogás, amely egy pár két tagja közül erőfeszítéseinek megfelelően csak az egyiket, jellemzően a férfit honorálja fizetéssel, és a családfenntartó szerepét osztja rá, míg a másikat, jellemzően a nőt, sok esetben csak minimális „segélyben” részesíti (nevében is: gyermekgondozási segély) otthon végzett munkájáért, és a kiszolgáltatott szerepét osztja rá. Egy ilyen társadalomban a nőnek rendre a kiszolgáló és alávetett pozíció jut, és csak nagyon komoly erőfeszítések árán kerülhet például egy jellemzően férfiaknak fenntartott vezető szerepbe: ha családban él, a párjának kell a vállára vennie a gyerekneveléssel és háztartással járó teher jelentős részét, aki ezzel egy tipikus magyar női szerephez jut. Nálunk a fentieken túl értékesnek számítanak az olyan, az egyenlőségnek még a látszatára sem adó triviális aktusok, mint a nőt ajtóban maga elé engedő vagy járműből kisegítő férfi, és leírónak tűnik az olyan kifejezés, mint „a gyengébbik nem.” Spronz Júlia, a PATENT Egyesület jogászának elmondása szerint a bántalmazóként való viselkedést a felmérések szerint nem pszichés probléma okozza, ugyanis a bántalmazókkal elvégzett pszichológiai tesztek eredményei rendre azt mutatják, hogy az illetők egészséges személyiségek. A fizikai bántalmazás tehát egy olyan, jellemzően férfiak által magukévá tett viselkedési mód, amit az elkövetők a férfi szerephez társítanak. A nőt irracionálisnak, érzelmesnek, míg a férfit racionális lénynek minősítő diskurzusok és sztereotip ábrázolások pedig nem mást legitimizálnak, mint a racionális, igazának erővel hangot adó férfi magatartását, a kiszolgáltatott, gyermeki pozícióban lévő nővel szemben.

Nem lesz elég tiltani

Az asszonyverő Balogh József-félék tehát nem kirívó esetek, hanem jellemzően végtermékei egy olyan patriarchális mentalitásnak, amelyben, a közmondás szerint, az „asszony verve jó”, illetve ahol a közszolgálati televízióban nevetgélések közepette elhangozhat az Örzsi néni kéthetente pofonért koldult a férjétől, amiért zsörtölődni mert, és nem ugrott kiszolgálni férjét. Az Európai Bizottság egy 2010-es felmérése szerint a magyar lakosság nagy része nem tartja komoly problémának a családon belüli erőszakot (24%), illetve alig beszél róla, az iskolában pedig 95% nem is hall róla. Egy ilyen morális közösségben a törvényhozón elenyésző a nyomás, hogy jogszabályt alkosson a családon belüli erőszak szankcionálására. De lássuk be, a jelenség büntetése önmagában nem fogja elrettenteni az asszonyaikat rendreutasító férfiakat az agressziótól, ha kiskoruktól fogva továbbra is arra neveljük őket, hogy az erő és a hatalom velük van, a közszféra pedig kizárólag az ő területük. És ugyancsak nem lesz változás, ha nőtársaikat továbbra is arra neveljük, hogy elsődleges szerepük az otthon melegének megteremtése, férjeik és gyermekeik kiszolgálása, a közszférában pedig, ahol érdekeik érvényesítésére sor kerülhetne, nincs helyük. Így akár születik a családon belüli erőszak szankcionálására törvény, akár nem, kigyomlálni a probléma gyökerét nem fogja, hiszen az igazi nő mítosza, a gyenge, halkszavú és mindent eltűrő, illetve az igazi férfi legendája, az erős, agresszív, uralkodó, továbbra is kísérteni fog.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr135291455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Ma Magyarországon a női-férfi kereseti rés 18%, ami azt jelenti, hogy egy nő ugyanazért az elvégzett munkáért pusztán neme miatt átlagosan 18%-kal keres kevesebbet, mint férfinak született munkatársa."

Még sosem láttam ilyen valós statisztikát. Ezek abszurd, alaptalan adatok.
A magyar társadalom siralmas, mély ázsiai mentlitását tükrözi az egész.
Teljesen normális lenne ugyan bűncselekménnyé minősíteni a családon belüli erőszakot, vagy a gyermekek testi fenyítését, de ez akkora felháborodást váltana ki ebben a barbár országban, mintha becsukatnák vasárnapra a teszkót.
Reménytelen.
Persze lehetne tenni ellene erővel is, szép szóval is, de tudjátok, bunkónak lenni mindig könnyebb...
Az, hogy több lány érettségizik gimiben, mint fiú, betudható annak, hogy a fiúk közül sokkal többen tanulnak szakmát, ami jóval értékesebb manapság, mint egy érettségi. Hogy a nők között több a diplomás, köszönhető annak, hogy a csajok lepik el a komédia, nemzetközi kapcsolatok, könyvtár-ruhatár, turizmus-vendéglátás, cociológia, pszichológia, néderlandisztika, esztétika és más rendkívül fontos és hasznos szakokat, tőlük hemzseg a tanítóképző és a különböző művészeti iskolák, stb. Annyi ilyen végzettségűre szükség persze nincs, amennyit képeznek, így ezekkel a diplomákkal kb. kitörölhetik a seggüket.

A versenyképes diplomák közül csak a gyógyszerészek és a vegyészmérnökök között vannak jelentősebb számban nők, a gépész-, villamos- és egyéb mérnökök, programozók, fizikusok, között elvétve látni egyet-kettőt. Pedig senki nem tiltja meg nekik, hogy ezeket a szakmákat tanulják, mégsem látom pl. progmaton nyomulni a csajokat.
@Pamuk: a gyermekbántalmazás büntetendő
@Jack, a texasi suttyó: Neked is ajánlom figyelmedbe a www.berbarometer.hu/main/equal3-beliv-1.pdf-t, ebben a kutatásban is az ugyanazokban a szakmákban dolgozó nők és férfiak fizetését mérik össze, és az az eredmény, hogy a férfiak - egy-két foglalkozástól eltekintve - jobban keresnek, legyen szó középiskolai tanárról, targoncavezetőről, elektroműszerészről, villamossági szerelőről,eladóról, takarítóról, közgazdászról stb.
@Jack, a texasi suttyó: Sajnos, nem azért tanul kevesebb fiú a felsőoktatásban, mert a fiúk szakmát tanulnak. Teljesen más okai vannak. :-(
@Jack, a texas suttyó: nem gondoltál esetleg arra, hogy azét is lehetnek "elnőiesedett" szakok, mert az alacsony társadalmi presztízs, a alacsony várható bér és a társadalmi előítéletek miatt ezekre férfiak nemigen jelentkeznek? óvóbácsi tán ha kettő van az országban. nagyon helyén kell lennie az önbizalmának egy olyan férfinak, aki ezt a pályát választja, mert társadalmunk mintha egyértelműen és csakis a női szférába delegálná a kisiskolás korosztállyal bezárólag a gyerekkel való profi foglalkozást. régen tanító urak voltak, ez az egyik olyan hivatás, ahová az emancipált nők először betehették a lábukat, hát rögtön zuhant egy nagyot a presztízse meg a bérezés. mivel régen csaknem minden értelmiségi pálya kizárólag férfiak előtt állt nyitva, és mondjuk a könyvtárost köztisztelet övezte, jó sejtéssel állítható, hogy a szakma presztízsének alakulásában közrejátszott az az előítélet, hogy az már nem is jó, ha nők is meg tudják csinálni. ahol élek és dolgozom egyébiránt sok versenyképes képzésen részt vevő/azt elvégzett nővel vagyok körülvéve: mérlegképes könyvelő, e-közigazgatás, nanotechnológia, műszaki informatika (az itteni kar dékánja is nő, az oktatók csaknem harmada az, sok a doktorandusz csaj), és sorolhatnám. érdemes alaposabban belegondolni a szakmák elismertségének alakulásába, érdekes és bonyolult téma.
Tökre elolvasnék egy olyan cikket is, ami az elvált, gyermeküket egyedül nevelő nők munkaviszonyát fejtegeti hasonló terjedelemben. Nem csak ezen a blogon, de ha valaki tud ilyenről kérem küldje el.

