Hogy ment gajra a média?

2013.12.11. 07:00 nefelejcs gergő

tumblr_mwxnqcSKda1qewacoo1_500.jpg

A magyar sajtóban nem követelmény a magyarnyelvtudás. Aki tud magyarul, és jó stílusban, élvezetesen ír, az pillanatok alatt olyan beosztásba tudja lavírozni magát, ahol már nem kell újságírói munkát végezni. Kibámul az ablakon, összeszenved valami publicisztikát. Aki meg terepen dolgozik, elmegy, kérdez, utánajár - az nem tud írni. (Kivétel van, de nagyon kevés.)

 - Uj Péter - Miért nincs az Indexnek olvasószerkesztője?

Válságban van a média. Nem csak itthon, globálisan egy olyan helyzet állt elő, ahol a médiacsinálók és a médiafogyasztók érdekei nem egyeznek. A jelenség nem új, a szakma ezzel már találkozott Pulitzer idején, de az internet segedelmével a probléma minden eddiginél átfogóbb és megoldhatatlanabbnak tűnik.

Röviden összefoglalva arról van szó, hogy a sajtómunkások nem érdekeltek (pénzügyi- és időbeli korlátok miatt) minőségi újságírást végezni, aminek a kárát a fogyasztói bizalom látja, miközben az ok és következmény egymástól eltávolodik (vagyis a fogyasztó későn döbben rá, hogy átejtették).

Cikkem ennek a jelenségnek az okait, jellegzetességeit és következményeit kívánja röviden ismertetni.

A hagyományos sajtó alkonya

Az elmúlt időszak tendenciái azt mutatják, hogy a hírfogyasztók, főleg a legértékesebb szegmensekben, kezdenek teljesen átállni az internetes médiára. Ezt tükrözik a cégek reklámköltései is, hiszen egyedül az internetes felületek vannak stabil növekedési pályán, lehagyva a közterületet, jövőre pedig feltehetőleg a nyomtatott sajtót is. A televíziós spotok költségeit is érdemes összevetni egyes portálok médiaajánlatával: a különbségek nagyságrendiek, nem utolsó sorban azért, mert az interneten technikailag jobban lehet megválasztani, kihez jut el a reklám, és jobban lehet mérni, hogy az adott kampány mennyire volt hatásos.

A pénzek ilyen tempójú elmozdulása és a technikai fejlődés küszöbcsökkentő hatása miatt fokozódó verseny van a fogyasztók szemgolyóiért. Egyszerűbben szólva: ha netes újságot írni és közönséget építeni a hülye is tud, a hirdetőnek pedig mindegy, csak legyen olvasó, ott szükségszerűen az olvasó hiteles információhoz való joga fog csorbulni.

A történet másik olvasata, hogy az újság tartalma egyszerre van függésben az olvasói- és a hirdetői igényektől. Jobban szólva: aki a csekket fizeti, az mondja meg, hogy mi legyen benne. Ilyen szinten érthetővé válik a hagyományos sajtó iránti lesújtó bizalmi mutató és az állami hirdetőktől függő média pofátlan egyoldalúsága.

Az utóbbi eset kirívó példája a törött érdekrendszereknek: ezek az orgánumok nem versenyeznek az olvasókért, csupán a meglévő szekértábor a célközönségük, a bevétel pedig attól függ, mennyire szolgálják ki az aktuális hatalmat.

A kialakult helyzetben viszont a szabad piac, hurrá kapitalizmus sem sokkal kedvezőbb, sőt.

Ha ingyen van, te vagy a termék

Ahogy a sárga újságírás esetében a bevétel nem az olvasóktól jött, hanem a hirdetőktől, ezért a cél, a minél szélesebb terjesztés számított csak, bármilyen megengedhető eszközzel, úgy még igazabb ez az ingyenesen olvasható hírportálok esetén.

