Kétfarkú Kutya Párt, Együtt 2014, Negyedik Köztársaság - mi a közös a három formációban? A programjaik biztosan nem: míg a kétfarkúak továbbra is az ingyen sör és az örök élet mellett teszik le voksukat, addig együttéké még csak töredékekben létezik, de valamiféle EU-fil neoliberális restitúció várható tőlük leginkább, a 4K! pedig a patrióta újbal mellett áll ki. Az viszont közös, hogy valamennyien a Fidesz ellenzékeként lépnek fel, ki humorosan, ki kínosan, kinek-kinek ízlése szerint - és az is, hogy az elméletileg független magyar bíróság mindháromnak elutasította a pártbejegyzési kérelmét.

Bajnaiék esetén sima partizánakcióról volt szó, a nevükkel korábban valakik már bead(at)tak nyilvántartási kérelmet, az új nevet már el is fogadták - de annyira azért ne örüljenek még a hívek, a kérelmet csak első fokon fogadták még el, és még akkor is érhetik őket meglepetések, amennyiben egy az egyben lemásolják a Fidesz alapszabályát, elvégre a 4K!-t elutasító legújabb bírósági végzésben az egyik kifogásolt pont (a tagsági jogviszony megszűnéséről szóló) szó szerint ugyanaz, mint ahogy a Fidesz szabályozza a kérdést. A 4K! több mint egy éve húzódó, szövevényes bejegyeztetési ügyét elnézve még rengeteg mód van arra, hogy elhúzódjon a hivatalossá válás: bírócserék, ügyészi fellebbezés, hiánypótláskérések, alakuló kongresszus többszöri ismételtetése van az eszközök listáján, amivel obstruálható ma Magyarországon az emberek demokratikus politikai akarat nyilvánításához való alapvető joga.

A kettős mércére még jellemzőbb, hogy az sem zavarja a független igazságszolgáltatást, ha a Fidesz nem működik a saját maga alkotta törvények szerint: máig nem tudunk arról, hogy mi lett a 4K! beadványával, amelyben az ügyészségen törvényességi eljárást kezdeményezett a Fidesz ellen, mert azok nem tartották meg az éves kongresszusukat, amire pedig az új törvény kötelezi őket (is).

A 4K! tegnap bejelentette, hogy nem adja fel a kortárs demokratikus jogrendszerrel való dzsungelharcát - az ő válaszuk egyébként kézenfekvő arra, hogy miért csinálja az új formációkkal ezt a huzavonát a bíróság: szerintük a Fidesz meg akarja akadályozni, hogy új pártok is induljanak a választásokon, és csak az MSZP-vel (és az LMP-vel) akarnak kiállni a politika úgynevezett baloldaláról. Lehetséges volna, hogy visszatértek azok az idők, amikor a pártból leszólnak az illetékes elvtársnak a bíróságra, hogy hogyan is kéne rendelkezni? Lehetséges volna, hogy a háttérben már rég nincsenek elválasztva a hatalmi ágak?

Persze, hogy lehetséges. Az ilyen folyamatok azonban általában ennél sokkal finomabban, lépésről lépésre zajlanak le:a médiatörvény sem azt hozta magával, hogy minden médium elkezdte a kormányt imádni, inkább az apró ki-nem-mondások, a disclaimerek megjelenése, az öncenzúra jelei sokasodnak. A média képviselői sokszor nem merik leírni egészen precízen, keményen vagy csak a szájuk íze szerint azt, amit gondolnak vagy látnak, finomítanak rajta, nehogy büntetést kapjon a médiumuk (gondoljunk csak a TBG-Plankó-féle Indexes parlamenti tudósítás-videókra Parlamentből kirúgás előtt és után - az már külön vicc, hogy a Farkasházy-féle kriptobaloldalon magától megindult egy sokkal direktebb cenzúrázási folyamat). Valami ilyesmi történhet mostanában a bíróságokon is.

Amikor a fortélyos félelem elkezd igazgatni, a döntéshozók egyre kevesebb döntést mernek hozni - nem feltétlenül azért, mert direkt leszóltak nekik, sőt, épp ellenkezőleg: nem szóltak le nekik, ezért nem tudják a direktívát. Nem érkezik telefon, ezért nem tudják, hogy mit szabad és mit nem, a párt mire néz majd jó szemmel és mire nem - és a kétharmad birtokában levő törvényhozói hatalom bárkinek könnyedén a nyakát veheti egy jól irányzott rendelet-, törvény-, vagy éppen alkotmánymódosítással. Elképzelem a bíróságon ülő ifjú vagy középkorú bírót (az öregeket ugye kirúgták), ahogy sápadtan ül az MKKP vagy a 4K! kérelme felett: ha átengedi, abból lehet baja, ha nem, akkor abból. Ezért inkább nem hoz döntést: folyamatosan csúsztatja az ügyet, a törvényileg megszabott utolsó napon válaszol, hiánypótlást kér, újraalapíttat, hátha egyszer ezek a vicceskedvű vagy éppen forradalmárlelkületű arcok végre megunják, azt hazamennek, dolgoznak tovább valami jó kis polgári állásban, s hagyják a NER-t arra, akit illet.

Ha így van, az talán sokkal rosszabb is, mint a nyílt utasítgatás, mert ugyanolyan hatású, mint a trafikmutyi: az egymás iránti bizalmat romboló, háttérben uralkodó félelem világa sokkal pusztítóbb egy társadalom számára, mint a tényleges diktatúra, ami ellen lázadni lehet. Nemrégi olvasmányélményem Sinkó Ervin Egy regény regénye című műve, amelyben 1935 és 1937 közötti moszkvai élményeiről ad számot. A regény egyik nagyjelenete, amikor a sztálini Szovjetunió nagyhatalmú könyvkiadóvállalat-igazgatója nem bír dűlőre jutni Sinkó regényével kapcsolatban, hogy azt megjelentetheti-e, vagy sem, s mikor a szerző sokadszor keresi meg személyesen, hogy adjon neki választ, letagadtatja magát a titkárnőjével, ám mikor Sinkó mégis belép az irodájába, egyszerűen elbújik az íróasztala alatt. Adja az ég, hogy a Fidesz-éra kedves bíró elvtársainak ne kelljen ilyen kellemetlen szituációkba keveredniük, mikor valamelyik alakuló párt érdeklődő képviselője kopogtat náluk!