Hány magyart küldünk még Cameronnak?

2014.01.07. 07:00 Max Károly

braindrain.gif

"A Nagy-Britanniába érkezők hozzájárultak a brit gazdaság növekedéséhez és javították növekedési potenciálját is" - üzente Andor László foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős EU-biztos David Cameron brit miniszterelnöknek. A kettejük közti vita azon lángolt fel, hogy Cameron monumentális hibának nevezte a brit munkaerőpiac türelmi idő nélküli megnyitását a keleti bővítés után. Ezt követően Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi és alapjogi kérdésekért felelős alelnöke olvasott be Cameronnak, hogy a személyek szabad mozgásának elve nem alku tárgya, míg egy ország tagja a közös piacnak és az Európai Uniónak.

Érdemes megvizsgálni, hogy a szabad munkaerő áramlása milyen hatással van a donor országokra, köztük az Andor Lászlót delegáló Magyarországra. Véleményem szerint az EU-n belüli óriási gazdasági különbségek ellenére létrehozott szabad munkaerőpiac - a koraszülött valutaunióhoz hasonlóan - olyan folyamatokat táplál, ami az EU periféria visszafordíthatatlan leszakadását okozhatja.

A kelet-nyugati kivándorlás és agyelszívás éppen ellene hat az integrációnak. A gyakorlatban képtelenség a felzárkózás, ha a hátrányos területekről tömeges elvándorlás kezdődik a "jobbléti" területek felé. Magyar vonatkozásban érdemi integrációról talán a közép-magyarországi régióban és a megyeszékhelyeken beszélhetünk, de ott is egy hasonló - vidék-város - folyamat eredményeként, mint ami az EU-periféria és -mag között zajlik. Ez az agyelszívás egy nagyon is birodalmi jellegű áramlást generál, ami a hátrányos helyzetű kistelepülésektől indulva a regionális központokon keresztül a legfejlettebb európai gazdasági központok felé tart, magával szállítva tőkét, tudást egyaránt. Végeredménye a vidék, az EU-periféria elgettósodása, és óriási versenyképességi különbségek. A folyamat ebben a keretrendszerben megállíthatatlan. Akut tünetei is csak egyre erősebb EU-s és állami segélyezéssel kezelhetőek, de hosszú távon a segélyezés is csak erősíti, mivel gyengíti azokat a mechanizmusokat, melyek egy társadalmat önállóvá és megújulásra képessé tesznek. Az önerősítő folyamat nyomán lassan nem marad kitörésre, felzárkózásra alkalmas réteg, mert a kreatív, vállalkozó szellem egyre inkább az elvándorlásra vállalkozik, a maradók pedig egyre kevésbé képesek megújítani az országaikat. Nem csak a jó mérnökök, szakemberek mennek nyugatra, hanem lassan már a potenciális forradalmárok is.

Vidéki születésű, Németországban dolgozó ismerősöm szerint alföldi kisvárosában már szemmel látható ez a kontraszelekció. Generációjának nagy része Budapesten, vagy továbblépve Nyugat-Európában él, és mikor hazalátogat, csak idősebb rokonaival találkozhat. Még a társasági élet is leszűkült a számára régen is legszürkébb arcokra. A - vidéket jobban sújtó - holokauszt, és az 56-os forradalom leverését követő tömeges kivándorlás után újra özönlenek ki az agyak az országból. Helyettük jön némi pénz, de a mérleg felállítása tabutéma. Lassan már képezni is pocsékolás, mert ahogy kiizzad az ország egy idegen nyelvet beszélő versenyképes szakembert, ő azonnal öt-tízszeres fizetésajánlatot kap külföldről. Ebben a helyzetben, ha valami politikai zseni duplázni tudná a bérszínvonalat, az is eltörpülne a különbséghez képest. Beláthatatlan, hogy több tízezer képzett magyar több tízmillióba kerülő felnevelését és képzését hogyan finanszírozzuk, ha az adózni már piaci versenytársunknál fog. Gondolom ezt a tízezer milliárdos nagyságrendű összeget egyetlen számítás sem tekinti EU-befizetésnek.

Térjünk vissza Andor László állításához, és fogalmazzuk meg az ellentételét is: "A Nagy-Britanniába érkezők hozzájárultak a donor gazdaság válságához, és rontották növekedési potenciálját is". Ideje lenne mindezt átgondolni, és nem asszisztálni egy birodalmi alapokra épülő Európához (PDF).

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr855740359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Hány magyart küldünk még Cameronnak?"