A komputeres szerkesztőségi rendszerek eleve angolszász országokból jöttek, ahol sokkal kevésbé szerkesztőközpontú volt a munka, sokkal nagyobb az író egyén, a szerző felelőssége. Kiderült, hogy a németes ezerszintű ellenőrizgetés fenntarthatatlanul pazarló. A negyven-ötven fős nyomdai apparátus helyett hirtelen egy darab számítógépes tördelő rakta össze az oldalt. (Inkább csak operátor volt, nem is igazi tördelő, mert még az alapvető tipográfiai szabályokkal sem volt tisztában. Itt súlyos visszaesés következett a sajtóban: a nagy tipográfiai és nyelvi tudással rendelkező mettőrök helyett tipográfiailag és nyelvileg is félanalfabéta operátorok kezébe került az újság. Ez javult az évek múlásával, de a régi színvonalat soha nem sikerült megközelíteni.)

UP szavai ugyan a helyesírásra vonatkoznak, de könnyen sejthető, hogy ugyanez a tendencia igaz a munka lényegi minőségre is. Egyszerűen szólva: ha az újságíró olyan nyomás alatt van, hogy minél többet, minél frissebbet, minél klikkhajhászabbat írjon, ott nincs idő forráselemzésre, felgöngyölítésre. Félretolódik a hitelesség, ha a sztorit meg lehet világítani (akár hamisan is) olyan szögben, hogy az több klikket hozzon, mint az történt a Radnóti-szobor kidöntése esetén is, amelynek meglovagolása érdekében úgy kapott riogató, politikai élt a sztori, hogy erre semmi bizonyíték nincs.

Bár ennek következményei aligha lesznek (leszámítva az általános félretájékoztatottságot), a közelmúltban ennek a logikának az áldozata lett Gavra Gábor is, és az nem egy kopipéjszt-alapon szerkesztett lapocska, hanem a HVG.hu.

Ebből azt láthatjuk, hogy bár a fogyasztói bizalom az internetes portálokra terelődik, azok még a megbízható brandek esetében sem képesek az érdekrendszer visszásságai miatt maradéktalanul ennek megfelelni.

A fokozatos minőségromlás emellett a fogyasztói kritikai készséget is gyengíti - úgy szólván, ha valami hírnek van álcázva, akkor az be lesz nyelve, még ha irgalmatlan baromság is az egész. Jó példák erre az időnként felbukkanó különböző hoaxok, hogy fizetős lesz a Facebook, vagy hogy nem lesz Magyarországon internet három napig - amire egyébként kötelező volt az indexnek is reagálnia, mert nem akart lemaradni a téma által generált klikkekről.

És hol van még az alja

A minőségromlás folyamata azonban nem az egyedüli probléma (bár egyes szektorokban már így is olvashatatlan szinten mozog). A fenti felállás a fogyasztó kárára történő manipulációk táptalaja, hisz nem számít, mi jön le, amíg vonzza a klikkeket - de hiába az egyre nyitottabb pénzcsap, kutatások mutatják, hogy ha a hiteltelen információk kiszűrésében nem is különösebben jók a fogyasztók, a reklámok ignorálásában igen - ami kreatív megoldások híján a pénz elapadásához fog vezetni.

Persze a PR-cikk most is létező dolog, és amúgy sem okozott különösebb problémát a médiában a cikknek álcázott reklám, de mint az állami megrendelések által korrumpált sajtó esetéből kikövetkeztethető, a fogyasztó bizony elvonul máshova, ha a mérleg nyelve abszolút irányba dől a hirdető irányába.

A jelenlegi modell elterjedéséért felelős Gawker például abba az irányba kíván elmozdulni, hogy partnerszerződések útján a termékelhelyezés és újságírás fúziójából akar majd pénz teremteni, ami kétséges, hogy miként szolgálná az olvasók érdekeit. Arra pedig mérget lehet venni, hogy amint a hirdetők elkezdenek kevesebbet fizetni a tradicionális hirdetésekért, úgy ez a megoldás fog majd dominánssá válni.

A borús jóslat szerint tehát ez lesz a jövő újságja: egy részben értékelhetetlen kontent, ami csak annyiban foglalkozik a valósággal, amennyire az az olvasó odacsalogatására elég, a másikban pedig fizetett vagy manipulációval odajuttatott kontent.

