UPDATE

Gondoltam, év végén a Fent és Lent Budapest-rovatának szerkesztőjeként összefoglalom a város alakulását 2013-ban. Végül egy olyan fejlesztésre/rombolásra lettem figyelmes a város közepén, amely szimbolikusan mutatja a főváros fejlődésének irányát.

Bojti András üvegművész alkotása a Szabadság úszótérplasztika. Volt. Budapest centrumában nem is tudtuk, hogy mi ez. De jó volt leülni mellette, nézni a vizet, nézni alatta az embereket. A Gödörből nézni fel. Félni, hogy leszakad. Nem szakad le. Csöpögött. Beengedte a fényt.

Egy olyan alkotás tűnt el Budapestről idén, ami egy generáció találkozóhelye, egy épület szimbóluma, majd a kényszerű névcsere után névadója lett. Az egykor kultikus, kultúraformáló Gödör nagy termét a belső szlengben akváriumnak hívták a dolgozók. Az einstand után a hely is az Akvárium nevet kapta az izgalmas vizes födém miatt. De eltűnt a kultúra, jöttek a fényreklámok, bódék, repiautók, szarbarna kólásüveg. Most pedig eltűnt a víz is, a hely utolsó karakteres eleme, helyette beton. Talán lesz rajta gránit is. Építész ismerősöm szerint területnövelés. Mi haszna egy háromszáz négyzetméteres vízfelületnek Budapest közepén? Kell a hely a pavilonnak meg az eladható mindennek.

Így alakult tehát Budapest 2013-ban: a köztereket bódék uralják, a haverok és a pénz reklám-óriáskereket tesz lelkesen a városba. Nézzük, de nem szállunk fel. Nem nekünk van, hanem nekik. Nekik, akik döntenek. Meg akik a pénzt viszik vagy hozzák. Turistáknak, Közgépnek, Szigetnek. Épül majd a Városliget, a Normafa, a Római, mindenhol lesz nekünk/nekik betonjuk. Látszik, hogy merre mennek a dolgok. A régi Gödör körül ma egy forradalmi időket idéző “márciusban újra kezdjük itt”-felirat látható a régi vizes medence látványterveivel, ami a molinók mögött már nincs is ott. Átlagos magyar beruházás egy átlagos középülettel, köztérrel, kamu látványterv, félrevezető kommunikáció, a köz és a szakemberek véleményének kizárása. Legyen elég ez a szimbólum, ez a torzó, hogy megértse a főváros vezetése: nem betonba kötött kézre, hanem szellemileg, kulturálisan fejlődő városlakókra és városra van szükség. Az itt élők hajlandóak a diskurzusra és igénylik, várják a másik oldal nyitását - a civilek és a szakma nem ellenük megy tanácsaival, hanem támogat, hozzátesz. Kívánok minden budapestinek 2014-ben békés, nyugodt, érdemi vitákban gazdag új esztendőt!

Végezetül az egykori Szabadság térplasztika leírása:

“Tudunk-e még megállni, meditálni? Örülni és ábrándozni? Örülni a víz és szél ősi erejének? Tudunk-e, akarunk-e képzettársítani, ha a ma szobrászai felkínálják a társítandó képzeteket, vizuális gondolatokat? Megállni vagy továbbrohanni? Vajon melyikkel nyerünk többet?

A vízben úszó, környezetét tükörképként hordozó üveg objekt a mi vágyott szabadságunk megtestesítője. Hatalmas madárként szeretne, éppen most felreppenni és minden földi bajt felejteni. Szabadon, a széltől mozgatva, meditatív mozgásával jelzi, hogy talán így is lehetne gondolkodni a világról. Talán vannak mindennél fontosabb szellemi és lelki feladataink a hétköznapok sodródásában. És ha megállunk, tudunk-e, akarunk-e aktívan részt venni a környező világ mozgásának képpé komponálásában. Át tudjuk-e adni magunkat az interaktív alkotás örömeinek?”

(képek: eifert.hu)