A cikk érdekes volt a számomra, gyakrabban fogok ide járni.
Ma, leszámítva a köziget a fizetés alku tárgya. Ezek szerint a nők szerénykednek az béralku során, ami simán hihető, hiszen sokkal gyakrabban alulértékelik magukat.

Bár a sirámot nem értem, a nők minden foglalkozásban kevesebbet érnek (a szülőkorúak, mert nem lehet rájuk hosszú távon számítani) cserébe a családjogban pozitívan diszkriminálják őket.
Ez egy túl hosszú írás, ebből fakadóan vannak benne jó és rossz részek, veretes igazságok, és nagy hülyeségek, csapong, nehezen követhető és eltér néha a témától, szétmaszatolja a lényeget aztán újra összeszedi önmagát. De becsülendő energiát felemésztő munka. Ezért dicséretes.
Kifogásaim: A gyereknevelés azért anyai szerep jórészt, ugyan mi értelmes emlősök vagyunk, de azért emlősök. A gének nem hazudnak, lehet velük szembe menni, de az ember valós társadalmi fejlődése nem biológiai hazugságok, mesterséges változtatások lépcsőin haladhat normálisan felfelé.
Az arányok változhatnak, de csak az arányok, a szerepek sohasem,mert az akkor már nem emberi társadalom.
Ezzel kapcsolatban hozzátenném a GYES-t ki veszi igényben szerintem inkább gazdasági kérdés már egy családban, mint patriarchális. De szerintem az anyát illeti (fentebbi indok), de a férfi megfelelő segítsége mellett. És azért figyelembe vehette volna a poszt írója, a gyerek személyiségfejlődésében milyen döntő az első három év.
A bérekbeni 18%-os különbség abból fakad, a nők egyszerűen bizonyos munkahelyeken ugyan ott vannak, de nem tudnak minden feladatot ugyan úgy elvégezni mint egy férfi. Itt főleg fizikai kritériumokra gondolok. Egyes szakmákban meg egyszerűen nem alkalmazhatóak, és ezek sajnos általában jobban fizetett, komoly fizikai követelményeket igénylő munkák.
Szakmákra lebontva hiteles egy ilyen statisztika.
És mint fentebb említettem, a génekkel nem lehet szembe menni emberi módon. Jó dolog a női kohász, bányász egy plakáton de gyalázat az életben az élettel szemben.
Az viszont igaz, sajnos általánosan munkahely szempontjából a nők érdekérvényesítési lehetőségei rosszabbak mint a férfiaké, mind kereséskor, mind a munkahelyen.
Spronz Júliával nagyon szívesen beszélgetnék egyet, megnézném a tesztjeit, mert blődség amit állít, vagy a normális emberről eltér az értékrendünk. Az utolsó fejezet eleve nagyot ront az íráson, főleg hogy a végén ír ekkora sületlenséget a posztoló.
Aki erőszakos az deviáns, a deviáns pedig nem normális. A fentebbi teszt dologról pedig annyit, erősen a pszichopátia felé kéne eltolódniuk, és ott szélesíteni a skálát, új ismeretekkel, ismérvekkel vizsgálódni, kilépi a bevett korlátok közül. Mások lennének a tapasztalatok! Bizton állíthatom.
Is There Anything Good About Men?

[...]

Before we go too far down that path, though, let me raise another radical idea. Maybe the differences between the genders are more about motivation than ability. This is the difference between can’t and won’t.

[...]

Likewise, I mentioned the salary difference, but it may have less to do with ability than motivation. High salaries come from working super-long hours. Workaholics are mostly men. (There are some women, just not as many as men.) One study counted that over 80% of the people who work 50-hour weeks are men.

That means that if we want to achieve our ideal of equal salaries for men and women, we may need to legislate the principle of equal pay for less work. Personally, I support that principle. But I recognize it’s a hard sell.

[...]

denisdutton.com/baumeister.htm
@komoroczki tunde:

a szokásos kesergéseken, a már jól ismert kliséken és lózung-dömpingen túl, semmit nem tudtunk meg.

Szívesen elbeszélgetnék Önnel személyesen pusztán abból a célból, hogy a férfiak szemszögéből is legyen némi rálátása a családon belüli erőszakra, mint jelenségre.

Bevezetésképpen kíváncsi lennék arra, hogy a verbális lelki terror - amely köztudottan a Nők fegyvere -, vajon elfogadható-e?

Nem gondolja, hogy a családon belüli fizikai erőszakot rendre megelőzi a szóbeli erőszak?

Természetesen magam is elítélem az erőszakot, de legyünk már objektívek...
@01234567:
"túl hosszú írás, ebből fakadóan vannak benne jó és rossz részek, veretes igazságok, és nagy hülyeségek, csapong, nehezen követhető és eltér néha a témától, szétmaszatolja a lényeget"

Vagyis női iromány

Számomra mindig azok a nők a legmulatságosabbak, akik épp a női természet makacs tagadásával erősítik meg a női mivoltukat
@zengjen a dalunk fajtárs: Szerintem csak túl sokat akart egy füst alatt és túl tudományosan. Férfi is ír így sokszor, én is.
@MetálFater: Na most a szóbeli erőszak elől van lehetősége a férfinak is elmenekülni, illetve vitává alakítani azt. A fizikai erőszak elől egy szinten túl már nem lehet elmenekülni, a nők fizikailag képtelenek védekezni hosszú távon az ellen. Szóval nem kéne összemosni a kettőt hatásában sem és pláne nem az ellene való védekezés lehetőségeit illetően sem. Ha valaki elkezd veled veszekedni, akkor fogod magad és hátat fordítasz neki és elmész mondjuk. Ha valaki téged rendesen megüt, akkor ugyanezt egyáltalán nem biztos, hogy meg tudod tenni. A fizikai erőszak a nők többségét megtöri, nem egy esetben már az életük megvédésére sem képesek mindig. Hol van ez a "lelki tgerrortól?" Arról nem is beszélve, hogy a bántalmazók nem kis hányada a fizikai és lelki terrort kombinálja sikerrel. Gondolkodj egy kicsit el ezen.
@gumirocker:

"Ha valaki elkezd veled veszekedni, akkor fogod magad és hátat fordítasz neki és elmész mondjuk."