A fény az alagút végén

Ahogy a sárga újságírásra is az volt a szakma válasza, hogy az olvasók javára billentette vissza az elkötelezettséget, úgy most is vannak ilyen tendenciák. A New York Times Online, a Guardian és az Átlátszó is az előfizetős modell mellett tette le a voksát: az ígéret az olvasó felé az, hogy a pénzéért minőséget kap, nem pedig a hirdető felé az, hogy a pénzéért fogyasztót.

Az új mainstream a Gawker, a 444 meg a többiek lettek (lesznek), ahol emberek pénzért hánynak oda néhány mondatos cukiságokat/véleményeket és néha még híreket is a közönségük elé. Amely közönség még erre is csak annyit tud mondani, hogy TLDR. Aki mást akar, annak mást kell csinálnia. Nem véletlen, hogy az új underground az utóbbi két-három évben már nem tömör mondatok köpködését jelenti, hanem hosszú, okos és az új iránt érdeklődő fogyasztó számára végig lebilincselő írásokat.

- Bede Márton - Matula 10

Ameddig nem tisztázódik a fenti modellek közti harc végkimenetele, addig a sajtó egy különösen ingoványos terület. A vadnyugati felállás miatt lehet keseregni és a múltba révedni, de páratlan lehetőség is egyben azoknak, akik egyedi szabályrendszerét ismerik, és nem rendelkeznek olyan hátszéllel, ami a tradicionális médiában elengedhetetlen lenne egy üzenet vagy ötlet elterjesztéséhez.

A kérdés csak az, hogy az establishment fogja-e ezt a helyzetet előbb a javára fordítani, vagy a változtatni kívánók?

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr285677951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Már évek óta csak a mennyiség számít, és nem a minőség, ez vonatkozik a rádiókra, tévékre is. Nem esett ugyan szó róla, de a valósághoz tartozik, hogy a kiadók/tulajdonosok nem fizetnek már annyit egy újságírónak, mint pl. 15-20 éve, azaz a rutinosak, a szakmailag kompetens emberek sorban elhagyják a pályát, helyükön pedig a jóval olcsóbb, de az elvárt mennyiséget produkálókat alkalmazzák. Az, hogy ők milyen minőségben dolgoznak, gyakorlatilag már senkit sem érdekel. Az olvasó/néző/hallgató meg hadd hőbörögjön, ha már egyszer kattintott/kapcsolt/hallgatott/nézett, úgyis mindegy.
tl, dr

Komolyra fordítva a szót, igazából az a helyzet, hogy látszólag a médiacsináló és médiafogyasztók érdekei pont egyeznek. Mert lehet ekézni az index-et, origo-t, akármit, hogy mennyire szakmaiatlan, tele van helyesírási hibákkal, egyelőre százezrek olvassák őket, tehát nem az ő készülékükben van a hiba. Ugyanez megy a politikában. Lehet, hogy szar, szemét kormány, de mégis az emberek több, mint 50%-a támogatja őket.

Úgyhogy itt is ez van, nem a médiát kéne lecserélni, hanem az embereket. Amint komoly igény lesz rá, akkor lesz minőségi újságírás is.
Én egyébként kifejezetten ezért pártolom a különböző blogok megjelenését és elterjedését, mert ez nem arról szól, hogy 2-3 újságíró áll neki öklendezni egyszerre a zenéről, filmekről, fociról és mindenről, amihez nem értenek, hanem mindenki a saját kis "szak"területéről (már amennyire szakterületnek lehet nevezni egy hobbit) írogat. Lehet, hogy nem olyan elegáns fogalmazással, mint egy újságíró, de legalább érteni ért hozzá.
És szerencsére pont erről szól a web2, hogy a média sem átjárhatatlan kasztokból áll, hanem ha ügyes vagy, előbb-utóbb lehet, hogy többen fognak olvasni, mint a nagy hírportálokat.
Nagyobb mennyiség (beleszámolva a blogokat stb.), alacsonyabb bevétel (csak reklám) = alacsonyabb minőség, mit kell ezen ennyit ragozni? Csak ez lehet belőle.