Jó lenne sokat küldeni.
Képviseleti demokrácia az egyik fedőszerve a világ felett uralkodó oligarcháknak,akik külön kommandókat tartanak fenn arra hogy a sikeres vállalkozásokat szétverjék az első adandó alkalommal,ha nem akarják nekik átadni.5%-os parlamenti bejutási küszöb és a győztest premizáló mandátum elosztás is a kezükbe adott fegyver!Ezek ellen emelj szót gyógyegér.
Tisztelt Max Károly!

"A Nagy-Britanniába érkezők hozzájárultak a brit gazdaság növekedéséhez és javították növekedési potenciálját is" - térj már észhez!
Mi nem növekedni kívánunk, mi munkaalapú társadalmat kívánunk.
Kétharmadilag.
Világos?
Akikkel harcban állunk (most nem igen jut eszembe, hogy kikkel nem), azokhoz diverzánsokat küldünk, hogy ott rohadjanak a befogadók.
Ez stratégia.
Világos?
Ha itthon maradna a magyar szürkeállomány, akkor mi növekedhetnénk, oszt akkor nekünk annyi!
A vezetők, a nekünk maradó magyar szürke állomány, pedig mindent elkövet, hogy elkerüljük a nemkívánatos növekedést, tudásgyarapodást, szekularizációt, beruházásnövekedést, stb.

Tisztelettel:
anonymand
"Vidéki születésű, Németországban dolgozó ismerősöm szerint alföldi kisvárosában már szemmel látható ez a kontraszelekció"

Stimmel. Feleségem hevesi, és tervezzük, hogy majd ha Bécsből hazatelepülünk vidékre költözünk. Én pesti vagyok, szóval az nem játszik, tehát gondolkoztunk Hevesen, de hát minek, ha egyszer mindenki, akit ismer, és korunkbeli, már elköltözött onnan? Jó eséllyel a Dunántúl lesz majd ebből.

Nagyon megijedni nem kell, lesz majd visszavándorlás is, mert magyar ember Magyarországon érzi csak igazán otthon magát, meg konkrétabb okai is vannak, versenyelőny lesz a magunkkal hozott szaktudás és kapcsolatok, ugyanannyi megtakarításból jobb házra telik itthon stb. stb.

Nálunk a _legpesszimistább_ forgatókönyv a 20 év múlva, 55 évesen kvázi korai nyugdíj és hazatelepülés. Korai nyugdíj alatt az értendő, hogy falus ház, farm, minimális kisvállalkozás, ami arra elég, hogy a nyugdíjárulékot kitermelje és akkor 10-12, 15 év múlva valahogy össze lehet majd valahogy gondolom kombinálni a magyar és osztrák nyugdíjat és az úgy kellemes öregkor. Ez a pesszimista forgatókönyv.

Az optimista forgatókönyv szerint 5-10 év múlva hasít a magyar a gazdaság, 'szt lehet hazajönni mánágernek.

Ami még engem nagyon izgat, az a határrégió. Sopron tulajdonképpen az Őrvidék / Burgenland természetes fővárosa, siratják is a sógorok. Se a városnak, se burgenlandi vidéknek nem használt, hogy elszakadtak, mert együtt tudnak fejlődni, viszont így az EU-ban már együtt tudnának működni a határon keresztül, és ez jelenleg nincs még kiaknázva, tehát úgy érzem, hogy ott kétnyelvű, mindkét országot ismerő emberek tudnának üzleteket csinálni...
Ha PDF-et linkeltek, illik odatolni zárójelben, hogy (PDF) pl. a mobilosok kedvéért.
Azt akarom mondani, hogy bele kellene venni ezekbe az elemzésekbe egy ellenirányú, fordított, pozitív folyamatot is, amikor az emberek úgy érzik, hogy eleget kerestek és hazatelepülnek, viszik a pénzt, meg a tudást. Persze ez még nem kezdődött el, nem is fog, de lesz majd ilyen.

Hozzátartozik a témához egy olyan folyamat is, ami nálunk nem kezdődött el, de a nagyvilágban vannak jelei, és szintén pozitív: azok az emberek, akik jövedelme , életszínvonala a helyi fizetésektől nem függ, mert nyugdíjasok, vagy megtakarításaikból élnek vagy valamiféle internyetes biznyiszből, a gazdag országokból áramlanak a szegény országok fele, mert ott alacsonyabbak az árak, pláne az ingatlanárak.

A Mexikóban élő amerikai nyugdíjas szinte már közhely.

Nálunk ez nem kezdődött el, de nem lehetne-e ezért valamit tenni, hogy elkezdődjön? Mondjuk felvernék az árakat, de a megnövekedett kereslet munkahelyeket is teremtene.
süti beállítások módosítása