"A Nagy-Britanniába érkezők hozzájárultak a brit gazdaság növekedéséhez és javították növekedési potenciálját is" - üzente Andor László foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős EU-biztos David Cameron brit miniszterelnöknek. A kettejük közti vita azon lángolt fel, hogy Cameron monumentális hibának nevezte a brit munkaerőpiac türelmi idő nélküli megnyitását a keleti bővítés után. Ezt követően Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi és alapjogi kérdésekért felelős alelnöke olvasott be Cameronnak, hogy a személyek szabad mozgásának elve nem alku tárgya, míg egy ország tagja a közös piacnak és az Európai Uniónak.

Érdemes megvizsgálni, hogy a szabad munkaerő áramlása milyen hatással van a donor országokra, köztük az Andor Lászlót delegáló Magyarországra. Véleményem szerint az EU-n belüli óriási gazdasági különbségek ellenére létrehozott szabad munkaerőpiac - a koraszülött valutaunióhoz hasonlóan - olyan folyamatokat táplál, ami az EU periféria visszafordíthatatlan leszakadását okozhatja.

A kelet-nyugati kivándorlás és agyelszívás éppen ellene hat az integrációnak. A gyakorlatban képtelenség a felzárkózás, ha a hátrányos területekről tömeges elvándorlás kezdődik a "jobbléti" területek felé. Magyar vonatkozásban érdemi integrációról talán a közép-magyarországi régióban és a megyeszékhelyeken beszélhetünk, de ott is egy hasonló - vidék-város - folyamat eredményeként, mint ami az EU-periféria és -mag között zajlik. Ez az agyelszívás egy nagyon is birodalmi jellegű áramlást generál, ami a hátrányos helyzetű kistelepülésektől indulva a regionális központokon keresztül a legfejlettebb európai gazdasági központok felé tart, magával szállítva tőkét, tudást egyaránt. Végeredménye a vidék, az EU-periféria elgettósodása, és óriási versenyképességi különbségek. A folyamat ebben a keretrendszerben megállíthatatlan. Akut tünetei is csak egyre erősebb EU-s és állami segélyezéssel kezelhetőek, de hosszú távon a segélyezés is csak erősíti, mivel gyengíti azokat a mechanizmusokat, melyek egy társadalmat önállóvá és megújulásra képessé tesznek. Az önerősítő folyamat nyomán lassan nem marad kitörésre, felzárkózásra alkalmas réteg, mert a kreatív, vállalkozó szellem egyre inkább az elvándorlásra vállalkozik, a maradók pedig egyre kevésbé képesek megújítani az országaikat. Nem csak a jó mérnökök, szakemberek mennek nyugatra, hanem lassan már a potenciális forradalmárok is.

Vidéki születésű, Németországban dolgozó ismerősöm szerint alföldi kisvárosában már szemmel látható ez a kontraszelekció. Generációjának nagy része Budapesten, vagy továbblépve Nyugat-Európában él, és mikor hazalátogat, csak idősebb rokonaival találkozhat. Még a társasági élet is leszűkült a számára régen is legszürkébb arcokra. A - vidéket jobban sújtó - holokauszt, és az 56-os forradalom leverését követő tömeges kivándorlás után újra özönlenek ki az agyak az országból. Helyettük jön némi pénz, de a mérleg felállítása tabutéma. Lassan már képezni is pocsékolás, mert ahogy kiizzad az ország egy idegen nyelvet beszélő versenyképes szakembert, ő azonnal öt-tízszeres fizetésajánlatot kap külföldről. Ebben a helyzetben, ha valami politikai zseni duplázni tudná a bérszínvonalat, az is eltörpülne a különbséghez képest. Beláthatatlan, hogy több tízezer képzett magyar több tízmillióba kerülő felnevelését és képzését hogyan finanszírozzuk, ha az adózni már piaci versenytársunknál fog. Gondolom ezt a tízezer milliárdos nagyságrendű összeget egyetlen számítás sem tekinti EU-befizetésnek.

Térjünk vissza Andor László állításához, és fogalmazzuk meg az ellentételét is: "A Nagy-Britanniába érkezők hozzájárultak a donor gazdaság válságához, és rontották növekedési potenciálját is". Ideje lenne mindezt átgondolni, és nem asszisztálni egy birodalmi alapokra épülő Európához (PDF).