Homoki Lili írása

A trafikbiznisz minden aspektusát körüljárta már az írott és online média, „trafikmutyi” és korrupció, híradás a hiányos készletekről, kismamák és gyerekek, akiket nem engednek be üdítőt venni és megbundázott pályázatok- úgy tűnik, már mindenről esett szó, de az utca mindig képes új arcát mutatni még egy egészen elcsépelt témának is.

Harmadmagammal sétáltam a Práter utcán egyik este, mikor egy zaklatott, vibráló tekintetű harmincas férfi jött velünk szembe, majd zavarodottan megszólított minket:

- Hol van itt egy nemzetközi bolt, nem tudjátok?! - nem tudtuk, mire gondol, visszakérdeztem, hogy pénzváltót keres-e, de ettől nagyon ideges lett.

-Na, tudjátok, a cigis bolt, hogy is hívják, na, megvan! Hol van a legközelebbi nemzetközi dohánybolt?!

- Na, arra én is kíváncsi lennék, hogy hol van egy nemzetközi dohánybolt, de örülök, hogy a kereslet legalább megvan.- Nem értékelte az iróniát új barátunk, tikkelő szemek, kattogás, fejforgatás, egészen ijesztő látvány volt. A nikotinéhséget ilyen karikírozottan megjeleníteni még egy prevenciós film rendezője sem merte volna, elsőre úgy tűnt, egy kis speed dolgozik a srácban, de aztán arra jutottunk, hogy tényleg ennyire ki volt éhezve egy szál cigire.

Az egész annyira megdöbbentett, hogy nem is próbáltam további humorforrásként tekinteni a nyomorára, inkább elküldtük a körút irányába. Ahogy tovább sétáltunk, 15 méter megtétele után egy hőn áhított nemzeti trafikba botlottunk, amin érthetetlen módon zilált lelkű emberünk tekintete minden bizonnyal gyors iramban átsiklott. Egyik jóindulatú barátomat bántani kezdte, hogy elküldtük szerencsétlent az ellenkező irányba, arrafelé nincs egy trafik sem, onnan jöttünk, láttuk volna.

Értetlenül álltunk, hogy lehet, hogy nem vette észre ezt itt? Ne menjünk utána és szóljunk neki, hogy forduljon vissza? Aztán meggondoltam magam.

- Ugyan, hagyd csak, kiböki az ember szemét a logó, a felirat meg a 18-as karika. Ez egy meg nem értett ember. Egy filozófus. Nem figyeltünk rá eléggé, nyelvbotlásnak hittük, pedig világosan azt mondta, hogy egy NEMZETKÖZI dohányboltot keres, akkor ez, itt, nem lehet jó neki. Az ország határain belül úgysem jár sikerrel, csak bolyong, bolyong, kétségbeesetten, reménytelenül, teljes tudatában sikertelenségre ítélt küldetésének.  Egész meghatódtam. Vannak még hamisítatlan, egész életüket alkotássá gyúró művészek. Én értékelem a performanszát.

Talán a későbbiekben a közös piacra hivatkozva EU-s (nemzetközi) dohányboltokat is lehet majd nyitni az ország területén és akkor Estragon barátunk is békére lel.