Nem tudjuk, hogy miért kell, hogy ki és mikor dönt róla, mennyibe kerül és ki fogja kifizetni. Megannyi tisztázatlan kérdés, amelynek részletei a kormányzat és a nukleáris ipar szerint nem tartoznak a nyilvánosságra. Korrupciós potenciál, kilincsbe vezetett áram és egyéb érdekességek az Energiaklub által szervezett, Paksi bővítés - Kényszerek és kockázatok című konferencián elhangzottakból.

Az atomenergia általános biztonsági, egészségügyi és környezeti kockázatai mellett legalább ennyire jelentősek azok a gazdasági-pénzügyi kockázatok, melyeket a kormányoknak mérlegelniük kell(ene) egy atomerőmű építése előtt. A döntés 50-60 évre határozza meg egy ország mozgásterét, mégis, politikusaink érdeklődése érdekes módon csak a monstrum megépítéséig terjed.

Sokba fog kerülni

Szakértői becslések és a Roszatom szerint legalább 3000 milliárd forintba kerülne a várhatóan két, összesen 2200-2400 MW kapacitású atomerőművi blokk felépítése Magyarországon. Ez kb. hétszerese a világ legmagasabb emberalkotta épülete, a 830 méteres dubai felhőkarcoló költségének, emellett megegyezik a magyar GDP 10%-ával, a költségvetés 20%-ával, és a teljes volt magán-nyugdíjpénztári vagyonnal. Rengeteg pénzről van tehát szó, ami a tapasztalatok szerint (finn Olkiluoto 3, francia Flammanville 3) az építkezések előrehaladtával, és a rendszerint előforduló csúszások (3-7 év) hatására a tervezetthez képest több mint kétszeresére szokott nőni. A beruházás költségét további százmilliárdokkal növelik a villamosenergia-rendszer fejlesztésének költségei, és – pénzügyi konstrukciótól függően – a kamatok.

Merthogy nem valószínű, hogy a magyar költségvetés ki tudna köhögni ennyi pénzt, a bankok pedig manapság ódzkodnak atomerőművi projektek finanszírozásától. Deák András, a Magyar Külügyi Intézet szakértője szerint valószínűbb, hogy nálunk is ún. szállítói hitelből épülhetnének meg a reaktorok. Erre máshol is van példa: Vietnamban a beruházás 85%-át finanszírozza meg Oroszország a saját költségvetéséből, amit - nyilván kamatokkal együtt - bizonyos idő múlva Vietnamnak természetesen vissza kell fizetnie. Hogy mi mennyi hitelt kapnánk és milyen költséggel, azt természetesen nem lehet tudni, mindenesetre Deák András szerint az oroszok vannak annyira tapasztaltak, hogy a pénzügyi kockázatokat áthárítsák.

A produktum sem lenne olcsó

A Paksi Atomerőmű most azért tudja viszonylag alacsony áron adni az áramot (~ 11,5 Ft/kWh), mert még a szocializmusban, állami pénzen épült, vagyis a beruházás gazdaságossága nem volt szempont a megépítéskor. Amennyiben azonban ez szempont, máris nem ennyibe kerülne 1 kWh atomerőműben termelt áram. Az Egyesült Királyságban tervezett Hinkley Point C atomreaktor esetében például a beruházó EDF a kezdeti optimizmus után most már úgy kalkulál, hogy 118 €/MWh (35 Ft/kWh) áramár alatt nem éri meg felépíteni az erőművet, és garantált átvételi ár (76-82 €/MWh) bevezetését kéri a kormánytól. Ez több szempontból is problémás: egyrészt az EU-ban tilos az energiaárak állami támogatása; jelenleg egyedül a megújuló energiaforrások esetén engedélyezett, klímavédelmi okokból. Másrészt a kért ár jóval magasabb az áram nagykereskedelmi áránál, ami jelenleg átlagosan 40 €/MWh (12 Ft/kWh) körül alakul. A különbözetet természetesen ott is, itt is a fogyasztóknak kellene kifizetniük.