A saját otthonodból? Hová mész, a kocsmába inni a haverokkal? Akkor meg az a baj...
Elég barbár módon bánnak a fideszben a nőkkel.
Ne szavazhasson aki nem itt él és adózik!
Csak a fidesz sunyiság miatt van ez!

Azonnal megsemmisíteni a mutyi trafikpályázatot!
Miért kellett az egész, miért nem ezt kérdezte meg levélben a gonosz törpe?

Ébresztő magyarok!

EL KELL MENNI SZAVAZNI- NE LEGYÉL LUSTA ÉS BELETÖRŐDÖTT- mert soha többé FIDESZT és kétharmadot!
De kit? Kit? Van olyan politikai erő, aki válthatná ezt a bandát?
@gumirocker: Dr. Vizi János pszichiáter, jogász:
“Azért mondtam, hogy ideologikusnak érzem az ezekkel a témákkal kapcsolatos vitát, mert gyakorlatilag az jön a médiából, amikor erről a kérdésről beszélgetnek, hogy a férfiak bántalmazzák a nőket és a gyerekeket. (…) A férfi elkövetői arány kizárólag a férfi-női párkapcsolaton belül magas, de ha lejjebb megyünk és megvizsgálunk más sértetti köröket is, például a krónikus betegeket, a fogyatékkal élőket, a gyerekeket, akkor azt látjuk, hogy nagyjából fele-fele az elkövetői arány, sőt vannak bizonyos kitüntetett sértetti körök, ahol a női arány lényegesen magasabb, és ezt nem szeretném, hogy hallja a kisgyerek. Például az egy éven aluli gyermekek sérelmére elkövetett emberölések és súlyos testi sértések az anya és mostohaanya dominanciáját mutatják. ...minél idősebb a gyerek, annál jobban egyenlítődik ki az arány, de csak a serdülőkori gyerekeknél igaz az, hogy a férfi és a női hozzátartozói arány kiegyenlítődik. Egészen addig a női elkövetők vannak többségben.”

www.parlament.hu/biz39/bizjkv39/EMB/A417/1304161.pdf
@Illyés Edith: Mindez csak azt támasztja alá, hogy a gyerekek nevelése, főleg a kicsiké, legnagyobb részt a nőkre hárul ebben a társadalomban. Egy gyerekes családban a gyermek fölött a hierarchia következő fokán közvetlenül az anya áll, nem pedig az apa és az anya, megosztva a szerepet egymás közt, annak minden szépségével és nehézségével. Egy ilyen egyenlőtlen leosztás pedig kizárólagos hatalmat ad egy ember kezébe pl. a gyereknevelés terén, és így jellemzően az anya sem segítséget, sem (amennyiben nem egyedülálló anya) túl sok megértést nem kap a munkájából fáradtan hazatérő párjától a gyereknevelés kapcsán. A gyerek(/fogyatékos/krónikus beteg) felett gyakorolt kizárólagos hatalomnak pedig táptalaja a hatalommal való visszaélés, ha nincs meg az a kontroll, ami a szerepmegosztás velejárója. A szerepmegosztásnak tehát a szülők kapcsolatának javításán, az apa és anya többdimenzióssá tételén túl a visszaélések visszaszorítása, egymás korrigálása is a célja, velejárója.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca: és ha nem láttál, akkor nincs is? Akár statisztika, akár amiről szól?
" évente pedig 70 nő hal meg férfi társa keze által. A családon belüli erőszak persze nem specifikus magyar jelenség. Évente Európában 35-64 nő hal meg párkapcsolati erőszak miatt, férfiak pedig elenyésző mértékben esnek a fenti agresszió áldozatául."

hé, ez így nem lesz frankó! Mo. részhalmaza Európának, így viszont nem lehet Mo.-n nagyobb szám, mint Európában!
@utisz2: a pedagógus nem azért van alul fizetve, mert elnőiesedett a szakma, hanem mert közszféra és a megszorító politikusok állandóan őket szívatják. pl. a mentősök vagy a tűzoltók is alul vannak fizetve és nem azért, mert tele lenne nőkkel a szakma...
@ANTICK: igaz, hogy a közszféra nagyon régen nincs úgy megfizetve, ahogy jó lenne (talán sosem volt), de nyomon követhető más szakmáknál (pl. az említett könyvtáros), hogy esett a szakma presztízse a nők tömeges megjelenése után. gondolom, ennek egy eleme, hogy női munkaerőnek "nem kell annyit fizetni, mert nem családfenntartó" - ez a kétkeresős családmodellben is megmaradt, mint közkeletű érvelés.
@komoroczki tunde: Öööö... ez mennyiben válasz a dr. Vizi által felvetett problémára? Ha meg lehet magyarázni a nők által elkövetett erőszakot (a világon mindent meg lehet magyarázni), akkor már jogos a férfierőszak egyoldalú, manipulatív beállítása?!
@utisz2: Esetleg gondolkozz el a többi elemen is.
Nem tudom szó nélkül hagyni:
1, Magyarországon a nők a gyermek 2 éves koráig nem "segélyt" kapnak, hanem Gyermekgondozási díjat, amely háztartásban végzett munkájukért jár és addigi jövedelmük 70%-a. Aki csak GYES-t kap azaz gyermekgondozási segélyt, az valószínűleg előtte sem volt hasznos tagja a társadalomnak, mert az alanyi jogon jár. A 3. évben jár mindenkinek a GYES, ami mellett lehet dolgozni, bár nem 8 órában és apa is elmehet GYES-re. Ahhoz, hogy az apák is részt vállaljanak a gyermeknevelésben egy haladó szellemű társadalomban az egyénnek is akarnia kéne és nem egy felülről jövő hatalom szabályozására kéne várni, ha a lehetőség adott rá.
2, Az általános iskolák csak az utolsó évben foglalkoznak kortárs irodalommal, addig felhasznált művek nem írhatnak dolgozó nőkről, hiszen abban az időben a férfi dolgozott a nő a háztartást vezette. Ennyire előretekintő műveket nem várhatunk olyan íróktól, akik abban a korszakban éltek. Vagy az irodalmi nevelést kell változtatni, amelyben a nők egyéb szerepben is csilloghatnak, vagy elfogadni, a kulturális és társadalmi struktúrában rejlő különbségeket az elmúlt pár évszázad és a jelen között. Nem törölhetjük a régi irodalmi értékeket csak azért, mert mások voltak az értékek.
@maxval, a gondolkodni próbáló birca: Ja, hát ha valami nem fér bele a világképedbe, akkor az biztos nem is létezik.
@utisz2: Ami a könyvtáros szakmát illeti, ott azért lehetséges, hogy más is hatással volt a fizetésekre, lehet hogy az internet elterjedése nem tett jót neki (és lehet, h még más tényezők is akadnak, ráadásul ha jól sejtem, ez is közszféra)...
@Konyec54: "előtte sem volt hasznos tagja a társadalomnak" - szerintem zárjuk őket táborokba! élősködök!

