Már megint egy ARC plakátkiállítás

2013.06.17. 07:00 Döry L.

Fröccsöntött műanyag Bibó István

... Marakodunk, szorongunk, vádaskodunk, panaszkodunk. Van rá okunk. Vagy nincs. Tele vagyunk sérelmekkel, sérülésekkel, sebekkel. Kaptuk őket. Vagy mi okoztuk. Szavakkal, eszmékkel, tettekkel. Nem tudunk tőlük szabadulni. Ellenségeink vannak, akiknek mi lettünk ellenségei. Egymást tettük ellenséggé. Miért is? Mi fáj? Nem értjük, hogy miért nem értenek minket. Mi sem értjük őket. Kiket? Hiszen ők is mi vagyunk - magyarok. Mi csináltuk ezt, mi mind. Mi történt velünk? ...

arc.jpg

Miről szólnak a fenti sorok? Ez a szöveg volna az idei ARC plakátpályázat meghívója. Az évek során az ARC alkotói alkalmanként szellemesen irányították rá a figyelmet tabukra, miközben más alkalommal a kiszámíthatóság érdektelenségébe fulladtak az alkotások: az egyfajta plakátművészet egyfajta vicceinek és egyfajta témaérzékenységének monotóniájával. Ám ha őszinték vagyunk magunkkal, egy-két jó geggel mindig lehetett találkozni.

Akkor hát most mi bántja az ember fülét ebben a meghívóban?

Az értelmiségi póz

A nemzet dolgait meghányó-vető liberális hamis Bibóskodása. Aztán a „mi vagyunk itt minden” pátosza: a zsidó és a Szálasi, a tótmagyar és a csángóromán, a gyilkos és az áldozat (ugyanez pop rap-ben) meghamisított józsefattiláskodása. A magyarság modoros magunkhoz ölelése.

A hamis tudat, hogy ezzel a szómágiával már föl is szabadítottuk magunkat, jellemzően olyan értelmiségiek önbecsapása, akiknek a bölcsészkar harmadévén túl becsukódik a könyv. De ezt a hamis hangjegyekkel leírt muzsikát az ARC-os fogalmazó asszisztensnek még sikerült egy ugyancsak hamis trombitahegedűvel előadva élvezhetetlenül behízelgővé is tenni. És tényleg, ki vagyunk ez a „Mi”? Hiszen itt nincs más, csak az értelmiségi, aki jobban tudja, főleg a népnél! És majd ő, és majd szükségképpen felülről…

A magyar fájdalom

Különlegesen borzongató érzés, amikor ez az értelmiségi hang - amely a hülye magyarral ellentétben (vö.: mucsázás) ugye átlátja itt a kölcsönös sérelmek rendszerét - mégis valami általa magyar sajátosságként elítélt borúlátással, mazochisztikus sérelem-mantrázással belelovalja magát a kötelezően rossz közérzet állapotába.

Itten rossz a közérzet, eztet tessék meg-plakátművészni! – szólít föl a szöveg. Dehát kedves kreatív, aki ezt megfogalmaztad, terápiának a „Mi fáj, miért fáj” hipochondriája kiszámíthatóan alkalmatlan! A szöveg a magyar értelmiségi nyavalygás és a népidegen érzelmek reklámszöveg-hangulatú remixe. Külön vicces, hogy miközben a „kreatív” osztályt szólítja meg, maga a megfogalmazás szemérmetlenül fölvállalja a blőd unalmasságot.

A kreativitás megdicsőülése


Gondolkodj, alkoss szabadon!
Legyél bátor és kritikus!
Pályázz! Legyél kiállító!