Hosszú távon csak rájön mindenki, hogy többé nincs olyan, hogy újságíróhivatás, amiből meg lehet élni. Ez akkor ment, amikor volt százezer előfizető, lehetett tudni, hogy ebből hány főállású munkatársra, hány fizetett külsősre telik.

Nem fog egy Google Adwordsből megélni egy hivatásos újságírószakma, ez ki van zárva.

Újságírás = game over.

Innen kezdve lehet gondolkozni, hogy mi elgyen, vagy mi lesz helyette.
@Shenpen:
De hát benne van a posztban: marketinggépezetek vannak/lesznek.

A kurucinfó erős példa arra, hogy egy-egy "lelki közösség" még az illegalitás határán billegve is képes tartósan fennmaradó médiát működtetni.

Miért ne menne akkor ez azoknak a politikai/ideológia közösségeknek, amelyeknek már ma is az összes lólába kilóg mondjuk az Echo TV vagy 168 óra típusú felületekből - csak valami képtelen képmutatás okából kölcsönösen elismerik egymást "sajtósoknak".

A "független újságírás" kipusztulása egyébként érdekes határvonalat fog húzni azon nemzetek/nyelvek között, amelyek tagjai/beszélői hajlandók megfizetni egy legalább törekvésében "objektív" sajtóvilág működését - meg amelyikek nem.
A médiapiac alakulása a posztban felvázoltaknál sokkal bonyolultabb, bár érdekes kérdést boncolgat a szerző, rossz irányba tapogatózik. Egy demokratikus társadalom nem lehet meg professzionális sajtó nélkül, amelyik országban nem működik jól a sajtó, ott a rendszer maga hibás. Lásd Magyarország. A negyedik hatalmi ág nem egy értelmét vesztett műszó, arról ismered fel magad körül a demokráciát, hogy jó lapok, tévék vesznek körül. Innen nézve amiről a szerző ír, az csak a forma válsága, de pár éven belül erre is meglesz a médiaipar válasza.
ezek a minőségi és hitelességi aggályok nem új keletűek. már több mint 100 éve is megvoltak, amikor a szűkebb előfizetői körnek írott heti-havilapokat felváltották a filléres napilapok. vagyis a tömegtársadalomba való átmenet idején. egyes gondolkodók egyenesen a demokrácia működtethetőségét is kétségbe vonták az új manipulációs lehetőségeket látva. mert legyünk őszinték, amióta újságírás van, azóta propagandagépezet: a közvéleményt írják. nem véletlenül tartják úgy, hogy a hidegháború alatt a legtöbb kém az újságírói szakmában volt. az újságírásban sincs új a nap alatt.
@panelburzsuj: szerintem a kurucot pont az illegalitás, a tiltott gyümölcs édessége tartja életben, ugyanez balról pl. az IndyMedia brit verziója, ami jórészt olyan ábrándozásokról szól, hogy kéne felgyújtani a g.cibe minden bankot meg szétverni a mekiket.

De ha az újságírás minősége a téma, akkor ez hogy jön ide?

Alapvetően egy hivatásos sajtó, mint olyan, egy széles közönséghez kellene, hogy szóljon, kvázi nemzeti bútordarab, abban az értelemben, hogy valamikor azért ez úgy volt, hogy eltérő, de a normálison azért belüli világnézetű emberek ugyanazon sajtótermékből tájékozódva is megvitathattak egy kérdést, tehát irányultságuk ellenére egyfajta közbeszéd-platformot hoztak létre?
@Shenpen:
Széles fogyasztású klasszikus közszolgálati média ("nemzeti bútordarab") csak kevés országban működik: azokban a mélyen demokratikus gondolkodású országokban, amelyekben a világnézeti/politikai irányok nem letaposandó ellenfélként tekintenek egymásra, hanem a diverzitásban rejlő előnyöket fair játékszabályok közt kibontakoztatni képes versenyzőként.