ez komoly???
@ANTICK: Arra célzok, hogy az nem fog kiesni 3 évre a munkából. Mivel a cikk azt sérelmezi, hogy ismét 3 évig lehet egy anya a gyermekével otthon, ami a "gyermeket vállaló nők munkaerőpiacról való három évre történő kiesését szolgálja". Aki csak az alanyi jogon járó GYES-t kapja az nem a munkából esik ki 3 évre.
@ANTICK: a könyvtáros szakma leértékelődése már akkor javában végbement, amikor az internet ötlete sem fogalmazódott meg a kitalálói agyában.
@Illyés Edith: elgondolkodtam. piszok bonyolult téma. nem biztos, hogy egész este engem akarnál olvasni :)
@Konyec54: nem tudom szó nélkül hagyni: a bokros-csomag idején pl. én is csak segélyt kaptam, pedig mindmáig a társadalom hasznos tagjának érzem magam.
@zengjen a dalunk fajtárs: mivel évezredekig értekező szöveget szinte kizárólag férfiak írtak és adtak közre, tonnaszám áll rendelkezésünkre olyan, hogy "túl hosszú írás, ebből fakadóan vannak benne jó és rossz részek, veretes igazságok, és nagy hülyeségek, csapong, nehezen követhető és eltér néha a témától, szétmaszatolja a lényeget" férfiak tollából.
@Larry Silverstein: nekem azt tanították, hogy az állásinterjún a túl alacsony bérigény is buktató lehet, mert arról árulkodik, az illető nem járt utána a piaci viszonyoknak.
@Larry Silverstein: a másik dolog, hogy egyre több a szingli nő és az olyan, aki biztos benne, hogy sohasem szeretne gyermeket. ezeknek nem ugrik meg automatikusan az átlagbére a munkaerőpiacon. a szülőképes kort túlhaladottaknál sem jellemző, hogy kiugróan többet keresnének, ha mondjuk munkahelyet változtatnak és új béralkut kötnek a családjogi pozitív diszkrimináció meg jobbára már csak akkor kezd érvényesülni, ha beüt a krach és válik a házaspár.
@neoteny: have you considered the idea that it is primarily men who can afford to be workaholics on the labour market? their families won't demand them to put hot supper on the table at an appropriate time every weekday evening or keep the house neat and tidy. a late professor of mine would sit down with each group of his phd students, look them deep in the eye and say: please remember that writing a thesis may rock a well-functioning marriage. especially if the woman is writing it. i dare say that behind every workaholic woman with a stable relationship and/or family there stands an exceptionally supportive and understanding partner even by today's standards.
@Jack, a texasi suttyó: ma beszéltem egy vegyész sráccal, aki kíváncsiságból beült progmat órára. igaz, ő is meglepődött, de amit látott, az 4 fiú volt az msc-csoportban és 5 lány.
@01234567: nem abban látom a megoldást, hogy nők töltsenek be tömegesen olyan állásokat, amelyeket a fizikummal szemben támasztott követelmények miatt férfias munkának tartunk. az ideális az lenne, ha a tipikusan női(es)nek tartott munkák, mint az ápolás, vagy a bölcsődei gondozó és az apró részletekre kitartó, nagy odafigyelést igénylő munkák (könyvelő, titkári munka) becsülete emelkedne a társadalom szemében. mellesleg a világháborúk alatt nők láttak el olyan munkákat, amelyeket azóta sem tartunk túl nőiesnek, többek között azért, mert komoly fizikai erőfeszítést kívánnak, de hiányhelyzetben a nők is elboldogultak velük évekig. aztán ott vannak a klasszikusan női foglalkozásnak tekintett mosónő vagy halaskofa. ezek a nők olyan izmosak és szívósak lettek, miközben napi több száz liter vizet húztak a kútból, cipelték, ruhát sulykoltak és vizes ruhát cipeltek stb., hogy egy átlag mai gyúrós csávó igencsak meggondolná, hogy akar-e egy ilyen nőtől pofont kapni. amikor felmerült, hogy nők is lehessenek mozdonyvezetők, az volt az egyik ellenérv, hogy nem bírnák el a nehéz dolgokat, amiket ott emelgetni kell. de gyakran látni kétszer tíz kilós cekkert cipelő nőt, és az senkinek sem tűnik fel. szóval érdekesek ezek az érvek is.
@utisz2:

"i dare say that behind every workaholic woman with a stable relationship and/or family there stands an exceptionally supportive and understanding partner even by today's standards."

So true; but having a relationship and/or family is a choice itself. Most choices entail some opportunity costs, i.e. one has to give up some things in order to acquire others. Women (or for that matter men) "having it all" is a pipedream in the vast majority of cases.
@utisz2: Programozó vagyok, ez 90%-ban férfiszakma. A komolyabb területeken 95%.

Hát igen, ha a feministákra hallgatunk, előbb-utóbb mindannyian úgy fogunk kinézni, mint egy halaskofa vagy egy mosónő vagy egy mozdonyvezető. Kösz, inkább nem. És ne is propagálják ezt a hülyeséget az én adóforintjaimból.
@utisz2:

"nem abban látom a megoldást, hogy nők töltsenek be tömegesen olyan állásokat, amelyeket a fizikummal szemben támasztott követelmények miatt férfias munkának tartunk."

Pedig ha egy nő egy bányász vagy egy olajipari munkás bérét szeretné megkapni, akkor az "egyenlő munkáért egyenlő bér" elve alapján bányásznak vagy olajipari munkásnak kell(ene) állnia. Az mindenki számára nyilvánvaló hogy egy könyvtáros nem végez "egyenlő munkát" egy bányásszal vagy olajipari munkással.

Egyébként pedig hol vannak alacsonyan fizetve a könyvtárosok? Ha Mo-n, akkor ott a férfiak nagy része is hasonlóan alacsonyan van megfizetve. Ami pedig más helyeket illeti, itt egy példa

www.livingin-canada.com/salaries-for-librarians.html

Ezek egyáltalán nem alacsony fizetések.
@neoteny: it is arguably much easier for a man to build a substantial career AND have a more or less sound family than it is for a woman. social expectations in hungary are such that when a man spends virtually all his time away from the children he is not deemed a bad father. when a woman hardly gets to see her offspring because she leaves home before they wake up and comes back when they're already asleep, people in hungary will start speaking ill of her as a mom. never mind the aristocrats that shaped the history of this country (among many others) too experienced the phenomenon of 'absentee' mothers (and fathers). but that was a different age with different expectations. i am glad to see young fathers' increasing - and voluntary - contributions to childrearing in practice.
@utisz2:

"it is arguably much easier for a man to build a substantial career AND have a more or less sound family than it is for a woman."

