Esterházy Marcell – Vesd össze (vö.) ACB Galéria 

(2013 10.18. - 2013 11. 15.)

Az Esterházy család történetével való művészi számadás tétje az, hogy egyenlőségjelet tehetünk-e a társadalom és az Esterházy család sorsa között?

Az ACB galéria Vesd össze (vö.) címmel Esterházy Marcellnek rendezett kiállítást. A megnyitón Horányi Attila a művész munkásságát a nemzeti önismeret és emlékezetmunka részeként értelmezte. A főnemesi család történetét a 20. századi magyar történelem egy paradigmatikus esetének tekinti, amelyen jól lemérhetőek –a család történetének dokumentáltsága miatt is – azok a fordulók, amelyek meghatározták a jelen valóságát.

A (vö.) – vesd össze: főleg tudományos szövegekben használják a téma szempontjából releváns hivatkozások előtt, ám Esterházy Péter szövegeiben is jelen van az összevetés gesztusa, ám a forrás feltüntetése nélkül. A címadás itt valóban egy elegáns, hanyag, szinte már arrogáns gesztus, amely ráhagyja a nézőre az elemzést. És a néző minden bizonnyal talál is analógiákat, ám az összevetést már vigyázva kell megtennie.

Csak egy értelmiségi sztori...

A létező szocializmus által az Esterházy családra mért támadások ellenére annak tagjai megőrizték társadalmi és kulturális tőkéjüket, erről tanúskodik az író Péter, a focista Márton, a művész Marcell, vagy éppen a kiállítás egyik videóján szerepet kapó Miklós munkássága. Ilyen formában a család által elszenvedett atrocitások egy értelmiségi szenvedéstörténet ívét írják ki.

De míg a kiállítás kritikusan viszonyul a történelmi ősök diktatúrában játszott szerepéhez, addig az írástudók hagyományát és azt a felelősséget, amely ezzel jár nem veszi górcső alá.

Esterházy Marcell többször is próbálja összekötni a család történetét a szélesebb társadalmi kontextussal. Az On the Same Day két fotográfiát összemosó videóloop. Az egyik fotó Esterházy Mónikáról készült, Esterházy Móric lányáról: a képen még csak kilenc éves kislány megjárta Kistarcsát, majd onnan 1950-ben visszatért. A másik kép ugyanazon a napon 1937 májusában készült, egy Horváth Erzsébet nevű cigánylányt ábrázol, aki később 1944-ben a holokauszt áldozata lett. Az összevetés ebben az esetben csak részleges lehet, hiszen ha csak azt tekintjük kapcsolódási pontnak, hogy önhibájukon kívül szenvedik el a két diktatúra következményeit, akkor megfeledkezünk azokról az érdekkülönbségekről, amik a két osztály között fenn állnak, a tragédiára hivatkozva elkenjük azokat.

Kiváltságos emlékezet

A helyszín az ACB Galéria, a művészet piacosításának színtere, olyan helyszín, amely a rossz kultúrpolitikai stratégiák, a közművelődés és a művészetközvetítés hiányosságai miatt tipikusan egy társadalmi réteg és azon belül is egy szakma tere lett. Esterházy Marcell megpróbálja mikroszkóp alá tenni, kiforgatni ennek a rétegnek az emlékezetét, de köti az a struktúra, amely elválasztja a társadalom egészétől, így a felismerések szükségszerűen az értelmiség privilégiumai maradnak. Ha az összevetésre nem lesz szükség, hanem a megmutatottat érzi a néző is, és minden felszólítás nélkül beindul az utó-emlékezet, akkor lehet az értelmiségi pozíciót organikusnak tekinteni, addig viszont bólogatva merenghetünk saját magunk meg nem értettsége és az értelmiség hányattatásai felett.