„Kívánunk nektek sok szabadságot, mi rendben vagyunk.”

kiáltotta a mikrofonba némi éllel a quimbys Kiss Tibi a Tranzit Fesztivál közönségének. Ebben a mondatban tökéletesen összefoglalódott mindaz, ami hiányérzetem volt a három napos kőszegi tartózkodásom alatt. Fesztivál a határon mondja a szlogen, és tény, hogy semmilyen szempontból nem lépett át semmilyen határt az esemény. Szívesen írnám azt, hogy fiatalos polgári hangulatban lebegett a feszt, de viszonyítás kérdése, hogy kinek mi a polgári. A magam részéről sokkal inkább fogalmaznék úgy, hogy ifjúfideszesek által elképzelt polgárias hangulat határozta meg Kőszeget néhány napig.

Az ingre elölről lazán masnira kötött pulcsi hangulata visszaadhatatlan. Nos, az itt volt dögivel. A menőbbek csak az egyik vállukon dobták át, és sréhen, féloldalasan kötötték meg mellkasuk előtt kvázi lázadó módon, ám kb itt ki is fújt az innovatív forradalmi hevület a külcsínyt tekintve. Ideológiai szempontból sajnos még ennyire sem volt heterogén a közönség.

Legalábbis azokkal a fesztlátogatókkal, akikkel beszélgetésbe elegyedtem, egyértelműen átjött a mély és megingathatatlan hit a Fideszben. Ami egyáltalán nem baj, sőt, egy politikai irányzat összejövetelén így is kell lennie, ám döbbenetes volt megtapasztalni, hogy az elkötelezettségnek nagyrészt törzsi okai és hátterei vannak, átgondolt és valós meggyőződés zéró. Például minden releváns érv ellenére, a rezsicsökkentés egyértelmű és 100 százalékos támogatása dermesztően hatott. Viszont kétségtelen tény, hogy nagyon udvarias és kedves volt mindenki mindenkivel. Csak zárójelben (ahogy az így volt Kapolcson és Ozorán is, valamiért a Tranziton mégsem volt nagyfokú rendőri jelenlét, mint az előbb említett két másik szintén nagyon békés fesztiválon - fura)

A szenteltvizet és a marihuánát

A Tranzit egyértelmű erőssége, hogy teret ad a társadalmi párbeszédnek. Talán sehol az országban nincs esély arra, hogy valós viták legyenek pártok erős emberei között. Nyilván lenne lehetősége erre a közszolgálati tévének, ha nem aljasodtak volna le egy kitartott ribanc szintjére, a Tranzit igyekszik betölteni az űrt a maga részéről. Mégpedig jól. Kiváló politikusi konstellációk, minőségi moderáció, jó témafelvetések. Kifejezetten üdítő volt például a Rogán-Schiffer összecsapás, ahol nagyjából kiderült, hogy melyikük rendelkezik államférfiúi tulajdonságokkal és ki egy szoláriumozott karrierista. A kontraszt annyira éles volt, hogy a végén Schiffer kapta a vastapsot, mikor rázúdította a számonkérő érveket Rogánra, aki csak annyit tudott kinyögni, hogy rezsicsökkentés.

Csakhogy némileg rávilágítsunk a különbségre:
Schiffer: „A kormányzati propaganda hadjárat árnyékában sikerült egy olyan neoliberális gazdasági programot végrehajtani, ami Bokros Lajosnak is dicsőségére vált volna.”
Rogán: „ Az LMP már az Auditól és a Mercedestől is szeretne függetlenné válni, de mi ebben nem fogjuk őket követni.”

Kétségünk sincs azzal kapcsolatban, hogy Rogán nem fog rugalmasan elszakadni az említett autómárkáktól.

Most múlik pontosan

A zenei felhozatal több mint fura volt. Sokkal inkább várta az ember, hogy innovatívabb, átgondoltabb és üzenetjellegűbb legyen. Ehelyett a közönség kapott egy mainstream pakkot, Csíkkal, Quimbyvel és Magna Cum Laudé-vel. Kétségtelen, hogy közülük a Quimby adott igazán zseniális koncertet. Egyfelől kicsit széttrollkodták a feszt hangulatát a tökösségükkel, másrészt a szinte tökéletes produkció varázslatos fless volt. A Csík fáradtnak tűnt, a Magna meg rejtélynek, hogy ki a fene pörög ezekre. Nagyon jó volt a népzenei karaoke és a táncház péntek este. Igazi volt, közös énekléssel. Nagyjából ez lett volna az az irány, amit látatlanban vártunk volna a Tranzittól. Sajnos, ez a valódiság csupán néhány órára tört be Kőszegre, a maradék időt kitöltötte a bármely egyéb fesztiválra is egyre inkább jellemző plázásított egyenfeszt hangulat.

Míg hánysz én tartom a fejed

Összességében elmondható, hogy érdemes volt beleszimatolni ennek a szubkultúrának az ünnepébe. Hasznos tapasztalat volt, és információkat tudtunk meg, hogy mi várhat az országra, ha hagyjuk, hogy a Fidesz-közeli fiatalság határozza meg a jövőt. Első blikkre azt mondanám, hogy ezt semmiképpen se hagyjuk! Túl unalmas, túl semmilyen, túl szervilis, túl egyen. Helye van a magyar közéletben, tud hozzáadott értékeket is teremteni, de nagy dózisban igen veszélyes. Mondom ezt abból az álláspontból, hogy minden bizonnyal egy MSZP közeli fesztivált ennél durvább szavakkal jellemeztem volna. Szekértáborok SUCKS! – lehetne összefoglalni röviden a lényeget!