Well, yes, arguably. The point I'm arguing is that it is equally hard for the vast majority of people of either sex.

"i am glad to see young fathers' increasing - and voluntary - contributions to childrearing in practice."

Good for them; hopefully they aren't perceived by others -- especially their viwes -- as slackers who fail to build the most substantial career they could. And if there's a divorce, hopefully the children aren't automatically placed with the mother, as there's evidence that the father is capable of taking care of the children.
@Illyés Edith: úgy látom, nem ment át az érvelésem: a halaskofa meg a mosónő jóval bármiféle emancipáció beköszönte előtt volt kizárólagosan női szakma. a példával azt szerettem volna illusztrálni, hogy a "nőiesség", mint a kevésbé izmos, fizikai erőfeszítésre férfiaknál kevésbé képes emberi lény imázsa legalább annyira kulturálisan kondicionált maradt az évszázadok során, mint amennyire az izomerő kifejtésével járó egyes munkakörök kizárólagosan férfiassá nyilvánítása. a mai olimpiai bajnok női sportolók (és itt nem kizárólag a nehézatlétákra gondolok) olyan fizikai megterhelésnek vannak kitéve, ami egy martinásznak is becsületére válna. egérke edzéseiről készült filmen én is elhűltem már: annyi kalóriát használt el az a kis test naponta, mint egy vájár. most háromgyerekes anya és nem nőietlen... és ezt mindqannyiunk adóforintjaiból csinálta, meg a rakás aranyérme után a mi adóforintjainkból kapja a megérdemelt életjáradékát, szóval nem kell feministának lenni ahhoz, hogy az ember (lánya) lelkesen propagáljon ilyen jelenségeket. csak szeretném kicsit kikezdeni a monolit sztereotip gondolkodást, ennyi volt a célom. ja, és a janics natasától sem szeretne a férfiak jó része pofont kapni, pedig ő is feleség és anyuka...
@neoteny: not quite equally hard, sorry to say, if one not only wants to marry/have a long-standing relationship but wants to have children as well. women run out of time much sooner than men as far as fertility is concerned. yes, it is true that both sexes face grave problems finding reliable and loving partners these days and that there is discrimination in hungary in favour of mothers when it comes to gaining custody of their children. i personally know a divorced couple in whose case the daughter would have been much better off if the child hadn't been placed with the mother. it is very rare though that fathers in hungary would openly (ie. in court or in front of a psychologist or their friends) confess to being devastated by the loss of their family. they are perhaps afraid of being thought of as less than substantial men. i do not know how much hungarian women would regard a caring father as a slecker as i do not know how much an "average" or "typical" hungarian woman would be driven to blame the man for the some 500 bucks not earned in business while bathing the baby in the evenings. i only find it a highly revelative phrase in us english that a person's fortune counted in dollars is asked for like this: "what is this person worth?" sorry, but there is something fundamentally wrong with a society that produces such a phrase i think.
@utisz2: "a halaskofa meg a mosónő jóval bármiféle emancipáció beköszönte előtt volt kizárólagosan női szakma"

De soha nem volt nőideál. Főleg nem államilag szponzorált nőideál.

Feministák és Egerszegi Krisztina egy lapon, LOL.
@utisz2:

"not quite equally hard, sorry to say, if one not only wants to marry/have a long-standing relationship but wants to have children as well."

You're right: it is harder for a man. If you've looked into the Baumeister essay, you surely noted his saying that historically only half as many men reproduced as women.

"it is very rare though that fathers in hungary would openly (ie. in court or in front of a psychologist or their friends) confess to being devastated by the loss of their family."

It doesn't mean that they don't have a keen feeling of loss; it only means that they're reticent about openly displaying such feelings. Furthermore I don't see how can it stated with certainty that they keep quiet about it front of their friends.

"i only find it a highly revelative phrase in us english that a person's fortune counted in dollars is asked for like this: "what is this person worth?" sorry, but there is something fundamentally wrong with a society that produces such a phrase i think."

"(Net) worth" is a phrase specifically used in personal finance to indicate a person's assets minus her liabilities -- usually to evaluate her suitability for extending credit to her, for example in case of a mortgage. It is highly disingenious to imply that such evaluation is the only possible one of a person -- or that other meanings of "worth" has bearing on her creditworthiness.
@utisz2: Az, hogy nálunk az un. kétkezi munka nincs megfizetve társadalmi probléma, ugyan így hogy a pedagógusok sem. Nem csak az ápolónő, az orvos sem, a tűzoltó sem, a lakatos sem. Nem csak az óvónő a tanár sem, az oktató sem. Ez nem nemi hovatartozás, hanem sajnos az aljas 25 éve folytatott gazdasági mechanizmusok és a politika miatt van így. Én azt nézném meg, mennyit keres egy ápolónő és egy férfi ápoló, egy orvos és egy orvosnő, egy óvónő vagy egy óvóbácsi. De hogy ettől elszakadjunk, egy steward, vagy egy stewardes. Így fair.
Szerintem most már az hogy valaki pl. pilóta legyen, vagy darukezelő egy tanfolyam elvégzése a kritérium, és a tanfolyam felvételénél nem hinném valakit azért elküldenek mert nő, még is kevesebb nő jelentkezik ezekre. Az igaz,ha munkát keres ezekben a szakmákban, lehet hátrány a nőiség, de ugyan így az életkor, a család, és sok mondvacsinált ürügy. De ezek inkább nálunk annak a vonzatai, nincs munka, a munkaadókról szól a munkaerőpiac, azzal, avval szórakoznak amivel, akivel akarnak.
A nők bizonyos feladatokra való alkalmatlansága, vagy azok nővel való végeztetésének gyilkos volta pedig saját szakmai tapasztalat. Annak ellenére, én szívesen alkalmaznék, alkalmaztam nőket, sőt az általam felvett inas, tanuló (kinek hogy tetszik) is nő volt. Sokkal jobb volt mint a korosztályában lévő férfiak, de bizonyos kiegészítő feladatokat akkor sem végeztettem vele, mert az nem nőnek való.
@utisz2: A páromat soha nem hagyom cipelni! :)
@01234567: ez dicséretes, de sokan, úgy látszik, hagyják - nem feltétlenül gonoszságból, hanem mert például három műszakban dolgoznak... sok oka lehet annak, hogy egy nő kénytelen komoly terhet cipelni, akár hosszú távon is. de bőven van ilyen helyzet.
@01234567: sajnos az az ábra, hogy a közszférán kívül dolgozók esetében, ahol nem érvényesül a közalkalmazotti és köztisztviselői bértábla, a nők alacsonyabb bérért kelnek el a munkaerőpiacon, mint a férfiak (erről számos ismerősöm - férfi és nő egyaránt - beszámolt. szintén személyes ismereteim vannak arról, hogy az orvost már a '30-as években sem fizették meg rendesen, azaz annyira, hogy családot tudott volna alapítani. apai nagyapám alorvosi fizetése éppen az albérletre volt elég. nincs kifogásom az ellen, hogy a nők olyan foglalkozásokat választanak, amelyek antropológiai szempontokból közelebb állnak hozzájuk, sőt. az ellen sincs kifogásom, hogy a férfiak olyan foglalkozásokat válasszanak, amelyak antropológiai szempontból közelebb állnak hozzájuk, sőt. egyedül az ellen van kifogásom, hogy a tipikusan női(es) foglalkozásoknak tekintett életpályákat a társadalom tendenciózusan leértékeli mind presztízs, mind pedig fizetés tekintetében. ha ma egy nő kiemelkedő közösségi elismertségre vágyik, sok esetben szembesül azzal, hogy ezt kizárólag egyéncentrikus és kimagaslóan versenyorientált karrier megvalósítása esetén érheti el. ez baj. nagyon, nagyon nagy baj.
@neoteny: historically only half as many men reproduced as women, says the essay. the issue here may lie in the success of multiple reproduction. until well into the middle of the 19th century the number one reason of death among women was childbirth. i read into the essay and think the writer could perhaps, just a little maybe, if he had the willingness to do so, consult with member of the hungarian academy of sciences professor of human ethology prof. csányi, who (among other things) registers an article of the year award of psychology magazine with his research team. it is a biological fact that all primates ale male dominant. it is also a fact that homo sapiens is the only species on earth that is 50% animal and 50% constructed by its own, self-developed culture. i don't envy men and i am awfully happy not to have been born one. i appreciate men who are quite happy with the thought that they weren't born women. that is a non-issue to me. what is an issue is something that is echoed by the words of the baumeister essay. men are successful risktakers while women are security-focussed and are not therefore implicitely not viewed successful individuals by the author of the essay. this, according to csányi, has a lot to do with the size reduction of organic human groups as mankind multiplied. liberal societies tend to put the individual on pedestal, that individual whose organic "group" has been reduced to one single person: themselves due to the enormous adaptive stress of daily encounter with masses of strangers induces in a human being. cf.: csányi, vilmos. human evolution: emergence of the group-self. behavioral and brain sciences. cambridge journals online journals.cambridge.org/action/displayAbstract?fromPage=online&aid=6754212

