Sortilegus írása

„Büszke vagyok rá, hogy vállalkozásommal három másik családnak is megélhetést biztosíthatok.”

Büszke vagyok rá, hogy nem voltam olyan bolond, mint sokan mások, akik saját erejükből, saját pénzükből, saját kockázatukra fejlesztették vállalkozásukat.

Büszke vagyok rá, hogy én mindezt közpénzekből tettem.

Büszke vagyok rá, hogy nem a vevőim elégedettségének, hanem a pályázatíróm ügyességének köszönhetem vállalkozásom fejlődését.

Büszke vagyok rá, hogy nem termékeim, szolgáltatásaim kiváló minőségének köszönhetem vállalkozásom eredményességét, hanem olyan állami hivatalnokoknak, akik soha nem is láttak engem, soha nem vették igénybe termékeimet, szolgáltatásaimat.

Büszke vagyok rá, hogy tisztességtelen előnyre tettem szert azokkal szemben, akik a tiszta piaci versenyben jobbak lennének, mint én, de nem tudtak állami támogatásra szert tenni.

Büszke vagyok rá, hogy megnehezítettem versenytársaim helyzetét, esetenként pedig akár csődbe is vittem őket, hiszen az államilag támogatott vállalkozásommal szemben gyakorlatilag reménytelen helyzetbe kerültek.

Büszke vagyok rá, hogy sikerült lenyúlnom az adófizetők pénzét, így kevesebb forrás jut az oktatásra, egészségügyre és más közfeladatokra.

Büszke vagyok rá, hogy bebizonyítottam: a gyakorlatban nem sokat érnek a hangzatos hivatalos szólamok a tisztességes piaci versenyről.

Büszke vagyok rá, hogy erősítem azt az immár általánossá vált vállalkozói magatartást (tisztelet a nagyon kevés kivételnek), amely kritikátlanul elfogad minden kormányzati intézkedést - a vállalkozók kisebbik része azért lapít, mert már részesült állami támogatásban, a nagyobbik része pedig azért, mert reménykedik, hogy majd neki is jut a koncból.

Büszke vagyok magamra és az Új Széchenyi Tervre.