Ezekkel a felszólító mondatokkal búcsúzik tőlünk a pályázati kiírás. Nem is tudom, miért van olyan érzésem, mint amikor a rendszerváltás környékén egy magyar butik, amely történetesen farmereket is forgalmaz, csillagos-sávos, ám néhol rozsdapöttyös cégéren hirdeti, hogy „american”. Ilyet látva gyermekkoromban mindig elpirultam a görcsös másnak látszani akarástól, a mitológia gyermeteg elsajátításától. Ilyen hatásúak az „Alkoss szabadon” és a „bátor és kritikus” ügyetlenül eltanult csatakiáltásai. Szabadság, alkotókedv és kreativitás szlogenjeivel ezen a szinten vállalati tréningeken terrorizálják a teljesen elidegenedett és kreativitásától totálisan megfosztott munkaerőt.

Másfelől semmi egyébre nem jó a „kreativitás” ilyen élű kiemelése, mint a hatásvadász, „polgárpukkasztó”-nak szánt alkotások megjósolható túltengésére való fölhívásként. Ezek - mivel nincs igazából polgár, aki pukkadna - a teljes hatástalanságra kárhoztatva egyre lejjebb versenyeznek egymással abban a felszínességben, hogy ki tud még „provokatívabb” (újabb szó, ami az ellenkezőjét jelenti) lenni.

A kreativitás ön-megdicsőítése egyébként mindig összekötődik a burzsoává váló művészek és „kreatívok” pozíciójának igazolásával.

Talán idetartozó dolog megemlíteni, hogy a Richard Florida által feltalált  - és a pályázattal megszólított - „kreatív osztályra” a „hipszter gazdaság”, és a „kreatív város” egyenlőtlenséget növelő és a szegényeket elüldöző elméletei és gyakorlati várospolitikái (dzsentrifikáció) épülnek.

Pedig „kreativitás” és khmm művészet  - egy másik szótárat használva – egész természetes módon a forradalom szövetségesei is lehetnének. Na nem baj, talán majd egy másik alkalommal.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr255345963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagyon tetszik a cikk (nagyon profi írás) - érdekes viszont h nem értek egyet vele csak kb.66%-ban ...

a facebook-ról érkezés révén sikerült az olvasás legvégére hagynom az ARC-oos kiírást
és amikor végigolvastam az eszméletlen élvezetes szöveget, a legnagyobb meglepetésemre azt tapsztaltam, hogy a kiírás ...
tök jó ...
.)

most elolvastam +1x, még jobban tetszik ...
na ez most akkor hogy ?:)))

a rendszerváltós költői kép zseniális !! :))) (is)
azt hiszem, itt lehet a kulcs ...

mert lehet látni úgy is, hogy az ARC-osok most bedobják, hogy tessék, lehet rendszerváltani, lehet gyurcsányt is ábrázolni, orbánt is, sőt, bajnat is - miért ne?

hadd szóljon !

és lehet úgy is, mintha csak valami imitációra hívna fel a felhívás ...
arra, hogy csinéáljunk nagy mixet, amit majd úgy interpretálunk, hogy a szólás sokszínűsége, lesz benne 56-os tank, 48-as ágyú, és ettől tök szuper módon megtisztulunk, katarzis ...

láttunk már imitációs poszter kiállítást, gyurcsányék csinálták október 23-án 2006-ban ...
ezer kép, nulla tartalom, teljes jelentésvesztés ...

::::::::::::::::::
nekem meggyőződésem, hogy ennél jobb felhívást aligha lehetett volna kiírni ...
és azért, mert mind a "szolidaritás", mind a "rendszer" szavak el vannak koptatva, illetve korrumpálva vannak ...

de játsszunk el a gondolattal, próbáljatok meg írni egy jobb kiírást ...
ugyanerre, vagy bármire ...

oké, most persze lett egy második gondolatom, met lehet h egy kommersz nemzeti sérelmi kiállítás lesz?
nem, akkor sem rossz, hiszen beszéünk róla, és képkben - plusz tényleg megkérdik, hogy "mi történik?"

nekem ez bejön, számomra ez inspiráló ..
illetve szimpatikus, mert úgy érzem, ez pozitívan inspirál és generál tematikus diskurzust ...

de majd meglátjuk ...

BTW:
és ezúton szeretnélek megkérni benneteket, hogy gondokodjatok el egy poszter terven :)))
süti beállítások módosítása