(by the way, the most elegant substitute for he/she is they; himself/herself: themselves, his/her: their, still meant as third person singular)
@neoteny: oh, forgot to jot down: in a european's eyes this being "worth" something may inbdeed go back to the saying: one's not worth their salt, which is a phrase clearly descended from ancient roman legionnaires' payment routines. i do not purposely wish to sound disingenious with respect to my criticism of us phrasing of a person's material assets. it is thoroughly explored in numerous sociological essays on the north american continent that morals there are such that individuals tend to make the greatest possible effort to gain individual success, which is invariably measured in the amount of cash that results from it. north americans have this saying: "if you're so smart how come you're not rich?" that they use in situations when they feel being lectured. i think this attitude has a lot to do with the attitude derived from puritanism which (or the counter-reaction to which) is still omnipresent in north american consciousness. you wrote if a man bathes a baby instead of making money in the same time he might be considered a slacker. would you be willing to view yourself a slecker for writing lenghty comments on this article instead of making money? :)
when daniel defoe thought of publishing his novel entitled robinson crusoe his puritan presbyterian conscience gave him a really hard time because for puritans everything except work or bible reading was idleness and therefore harmful to the soul. writing fiction was perceived as doubly harmful because it involved lying ie. stating that-which-is-not (a phrase i borrowed from gulliver's travels). so defoe decided to have the book printed under his own name but he strove to make it as useful to real life shipwreck victims as possible. the point i am making is one has to check and double-check one's arguments before posting them if one does not wish to be very swiftly resputed.
@utisz2: akkor az egyéb megjelenő média szorította ki a könyveket a szórakoztatóiparból és ennek hatására esett a fizu...
@ANTICK: bibó istvánt pl. 1951-ben rakták könyvtárosi parkolópályára, hogy megalázzák.
@neoteny: "Az mindenki számára nyilvánvaló hogy egy könyvtáros nem végez "egyenlő munkát" egy bányásszal vagy olajipari munkással."
nem gondolom, hogy a munkakörök között ilyen jellegű összehasonlításokat lehetne tenni. olajipar van mondjuk 150 éve, könyvtárak és könyvtárosok meg 5000. volt nyugat-európának pár évszázada, amikor alig maradt könyvtár, meg könyvtáros, sőt, írástudó is elvétve akadt. azt úgy hítták, hogy sötét középkor és elképesztő életszínvonalbeli zuhanással járt (mert a komplex, kifinomult civilizáció fenntartásához sok írástudóra van szükség a napi tevékenységi szinteken is). akkor a könyvtárosoknak volt köszönhető, hogy egyáltalán valami fennmaradt nyugat-európában az antik kultúrákból. a köztisztasági dolgozók (szemetesek, csatornatisztítók) munkája is akkor igazán fontos, amikor sok ember él együtt viszonylag kis helyen. az őskorban még egyikre sem volt szükség. amikor kimerülnek a fosszilis energiahordozó-raktárak, elektromérnököknek fog állni a világ. kanada közismerten fejlett, jóléti állam, amely sokat ad magára és bár az európai jellegű kulturális öröksége alig több mint kétszáz éves és az őslakosok nem hagytak ránk könyvtárakat, megbecsüli a nyomtatott adatbázisok kezelőinek munkáját. lehet, hogy éppen azért, mert az európai típusú kultúra arrafelé még viszonylag új, ezért viszonylag elegáns dolognak tartják a könyvtárakat... erről nem tudok és nem is szeretnék spekulálni, de egy nő is simán megkeresheti egy olajipari munkás bérét, mondjuk prostitúcióval (igaz, hogy tudtommal még csak ontarióban legalizálták a bordélyházakat). az is van annyira veszélyes az egészségre meg olyan megterhelő a pszichére nézvést, mint az olajplatform. és a prostitúció zömében női foglalkozás.
@utisz2:

"men are successful risktakers while women are security-focussed and are not therefore implicitely not viewed successful individuals by the author of the essay."

Not at all. According to Baumeister, men are _required_ to be risktakers by human culture but only _some_ men (a small minority) who are _successful_ at it. The majority of men don't gain fame & fortune, yet bear the consequences of taking risks.