Hanyatló iparág

Ahogy Martin Bursík volt cseh környezetvédelmi miniszter rámutatott, a beruházás finanszírozási nehézségei és a kedvezőtlen megtérülés miatt atomerőművek jellemzően nem épülnek magántőkéből. A vállalatok - furcsamód - inkább másba, pl. megújuló energiatechnológiákba fektetik a pénzüket: az Európai Unióban az elmúlt 10 évben a legnagyobb kapacitások nap- és szélenergia területén épültek. Míg 2012-ben 16,75 GW napelem-kapacitás épült meg, nukleáris kapacitásnövekedés egyáltalán nem volt, sőt: 1,2 GW-ot leépítettek. Nukleáris reneszánszról tehát szó sincs, fúziós és tórium-erőművek pedig csak papíron és technokraták hagymázas álmaiban léteznek.

Orosz rulett

Deák András szerint kérdés, hogy lenne-e valódi tendereztetés Paks bővítése kapcsán. Az a tény, hogy a Roszatom már sajtótájékoztatót tartott Budapesten, azt sejteti, hogy valójában a kormány Oroszországra számít a paksi blokkok megépítésében. Ha csak egyetlen jelölt lenne, az értelemszerűen erősen rontaná Magyarország amúgy sem túl erős alkupozícióját. Kérdéses az is, hogy ebben a helyzetben mennyire lennénk fegyelmezett tárgyalók, magyarul létezhetne-e olyan pont, ahol - megkockáztatva egy politikai blamázst is - a magyar fél felállna a tárgyalóasztaltól, ha az ország hosszú távú érdeke ezt kívánná. Vagyis „el tudnánk-e engedni a kilincset, ha áram van benne”? Deák András arra is felhívta a figyelmet, hogy az atomerőmű, a gázszerződések és a Déli Áramlat kérdésének egy csomagban történő kezelése szakmai szintről egyre feljebb, a politika színterére tolja a kérdést, ami nem nekünk kedvez. Állítása szerint léteznek olyan országok, amelyek képesek alsóbb, szakértői szinteken tárgyalni, és nem ragaszkodnak feltétlenül Putyinhoz.

Kényszer nincs, kockázatok vannak

Kell-e nekünk egyáltalán még két blokknyi áram? Az Energiaklub szakértője, Perger András által készített ábra azt mutatja, hogy nem: a jelenlegi és a jövőbeli reaktorok együttes termelése (piros vonal) ugyanis az év csaknem minden napján magasabb lenne, mint az ország jelenlegi éjszakai áramigénye - ez azt jelenti, hogy jelentős mennyiségű áramot kellene exportálnunk, hiszen az atomerőművet nem lehet szabályozni: mindig teljes erővel dübörög. Mivel semmi nem utal arra, hogy a következő években áramfogyasztásunk a maihoz képest drasztikusan megnő majd, felmerül a kérdés, hogy érdemes-e egy kimerülő, importból származó energiaforrásra (urán) alapozott, drága és kockázatos erőművet megépíteni azért, hogy utána a drágán megtermelt áramot megpróbáljuk valahova exportálni?

A „valódi” kérdés persze nem ez. Csehország Európa legnagyobb áramexportőre, ennek ellenére a cseh kormány is atomerőművet akar építeni, s még a választások előtt le is akarja zárni a tendert. De vajon miért kell ennyire siettetni a döntést? Martin Bursík szerint a hasonló projektek korrupciós potenciálja igen nagy, az elköltött állami pénzekből nem ritkán politikai kampányokat finanszíroznak. Ez tehát gyakorlatilag az egyetlen tényező, ami a cseh és a magyar kormányt pont most, pont egy atomerőmű építésére kényszerítheti. Egyéb ésszerű indok erre jelen pillanatban nincsen.