Köztes-Európa Közép-Kelet-Európa kulturális alapokat követő kijelölése. Ütközőzóna Nyugat és Kelet között, egy állandó harcmező, amit a német, orosz és török birodalmi törekvések időről időre átrendeztek vagy éppen bekebeleztek. Köztes-Európa országait a közös sors tartja össze: folyamatos államhatár változások, etnikai keveredés, a függetlenségért folytatott örök harc, és a kisebbségi lét állandó tapasztalata.

Arról, hogy hol is van Köztes-Európa, rengeteg vita folyik: valahol a Nyugat és Kelet között, a nyugatias, és keleties kulturális elemek közös hatásterében. Nyugaton a német nyelvterületet, keleten az orosz/keleti szláv tömböt, vagy az ortodox vallás elterjedését szokták határának tekinteni. A legszigorúbb lehatárolás szerint a balti államok tartoznak ide, valamint Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia és Horvátország, valamint Erdély és Ukrajna nyugati fele. De a megengedőbbek beleveszik Finnországot és a teljes Balkánt, Görögországgal, Románia egészével.

Köztes-Európában az etnikai keveredés miatt elméletben is lehetetlen igazságos országhatárokat húzni, ráadásul a gyakorlatban mindig az aktuálisan győztes nagyhatalmak akarata érvényesült. Ennek megfelelően rengeteg olyan város és tartomány van itt, melyet több ország is magáénak érez. A következőkben ezek közül néhányat szeretnék röviden bemutatni.

Köztes-Európa egyik lehetséges kijelölése

Lviv/Lemberg/Lvov/Lwów

Lemberget az ukránok alapították, de Lengyelország első felosztásáig a lengyelek városa volt, ekkor pedig a Habsburg Birodalom szerzi meg. Lemberg 150 ezer lakosából 49% lengyel, 29% zsidó, és 20% ukrán volt 1900-ban. A Monarchia felbomlása után Szovjet-Oroszországhoz került, de Lengyelország 1921-ben visszaszerezte. A II. világháborúban a szovjetek foglalták el Lemberget, Lengyelországot pedig a németek rovására „arrébb tolták”. A háborúban elpusztult Lemberg nagyszámú zsidó lakossága, a mintegy 100-140 ezer lengyelt pedig a szovjetek kitelepítették. Lemberg a rendszerváltás óta a független Ukrajna része.

Gdansk/Danzig

Gdanskot a Lengyel Királyság alapította, de a Német Lovagrend a folyamatosan vívott háborúkban többször elfoglalta. Lengyelország első felosztásakor Poroszország szerzi meg, és az I. világháború végéig marad is porosz/német. Versailles-ban Danzig sorsát nem tudták eldönteni, ezért ENSZ Népszövetség-védelem alatt függetlenné nyilvánították. A II. világháborúban Németország visszafoglalta, a háború végén Lengyelország nyugatra tolásával ismét Lengyelország része lett. Német lakosságát a kollektív bűnösség elvére hivatkozva kitelepítették, helyükre lengyeleket költöztettek.

Königsberg/Kalinyingrád

Königsberg, a Német Lovagrend, majd Poroszország fővárosa, az alapításától 1945-ig német város volt. A II. világháborúban porig rombolták, majd elfoglalták a szovjetek. Németországot megfosztották területeinek jelentős részétől, és ugyancsak a kollektív bűnösség jegyében kitelepítették a lakosságot. Kelet-Poroszország déli felét Lengyelországnak adták, az északi részt a szovjetek megtartották maguknak, és oroszokat költöztettek be. Kalinyingrád és környéke a Szovjetunió felbomlásakor Oroszországgal a tényleges földrajzi kapcsolatot is elvesztette, Oroszország exklávéja lett. Mivel szomszédai azóta NATO- és EU-tagok lettek, Kalinyingrád lakói a saját országukba is kénytelenek vízummal utazni, kivéve, ha repülővel mennek. 

Szilézia

Szilézia a hatalmas széntelepei miatt állt ezeréves harc kereszttüzében. Kezdetben a lengyeleké volt, majd a csehekhez került, (kicsiny déli része azóta is Csehországhoz tartozik), nagy részét pedig a Habsburg Birodalom szerezte meg, és az osztrák örökösödési háborúig meg is tartotta, amikor is Poroszországhoz került. Lengyelország Versailles-ban nem kapott a kevert, lengyel-német etnikumú Sziléziából, de 1921-ben kierőszakolták felosztását. A II. világháborúban Németország visszaszerezte, a háború után az arrébb tolt Lengyelországé lett, német lakosságát kitelepítették.

Moldova

A mai Moldova állam Moldvával, Románia északkeleti részével együtt a moldvai román fejedelemséget alkotta, egészen addig, amíg a törökök el nem foglalták. Később a törököket legyőző oroszok szerezték meg, és itt kezdődött Moldova különállása a majdani Romániától. Az I. világháború után létrehozott Nagy-Romániának Moldova is része lett, de a II. világháborúban a szovjetek visszaszerezték, és a Szovjetunióba olvasztották. A megszerzett román többségű területen elkezdték az eloroszosítást, és a romántól különböző moldován nemzettudat kiépítését. A Szovjetunió felbomlása után megalakult Moldova 78%-a román/moldován, de jelentős az orosz és ukrán kisebbség is.

Az államhatárok tartóssága Európában

Egyéb területek

Szándékosan nem ejtettem szót ezúttal Erdélyről és a Vajdaságról, hiszen érintettségünk miatt ezekről lehetetlen pár mondatban és objektíven értekezni, a máig forrongó, etnikailag rendkívül diverz egykori Jugoszlávia pedig bonyolultsága miatt maradt ki. De Kárpátalja bármely, a XX. századot végigélő lakosára igaz lehet a szomorú vicc: született az Osztrák-Magyar Monarchiában, tanulmányait Csehszlovákiában végezte, dolgozott Magyarországon is, de élete nagy részét a Szovjetunióban töltötte, és Ukrajnában halt meg, pedig sose hagyta el szülőfaluját.

Ugyanazt éltük át

Amilyen fájdalommal gondolunk mi Kolozsvárra, ugyanúgy érez egy lengyel Lwówval kapcsolatban, és ugyanazt jelenti egy németnek Königsberg. Ugyanúgy hiányzik nekünk a gazdasági kapcsolat a Felvidékkel, ahogy Németországnak a sziléziai iparvidék. Románia ugyanúgy magáénak érzi Moldovát, ahogy mi Erdélyt, és az albánok ugyanolyan régóta szerették volna Koszovó függetlenségét, ahogy mi drukkolunk a székely autonómiának. A szerbek ugyanúgy Európa legvesztesebb országának érzik magukat, ahogyan mi is, és ugyanannyi szerb él Boszniában, ahány magyar Erdélyben (1,4 millió). Sorsunk közös Köztes-Európa népeinek sorsával.

Irodalom és a kezdőkép forrása: Beluszky Pál: Közép-Európa, merre vagy?