Women are successful in the sense that they avoid taking large risks; accordingly, they neither perish in numbers similar to men, nor reap the societal rewards which come with _successful_ risk taking.
@utisz2:

"nem gondolom, hogy a munkakörök között ilyen jellegű összehasonlításokat lehetne tenni"

Az "egyenlő munkáért egyenlő bér" elve szükségessé teszi a munkakörök "ilyen jellegű" összehasonlítását.
"ezt kizárólag egyéncentrikus és kimagaslóan versenyorientált karrier "
Ez ma Magyarországon mindenkire vonatkozik. Ez teszi ilyen élhetetlenné a társadalmat. Komoly vesszőparipám, ma nálunk a pszichopata tulajdonságok nagyban elősegítik a karriert. És ez egy öngerjesztő folyamat, amelynek egyre jobban látszanak a hatásai, pl. a férfi-nő viszonyban is, a családokban. Ez pedig olyan bomlasztó eleme a mai magyar társadalomnak amivel ilyen arányban más országokban nem találkoztam.
@neoteny: ancient human communities numbered about 150 individuals. in order to keep 150 large-bodied omnivores fed the group's males needed to periodically leave the forever migrating group to go on hunting sprees. females remained around the forever moving camp vicinity. if only men had taken risks (ie. if it had only been men who sailed across seas and passed dangerous lands) could you explain how on earth they might have populated the entire planet? going out and coming back to canmp, right; but then the whole group had to follow, women and children included. also, women took the greatest risk of their health and life in passing on life itself and that was a risk that came home to them wherever they were if they conceived. again i say that individual risk-taking is hugely overvalued over community-securing skills. much of what western society suffers from in terms of psychological disorders that may partially or completely render an individual improductive as far as moenymaking (social usefulness) is concerned is due to the appearance and rapid spread of group-selves. this costs modern western societies just about as much as competing individuals make and earn. no wonder china is taking the better of north america economically :)
@utisz2: Értem, vagyis nem. Bibónak megalázó volt a könyvtárazás, mert női munkának számított? Vagy az alacsony fizetés miatt? Esetleg a Bibót betették egy addigra nőinek számító pozícióba és hogy megalázzák, levitték a fizetését? Vagy azért volt Bibónak megalázó, mert többet érzett magában,mint pusztán könyveket rendszerezésénél és raktározásánál? Miért kell leragadni a könyvtáros melónál, mint a legjobb példájánál a női alul fizetettségnek?
A nők boldogtalanságának oka maga a feminizmus, a fals egyenlőség, a megvalósulás ígérete, amely éppoly hazug mint a modernek által a világra erőltetett többi szurrogátum.
A feministák követelései mára rendre megvalósultak, a modern nyugati nő és férfi jogi státusa azonos. A modern nő kiélheti vágyait, dolgozhat, gyermekét akár egyedül is felnevelheti.
De úgy látszik a feministáknak ez sem elég. Legszívesebben kiherélnének bennünket férfiakat, mert képtelenek beismerni, hogy gyengeségeik saját gyengeségeik.
@utisz2:

"going out and coming back to canmp, right; but then the whole group had to follow, women and children included."

Indeed; and surely some of the women (and children) perished, too. But not at the same rate as men; and even a few men can make a large group of women pregnant.

"women took the greatest risk of their health and life in passing on life itself"

How so? Pregnancy & childbirth isn't an illness or a disease or similar to predators or enemies.

"no wonder china is taking the better of north america economically"

By what measure? It is still the Chinese who emigrate to the West, including North-America (and the reverse movement is minuscule); and I have trouble recalling any discovery or invention made by the Chinese living in China in the last couple of centuries which made a major impact on science or industry.

Out of 11 Chinese Nobel laureates, 7 worked at an American and one at a UK institution when they received the prize (in Physics & Chemistry); the two who live in China received it in Peace and Literature.
"Nálunk a fentieken túl értékesnek számítanak az olyan, az egyenlőségnek még a látszatára sem adó triviális aktusok, mint a nőt ajtóban maga elé engedő vagy járműből kisegítő férfi, és leírónak tűnik az olyan kifejezés, mint „a gyengébbik nem.”"

Pedig ez a normális. A feminizmus emberellenes ideológia és nincs helye szalonképes emberek között.
@neoteny:

Egyenlő munkáért egyenlő bér van. Az ezzel ellentétes kimutatások statisztikai manipulációk.
"mi késztet embereket arra, hogy partnerük felett fizikai erőfölényüket gyakorolják, megleckéztessék"
A férfitermészetben benne van a dominancia és a határok keresése. Biológia és genetika. Ha a partner hagyja, akkor az - részben - az ő baja is. Mi tartja vissza attól hogy jó alaposan tökönrúgja az uraságot? Ahhoz nem kell ám se erősnek se ügyesnek lenni (pláne ha a csávó be van tintázva).

"és legitimizálja"
Nem legitimizálja. Törvények vannak ellene.

"ugyanazért az elvégzett munkáért"
Inkább ugyanazért a munkakörért/állásért.

"a rendszer szisztematikusan a társadalmi hierarchia alacsonyabb fokára juttatja őket"
A rencer. Hát persze. Mindig a rencer a hibás, a nők sosem.

"Ráadásul a Népességtudományi Kutatóintézet..."
Miért ráadásul? Ez nem ráadás, ez a következménye annak, hogy "a magyar nők foglalkoztatottsága...jóval alacsonyabb a férfiakénál"

"Sokak számára kézenfekvő magyarázat"
Érdekelne, hogy azok, akik szerint ez a magyarázat nem kézenfekvő, mégis miért nem az?

" jellemző magatartásuk pedig a követés, gyengédség és a kétségbeesés volt a gondolkodás helyett"
Talán azért, mert AZ IS! Sajnos túl sok olyan nővel találkoztam, akiknél a gondolkodás nem igazán volt divat. Szerencsére ellenpéldára is akadtam néha.

"aki emiatt megregulázhatja nőjét"
Nagyon-nagyon szeretnék EGY olyan tankönyvet látni, amelyik ezt természetesnek mutatja be. Hogy a múltban ez természetes VOLT, az pedig történelmi tény.

"az aktus fölött a pár környezete szemet huny"
Merthogy az a családra tartozik, ugyanúgy mint a valódi aktus, egészen addig, amíg az egyik fél azt nyilvánosságra nem hozza, akár a rendőrségen, akár a jutúbon.

"Ráadásul a családon belüli egyenlőség megteremtését a törvényhozás sem segíti."
Nem bizony! Váláskor szinte mindig a nőnek ítélik a gyereket!

"Az, hogy a honatyák a gyermekgondozási segélyt két évről ismét felemelték három évre, jellemzően a gyermeket vállaló nők munkaerőpiacról való három évre történő kiesését szolgálja"
Ó b+, ha kevesebb lenne akkor meg az lenne a baj hogy "nem támogatják eléggé a gyermeket vállaló nőket".

"nincsenek olyan ösztönző mechanizmusok beépítve a rendszerbe, amelyek a férfiakat arra késztetnék, hogy ne a hagyományos szerepeket tegyék e tekintetben is magukévá"
Hál'istennek. Növesszenek mellet is, ugye?

"és nem az anya tölti ki mindhárom évét otthon"
Így van! Mindkettőjük veszítse el a munkahelyét! Éljen az egyenlőség!

"negyvenéves munkaviszony után kizárólag a nők számára teszi lehetővé a nyugdíjba vonulást"
Ó b+ No. 2.