Hogy egy közérthető példát mondjak: ahol a nemzeti kokárdát nem érdemes pártjelvényként lenyúlni, mert egy ilyen húzással nem megnyerni lehet a választók többségét, hanem fölbőszíteni.
@panelburzsuj: ugyanezt fordítva úgy fogalmaznám meg, hogy ahol van egy, hogy úgy mondjam, patriotizmusminimum. Ahol azért nem lehet lenyúlni a nemzeti jelképet pártjelvénynek, mert a másik brigád is úgy viselkedik, hogy abszolút átjön, hogy azt képviselik, amit a jelkép.

Azt akarom ebbből kihozni, hogy ha egy jelkép egyik oldalról lenyúlható, az azért van, mert a másik kvázi feladta.

Ugyanez a probléma a fair ellenfél kérdéskörrel, ahhoz az kell, hogy tényleg hihető legyen, hogy a másik is jót akar, csak máshogy.

Úgy értem, ha a másikkal csak az a bajom, hogy szerintem téved, akkor képesek vagyunk együttműködni, mert végül is a saját igazamról se vagyok teljesen meggyőződve. Csak mások a valószínűségek.

Viszont ha meg vagyok róla győződve, hogy a másikban semmiféle jószándék nincs, akkor nincs miben együttműködni.

De! Ettől még lehetne széles fogyasztású médium, mert hol van az előírva, hogy feltétlenül száz százalékig támogatni kell valamelyik politikai erőt? Miért van az, hogy egy magyar újság egy-egy párt bizonyítványát magyarázza, míg Amerikában ez inkább úgy néz ki, hogy a viszony fordítottabb, Krugman oktatja Obamát a NYT-ban, hogy milyen a rendes balos gazdpol, a National Review meg a RINO (republican in name only) politikusokat oltja rendesen, gyakran szembeszállva a párttal, hogy inkább egy alulról jövő Tea Party fazont támogasson, ilyet vajon miért nem lehet, tehát a hatalmi viszonyt kissé megfordítani?
@Shenpen:
Ha te tartod el a pártodat nyilvánosan, és nem a pártod téged stikában, rögtön megfordul a hatalmi viszony.... :)
@panelburzsuj: na de lobbipénzeket nem a NYT meg ilyenek tolják hanem mondjuk az ExxonMobil... vagyis... az persze lehet, hogy az is annak a zsebében, de akkor... hű, ha az úgy van, akkor kb. az egész világ sz*rban van.
@Shenpen:
Annyira van szarban, amennyire potyázni akar, meg amennyire ennek fejében elnézi mások "mérleghamisítási" kísérleteit.

"Nekem fütyül - nekem fütyül - elmehetnek" - rémlik valami fülemüle?
Illusztráció a "Hogy ment galyra a média?" és a potyázás (free beer) összefüggéseinek tanulmányozásához.

600+ figyelemmel kísért blog.hu poszt radarján a következő három "információ" jelent meg a legutóbbi frissítésemkor:

Lencsés István 2013.12.12. 12:52:20
@délioldal: Pont hogy azért , mert szép nem vagyok , szóval ezt is beszoptad te mocskos buzi . :) ;) :D :D :D + :D

Lencsés István 2013.12.12. 12:51:24
@délioldal: Nem vagyok " Pityuuuuuu .... " , azaz tanulj meg olvasni . A rólam kialakított véleményed nem érdekel mert hazugság . Agyatlanul hogy lehetne internetezni ? :D Idióta vagy nem csak buzi . :D :D :D + :D Tanulatlan ? :O Diplomám van , két szakmám , és érettségim , szóval még hazudsz is fosva , ami még szánalmasabbá tesz téged , de nem baj , én meg már sírva röhögök rajtad hogy nem csak buzi és ostoba vagy , hanem még hazudsz is névtelenül . :D :D :D + :D

Lencsés István 2013.12.12. 12:49:10
@délioldal: A rólam kialakított véleményed nem érdekel , mert hazugság , ha ez nem jut el , akkor ma és ezen blogbejegyzésnél utoljára reagálok rád . A rövidítés szint alatti . Szóval helyedben kussolnék az ostobaságról . :) ;) :D :D :D + :D Én is sírva röhögök hogy mekkora buzi vagy . :D :D :D + :D
süti beállítások módosítása