"Svédországban a törvény hatására jelentősen csökkenni kezdett a válások száma, a férfi-női kereseti rés 2011-re 8%-ra mérséklődött."
Mindez annak a jele, hogy az emancipuncik, miután zavartalanul a karrierjükre koncentrálhattak, nagyon is jól jött nekik egy lakásfenntartó biorobot, akitől inkább nem válnak el, hanem szeretőt/vibrátort tartanak mellé.

"A svéd tankönyvekben állatfigurákhoz társítanak különböző tulajdonságokat"
Kíváncsi vagyok, mikor jön majd egy sötétzöld állatvédő szervezet hisztizni emiatt...

"ahelyett, hogy a sztereotipizált nemi szerepeket biológiai adottságokhoz kapcsolnák"
Így van. A lényeg hogy mindenki ilyen szép egyforma legyen, mint ebben: http://www.youtube.com/watch?v=8IAzkTpqcNo‎

"Stockholm tudatosan reflektál az otthonokban jelentkező erőszakra"
Ennek semmi köze ahhoz hogy kinek mi van a lába között.

"csak az egyiket, jellemzően a férfit honorálja fizetéssel"
vs.
"a magyar nők foglalkoztatottsága...jóval alacsonyabb a férfiakénál"
Lehet hogy van valami összefüggés?

"a nőnek rendre a kiszolgáló és alávetett pozíció jut"
Vagyis az emancipuncik szerint a jövő megteremtése (=gyerekszülés és nevelés) valójában egy "kiszolgáló és alávetett pozíció".

"értékesnek számítanak az olyan, az egyenlőségnek még a látszatára sem adó triviális aktusok, mint a nőt ajtóban maga elé engedő vagy járműből kisegítő férfi"
Ó b+ No. 3.

"leírónak tűnik az olyan kifejezés, mint „a gyengébbik nem.”"
Talán azért, mert fizikailag AZ IS.

"A nőt irracionálisnak, érzelmesnek, míg a férfit racionális lénynek minősítő"
vs.
"a racionális, igazának erővel hangot adó férfi"
Már bocsi, de egy "racionális lény" az igazának nem erővel, hanem érvvel ad hangot. Persze egy ilyen csúsztatás tökéletesen egybevág egy "irracionális, érzelmes lény" "igazával".

"a törvényhozón elenyésző a nyomás, hogy jogszabályt alkosson"
A "törvényhozók" felesége miért nem aktivizálja magát otthon és kezdi el nyaggatni a férjurát? Talán azért, mert túlságosan el van foglalva azzal hogy a (férje pénzéből fizetett) kertészen/személyi edzőn/stb. tornázzon a (férje pénzéből vett) jakuzziban?

"elsődleges szerepük az otthon melegének megteremtése"
Igen, az, MERT JOBBAN ÉRTENEK HOZZÁ MINT A FÉRFIAK!!!!

"igazi nő mítosza, a gyenge, halkszavú és mindent eltűrő"
Ez a tipikus emancipunci világkép. Ez nem az igazi nő mítosza, ez a háztartási biorobot mítosza, aki mellé az ún. "igazi férfi" simán beújít egy(több) igazi-igazi nőt szeretőnek.
Az emancipunciknak azt kéne felfogni végre, hogy a férfi és a nő is biológiai lények, és mint olyan, alapvetően az energiaminimumra törekszenek, azaz minél kevesebb befektetett munkával minél nagyobb nyereségre tegyenek szert. Egy domináns egyed (a törzsfejlődés során úgy alakult, hogy az embereknél ez többnyire a férfi) inkább azt szereti ha otthon béke van és nyugalom, mert máshol meg folyamatosan konfliktusokba bonyolódik. Ehhez egy béketűrő, csendes, "háztartási biorobot" a legalkalmasabb otthonra. Egy kevésbé domináns egyed (a törzsfejlődés során úgy alakult, hogy az embereknél ez többnyire a nő) inkább azt szereti ha biztonságban érzi magát, pl. úgy, hogy egy domináns egyedhez csatlakozik, aki majd megvédi más(ok)tól. Ehhez pedig egy kifejezetten domináns egyed a legalkalmasabb, aki viszont óhatatlanul felette is dominálni fog.

A családon belüli erőszak ellen arra kell nevelni MINDENKIT, hogy ne hagyja magát megfélemlíteni, és mást se akarjon megfélemlíteni, se szóval, se tettel. Hogy meg tudja magát védeni ha szükséges. Hogy álljon ki a maga igazáért, de ne erővel, hanem érvvel. És ha valaki erővel lép fel, akkor ne féljenek szükség esetén akár szintén erővel válaszolni. Az emancipuncik nem ezt akarják: nem egyenjogúságot akarnak, hanem nőuralmat (aztán hisztiznek hogy "hová tűntek az igazi férfiak"). Pluszjogokat akarnak, cserébe viszont egy gramm már megszerzett jogukról se mondanának le. És miért is tennék: a mai világban nem igazság hanem jogászság van, és ott az tud jobban érvényesülni aki jobban szövegel. Márpedig szájtépésben és hisztiben a nők mindig is jobbak voltak.
A nö nő, a férfi férfi.Nem véletlen a különbség.Életellenes szekták, a torz liberális felfogás kinövései akarják egybemosni a kettöt.Nézzük meg a döngö léptü szingliket,nemüket meghazudtolo bájolgo emofiukat,kész a kórkép.

Egy társadalomban a dekdencia mindig annak hanyatló korszakában következik be,igy most is.

Az elkövetkezö ,tektonikus erejü változások tisztito tüzként fogják számos más dekedenciával együtt elsöpörni az egész lázálmot mely kiforgatni kivánja a nemi szerepeket.

Szerencsére népünk föleg a megfertözödött skandinávokkal ellentétben, viszonylg jól átvészelte ezt a korszakot,föleg vidéken egészséges a közsszellem,noha a pusztitás nyomai itt is felefedezhetöek.

A férfi mint családfenntarto jogainak visszaállitása, a hgyományos szerepek ujratanulása egyben létkérdés is,hiszen a kutásás,az élelem megszerzése,a szállás biztositása,és föleg a védelem a puszta fennmaradásért a nem is távoli jövö mindennapi ténykedésének számit-vajon mit csinálak majd a a maneggeri képzettségükkel büszkélkedő, fözni nem tudo hisztis szinglik,a kütyüjüket csontsovány ujjacskáikkal babráló kis himnemü nyunyók?
@népoldali: "föleg vidéken egészséges a közsszellem" - ironikus ezt írni, amikor pont egy ilyen vidéki sztorin pörög a cikk (nem, nem akarok általánosítani, h minden vidéki nőverő).

Népoldali, neked nő nemű főnököd van, vagy miért frusztrál ennyire, hogy vannak olyan "egyedek", akik nem szorulnak a te segítségedre, nincsenek neked kiszolgáltatva, hogy ebben a romlott világban meg lehet élni szellemi tevékenységből és nem csak erőből?